Cascadia vadvilága (2021)

Mindenkinek köszönöm, aki népszerűsítette ezt a szuper, nekemvaló játékot. Kedvenc kategóriámmá nyilvánítom, absztrakt stratégiai, szoliter, kihívásokkal, csodás mintázatokkal, szimpatikus témával. Ez az, amire lelkem mélyén mindig vágytam, felturbózott, gyönyörű, újrajátszható, logikai-stratégiai, egyedül is élvezhető feladványokra. Egy csoda, hogy ilyen játékokat terveznek, és hozzájuthatunk. :)

Amíg csak online próbáltam soloban, nem akartam értékelni. Ma végre élőben, barátokkal teszteltük. Ugyanúgy imádtam az egészet.
A Calico készítőinek a játéka. Ez szerintem sokkal sokkal jobb, tervezhetőbb játék. A téma is erősebb. Lapka és korong párokat veszel el és közben próbálsz optimalizálni, hogy helyezd le őket. A területi egybefüggések és pontozó kártyák adják a végső értékeket.
Szerintem szuper egyszemélyes és többszemélyes játék. Az ára is megfelelő a mai viszonylatokat nézve. Minőségiek az alkatrészek, vastag kartonok, a korongok fából vannak.

Most döbbentem rá, hogy erről a játékról eddig nem is írtam értékelést, csak csillagoztam, szóval azonnal pótolnom is kell, mert oda-vissza vagyok érte. Amikor a Mit Játsszunk? csatorna kitette a facebook csoportjára, hogy írjuk meg a 7 kedvenc társasjátékunkat tavaly, akkor nálam a Cascadia is helyet kapott a listán, pedig akkor még meg sem volt itthon, és talán csak 1-2 alkalommal próbáltam ki előtte.
Azóta már több játékalkalmon is túl vagyok, egyedül is játszottam már többször, párommal is, és hárman is, és még mindig nem tudok róla rosszat mondani. Igazán különleges helyet foglal el a szívemben, annak ellenére, hogy nem vagyok benne kifejezetten jó (főleg akkor érzem magam szörnyűnek, amikor Willow pontszámait nézegetem). Valahogy a tereptípusokat sose sikerül jól pakolgatnom egymás mellé.
A játék ára szerintem korrekt (illetve a tesco akció keretében kifejezetten olcsón is be lehetett szerezni), mivel bár nincs sok alkatrész, mégis jó minőségűek, és hatalmas újrajátszhatóságot ad. A témája is jó, passzol a mechanikához, bár egyébként nem jelenik meg kifejezetten erősen a játékban, tőlem akár hamburgereket is pakolhatnék, akkor is ugyanígy élvezném. Meg hát nekem a Roosevelt-vapitik is csak szarvasok, a rőtfarkú ölyvek sasok, a prérik sivatagok, szóval a biológusok most biztos forognak a sírjukban :D
Külön pirospont, hogy ez a játék már tényleg mindenkinek is szól, mindenre is adtak benne lehetőséget. Van egyszemélyes játékmód, de több fővel is tökéletesen működik, mivel gyors, nincs holtidő. Vannak benne járékváltozatok (családi és középhaladó változat). Illetve, ami az én személyes kedvencem, azok a kihívások, küldetések, szabálymódosítások, stb. Annyira imádom, hogy kapunk egy olyan örökjátékot, ami önmagában is tökéletesen működik, és ehhez még egyfajta kampányjátékot is. És így az egyszemélyes játékosoknak is kedveztek, mert nemcsak arra van lehetőség, hogy játsszunk random felhelyezett kártyákkal és versenyezzünk saját magunkkal, hanem arra is lehetőséget adtak, hogy végigmenjünk 15 egyre nehezedő küldetésen. Ezt még nem csináltam meg, de mindenképpen szeretném, egyedül is és párommal is végigcsinálni :) Tovbábbá tök jó a játékszabályban a kis „térkép” is, amin nyomon lehet követni a haladásunkat, nagyon motiválja az embert arra, hogy újra- és újra elő akarja venni ezt a játékot.
További előnye a játéknak, hogy nagyon jól balanszolja a családi és gamer oldalt, szerintem mindkét kategória szeretni fogja. Mivel gyors, szórakoztató, és nem fárasztja le a játék az ember agyát, így abszolút illik a családi kategóriába. Viszont mivel van benne lehetőség, és ki lehet benne alakítani stratégiát, így szerintem azért a gamerebb arcok is szívesen leülnek elé, nekem legalábbis ez a tapasztalatom.
Szóval minden téren nagyon ajánlom, nemcsak kipróbálásra, hanem szerintem beszerezni is érdemes a játékot. És nagyon remélem, hogy a jövőben egyre több társasjáték átveszi a Cascadiától azt, hogy nemcsak kiadnak egy teljesen jó örökjátékot, hanem ezt a játékot tovább színesítik valamiféle kampánnyal, küldetéssel, kihívással. Egyébként a Köszöntünk a Holdon játékban is megvan ez, és ott is nagyon szeretem, mert így úgy érzem, hogy még többet kapok a pénzemért, úgy, hogy közben nincs hozzá szükség plusz alkatrészre.

