A Mars Terraformálása (2016)

Nincs zsánerem, játszok mindenfélét, főleg, hogy a család különböző tagjai más-más típusú játékokat szeretnek, így általában hozzájuk alkalmazkodom, mert már annak örülök, hogy játszhatok. :) Most öcsémmel fogalmazódott meg bennünk az igény, vágytunk már egy kicsit agyalósabb stratégiai játékra és alapos kutatás után erre esett a választás, úgyis gyakran „belebotlottam” már az utóbbi években. Tökéletes döntés volt! Elkezdeni kicsit nehéz volt, ezt nem tagadom, riasztóak a hosszú szabályfüzetek. :D Annál nagyobb öröm rájönni, hogy megértettük az abban leírtakat. xD Tetszik a játékmenet, annak ellenére, hogy nem rövid a játék, de mégis pörgös, ritka az üresjárat, amíg arra vársz, hogy újra sorra kerülj már előre gondolkodhatsz, hogy mi lesz a következő lépésed. Tetszik a rengeteg kártya, amiből az látszik, hogy nem fog később se egyhangúvá válni a játék. (de azért nem bírtam magammal, egyből megvettem egy kiegészítőt is xD ). Úgyhogy egyelőre úgy tűnik, új kedvencre bukkantunk.

Álomvilágban éltünk. Túl sokáig éltünk álomvilágban.
Valamikor, másfél éve realizáltuk a feleségemmel, hogy léteznek modern társasjátékok, annak ellenére, hogy birtokoltuk a Munchkint és a Bang!-et, csakhogy azokhoz jó lenne legalább még egy vagy két ember. Mióta gyerekeink vannak, az az opció, hogy odacsődítsünk még néhány embert és nyugodt körülmények között játszunk egyet, rá tudjunk hangolódni igazán, nem létezik.

Az se nagyon segített, hogy a Munchkint könnyű személyesre venni és kicsit kiégtünk a „csesszek ki a másikkal” mechanizmussal megáldott játékok miatt. Szóval elkezdett bezáródni a kör és nem foglalkoztunk a társasokkal. Aztán másfél éve beleszaladtunk a Tiltott Szigetbe és minden megváltozott, rádöbbentünk, hogy lemaradtunk valamiről és ideje lenni lépést tartani; már nem csak a Lóversenyhez és a Gazdálkodj Okosan-hoz hasonló társasokkal van tele a piac. Nagyon sok mindent kipróbáltunk és így jutottunk el a gazdaságépítős, területfoglalós játékokhoz, amik ugyan (paradox módon, hiszen pici gyerekek mellett szinte semennyi időnk sincs) zabálják a szabadidőt, de inkább nem alszunk és képesek vagyunk hajnalig társasozni. És a Mars Terraformálása ennek a csúcsa.

Ár érték arányba szerintem a legjobb, amit lehet kapni: millió kártya, elképesztően sokszor újrajátszható a cégkártyák miatt (mondjuk anélkül is), gyönyörű tábla, letisztult játékmenet.
Azt hiszem, hogy sikerül letaszítania a trónról a 51st State-et, bár erősen tartja még magát :)

Párom egyik impulzív vásárlása (a Roothoz rendelt fóliát, és valahogy becsúszott ez is…). Őt is sokáig rendezgettük, dobozkákat szereztünk be, amiben szépen elfér minden, jól kihasználtuk a dobozt! A játék meg egészen januárig váratta magát, azt hittem, szegényke már sosem fog előkerülni (rá is írtuk a 10x10-es listánkra, idén indítottunk egy ilyet is). Aztán négyen leültünk az állítólagos legkönnyebb móddal (fogalmam sincs, milyenek vannak még). Az akciószám erősen be tud határolni, mert van, mikor annyi mindent csinálnál egyszerre! Meg a stratégia sem mindegy, hogy micsoda, én speciel nagyon rágyúrtam a palántákra, így a végéről a játék közepe-vége felé második helyre csúsztam fel, majd nagy hirtelenséggel, a végén csak pontszámokra menő leépített lapkáimmal meg állatkáimmal sikerült behúznom a nyereséget. Igaz, ehhez azért más is kellett, címet is vittem el és társai (párom meg sikeresen alapított egyet, amit aztán más vitt el helyette, hát megesik az ilyen :D). Jó kis játék, nekem nagyon bejött és szívesen leülnék még vele játszani. Csak ehhez is jókora asztal kell. A miénk már eléggé megszenved, alig férünk el rajta, de még így is az ennél jóval nagyobb Rettegés Arkhambant is ráerőltetjük (na jó, az csak 3 főig működik, utána kell hozzá egy szamárpados kisasztal valakinek, hogy tényleg elég legyen a hely).