Imádtam. Első játékom volt most, és azonnal a listám elejére ugrott. Hasonló nagyon a Calicohoz amit szintén imádok. Nekem ezek a játékok nagyon fekszenek, imádom a gondolkodást benne, hogy figyeljek a feladatra, a területekre, mit vehetek hova tehetem. Már most kedvencem lett.
Beszerzős lesz ez is.
Nagyon szép a grafikája , külön imádom, hogy van benne róka :)

Imádom! *-*Kívül, belül gyönyörű. Nekem a témája nagyon tetszik, állatokat kell lerakni úgy, hogy ők a lehető legjobban érezzék magukat és így minél több pontot érjenek. Közben figyelni kell a területekre is, mert az egybefüggő területrészekért is jár pont. A szabályfüzet nekem nagyon tetszik, érthetően van leírva minden, sok kép is segít a megértésben. Rengeteg lehetőség van a játékban, szabálymódosítások, kihívások melyeket egyedül is végig lehet vinni, és ezekhez a szabálykönyvben van egy külön oldal, amin lehet jelölni, hogy mennyi küldetés sikerült. Így Cascadia biológussá is lehet válni. :) Az utolsó oldalon vannak kis ismertetők az állatokról és az élőhelyekről is. A játék többen szerintem nehezebb, egyedül játszva jobban lehet előre gondolkodni. :D

Nálunk tarolt. A Carcassonne (három van itthon, bármelyiket próbáltuk, nem jött be nekik) tesomekkal nagyon megosztó lett, ők nem nagyon szeretik, sőt kifejezetten kérik, hogy azt ne. Így kicsit félve vágtunk neki a Cascadianak, de óriási élmény lett az első két játék. Innentől nincs megállás :). Mivel nálunk a lapka a nagy kedvenc, így ezért vásároltam meg, mikor égre újra megjelent!! *.*
Már csak a szüleimet kell befűzni… :D

Én először a Calicoval találkoztam, és sokan mondták, hogy olyan lesz a Cascadia is, csak még jobb. El kell mondanom: a Calico sokkal jobb.
A játék lényege, hogy terület lapkákat rakunk le, és rá állatkákat. Pontokat az egybefüggő területeket nagysága, illetve az állatkák egymáshoz való helyzete ad.
Ebben a játék minden azért van, hogy te úgy érezd: jól csinálod, amit csinálsz. A játék csak ad, nem csak erőforrást, de lehetőséget is. A tobozrendszer tesz azért, hogy forogjanak az állatkák, miközben gyakorlatilag nagyon-nagyon szerencsétlennek kell lennie az embernek, hogy ne tudjon valamilyen pontot érő dolgot rakni. Még akkor is, ha egyik, vagy másik lépés nem tökéletes, valamire biztos jó lesz, valahogy lesz pontod.
Nekem pedig ez túl… könnyed. Mármint alapvetően nem lenne baj, mert nagyon jó, és taktikus, de közben meg azt éreztem, hogy ez a játék agresszívan azt akarja, hogy élvezzem, és nem azt, hogy számolgassak, meg nézegessem a helyzeteket. A Calico ilyen szempontból sokkal jobb volt számomra, hiszen amikor megkapod a kis tábládat, már tudod, mi áll előtted, mit kell csinálnod. A Cascadia viszont azt mondja, csinálj, amit akarsz, és bármi lesz, lesz pontod. De nekem ez valahogy annyira… könnyű volt.
Azon kevés emberek közé tartozom, aki nem anyira szereti a Cascadiat. Nem rossz, de én valahogy nem ezt keresem egy ilyen típusú játékban.

Egyrészt untam a játékot, másrészt nem szeretem, hogy ha elhappolják előlem a dolgokat.

A tíz éves korhatárt rendkívül túlzónak tartom, ez egy egyszerű, kiegyensúlyozott játék. Engem zavar, hogy ez is egy olyan társas, ahol valódi interakció nincs a felek között, tehát lényegében egy közös solitaire. Ugyanakkor annak kellemes.

Nem mondom, hogy különösebben játszottunk mással, mióta megvettem a Cascadiát. :D
Nagyon hasonlít a Calicóra (elvégre ugyanazok készítették), viszont kevésbé agyégetős, és jóval pörgősebb.
Kellő szabadságot ad a játék a lapkalehelyezést illetően, hogy kedvére alkothasson és válthasson stratégiát az ember. Aránylag könnyű a lapkákat és a tokeneket számon tartani, nem igazán kell kompromisszumot kötni, hogy melyik pontot érő kombót add fel a másik javára (a Calicóban ellenben ez szinte elkerülhetetlen).
Viszont amennyire könnyednek érződik elsőre a játék, ha igazán sok pontot akar elérni az ember, tudnia kell, mire éri meg jobban ráfeküdni. Én az első játéknál például nagyon alulértékeltem a sasokat, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon is hasznosak tudnak lenni. :)
A külcsíny véleményem szerint nem a legszebb, de a fatokenek rikító színe könnyen felismerhetővé és átláthatóvá teszi a játékterületet. A realizmus sem túl erős (pl. a pampa közepén a semmiben élő lazac), de nagyon jól balanszolt a játék, az egész olyan feelgood. Ketten és négyen is remekül működik, a fel- és elpakolása nagyon gyors, volt, hogy 10 percre is előkaptuk, és lenyomtunk egy speedrunt (ahol meglepően magas pontszámokat tudtunk elérni :D).
Bár inkább a heavy ameri játékok felé húzunk, a fillerek között nálam eddig ez abszolút favorit, egy fárasztó kampány után is simán elő lehet venni levezetésnek. :)