Ez a játék egy csoda, egy fantasztikum minden tekintetben, imádom, rajongom és alig várom, hogy újra játszhassak majd vele. Nem nagyon tudok róla már semmi olyat leírni, amit ne írtak volna előttem mások is, a játékmenet összetettsége, a stratégiázás sokrétűsége lenyűgöző, ráadásul ezzel a sci-fis-marsos témával nálam különösképpen nyerő tud lenni. 100%-ig beránt a világába!
Abszolút kedvenc lett tehát, ugyanakkor a 2 kritikai észrevételemet mégis kiemelném:

1. (a kisebbik probléma): a lapkák grafikai megvalósítása kimondottan csúnya – ezen kívül semmi más, a kártyák grafikája abszolút rendben van, a jelölők szépek, jó kézbe venni őket, a játéktábla is szép és stílusos, a lapkák viszont nagyon megúszósra sikerültek.
2. (a nagyobbik probléma): több kártyán vannak olyan utasítások, hogy tegyünk ennyi vagy annyi speciális jelölőt (mikroba, állat, stb.) a kártyára, amit majd később lehet különféle bónuszokra beváltani… igen ám, csakhogy HOL vannak ezek a jelölők kérem?!?? Egész egyszerűen nincsenek, nem léteznek, kimaradtak a játék fizikai megvalósításából, ez azért egy ilyen grandiózus társas esetében már nehezen megbocsátható.
Ha a játék egyéb millió erénye nem kompenzálná, akkor emiatt bizony akár még csillagszámot is levontam volna tőle.

Elsőre nagyon tetszett a játék. Kellőképpen elgondolkodtató és összetett. Igaz elég sok idő volt négy emberrel úgy hogy hárman még nem játszott vele soha, köztük én sem de már értem a lényeget és alig várom hogy kipróbáljak más stratégiákat is.

Ha egy játékot kéne mondanom, mivel játszom a legszívesebben, ez lenne az. Imádom!
Egy közepesen nehéz euro játék. Szerintem szép és nagyon jó élményt ad. Tényleg azt érzem, hogy a Marsot együtt tesszük lakhatóvá.
Bár sokan felhozzák azt vele kapcsolatban, hogy nagy a szerencsefaktor benne, de szerintem ez nem igaz. Igen, van benne egy kis szerencse, ami jól áll neki, de a kártyák draftolásával szerintem ez minimalizálható.
A többi kiegésző is sokat ad az élményhez.
Mindenkinek azt ajánlom, hogy egyszer próbálja ki. :)

A hétvégén exkolléga/aktuálcimbi csalt át magához egy kis terraformálásra, aminek nehéz lett volna ellenállni, mivel sok pozitív visszajelzést hallottam már erről a tudományosan fantasztikusan menedzselős játékról. A szabályok megértése és alkalmazása indiszponált állapotban is gyorsan sikerült, hamar belerázódtam a nyersanyag termelés, pakliból húzás, kártya felhasználás szentháromságába. A sok színes kocka nagyon ad egy retrofuturista hangulatot, amit a csak a háttérben hallgatott Jean-Michel Jarre album fokozott. A kártyákon lévő információkat is lazán tudtam értelmezni pár kör játék és egy pár feles után is. Két játékossal príma volt, de szerintem ha többen lettünk volna, nagyon lelassul. Cimbi nyerte meg a marsformáló versenyt, de nem sokkal maradtam le. Kezdő cégekkel voltunk, legközelebb alig várom, hogy valami durván egymást szivatós változattal játszunk!

Most játszottam ezzel először, és ez volt az első ismerkedésem a modern társasjátékok világával. Két dolgot már biztosan tudok: 1. érdekelnek más modern játékok is; 2. a Monopoly és a többi régi játék mostantól alsó polcra kerül. Jelenleg 10/10-es játék, kíváncsian várom, leviszi-e valami a helyiértékét.

Ha jelenleg kedvenc társast kellene választanom, akkor ez lenne az! Annak ellenére, hogy eddig a legrövidebb játék 4 órás volt belőle… Szóval az a 120 perc szerintem nagyon nem reális.
Ettől függetlenül tényleg instant kedvenc lett. Szeretem az ilyen sci-fi témát, a társas rendszere pedig nincs túlbonyolítva. Elég változatos is tud lenni azáltal, hogy épp milyen kártyák kerülnek az emberhez, viszont nincs igazán szerencsefaktor benne. Stratégiázni kell, én meg azt nagyon szeretem. A játék vége tud meglepetést okozni, volt olyan, hogy végig utolsóként kullogtam, aztán mégis megnyertem az egészet, amikor összeszámoltuk a pontokat.
Nem is ragozom tovább, legkedvencebb jelenleg!

Az elején nagyon bonyolult, de útközben könnyen tanulható taktikai játék. Mindenképpen fogok még játszani vele.