Fesztáv (2019)

Gyönyörűen kivitelezett stratégiai játék. Tetszik, ahogy egymásra épülnek madárkáink képességei, jutalmai, így nem mindegy, kit hova raksz le vagy épp milyen sorrendben. A különböző célok összeegyeztetése is nehéz, de hát pont ezért kell egy jó taktika, hogy kihozd a maximumot a helyzetből. :)
Az elején én nehezen éreztem rá, ezért kb csak próbáltam szinten tartani magam, hogy ne kapjak ki olyan csúfosan. A játékot azonban így is élveztem, és legalább tudom, hogy a jövőben mire kell majd jobban odafigyelnem. Repült is kívánságlistára a játék, hogy mást nem egyszer majd egy saját példány alapján tudunk még sűrűn játszani vele.

Gyönyörű játék, természet- és madárrajongóknak kötelezően ajánlott. Nagyon tetszik a játékmenet, annyira logikus és átlátható! Viszont a pontozási rendszer, főleg az Automa ellen, eléggé összetett. Azért 9 csillag és nem 10, mert nem igazán lehet tervezni. A randomitás jellemző, könnyed, hisz úgyis azon múlik minden, hogy milyen kártyákat húzol, tulajdonképpen sok agyalást nem igényel. De ez nem feltétlenül zavar, a madarkák nézegetése már önmagában szuper élmény.

Hú, nagyon reméltem, hogy ez nem olyan játék, amitől már a kézbevételnél elájulok. Basszus, még használati útmutatónak is egész speckó anyaga van! Igazából a kicsit húsvéti tojáscukorkára emlékeztető tojások némelyikének a színe az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, illetve a fordítás helyenként, de ezeket leszámítva minden ízében egészen csodálatos, Na, és a lényeg, hogy nem, ez nem olyan játék! Ha nem lenne ennyire szép, akkor is klassz lenne. A játékmenet annyira talán nem újszerű, de az elejétől a végéig leköt, helyenként kifejezetten izgalmas, közben madarakról tanulhatsz, mindenféle szép képeket nézegethetsz, jó tapintású kockákat guríthatsz le egy klassz etetőn… :-) Mi nagyon jól szórakoztunk közben!
(Örülnék egy olyan magyar verziónak is, amiben nem elsősorban Észak-Amerikában, hanem itthon honos madarak a főszereplők!)

Az egyik, hanem a legszebben kivitelezett, legjobban felszerelt játék amivel valaha játszottam.
A készítők különös figyelmet fordítottak arra, hogy minden kiegészítőnek legyen valamilyen kis tartója amibe el lehet tárolni vagy amibe a játék során lehet pakolni őket. Olyannal sem találkoztam még, hogy a játékszabályt úgy magyarázzák el, hogy egy külön csomagba előre beletegyék az első játékhoz kiválasztott kártyákat és lépésről lépésre magyarázzák el a játékszályt. És akkor még azt nem is említettem, hogy ezzel a játékkal egyedül is lehet játszani, mert ahhoz is van egy külön pakli.
A kártyák gyönyörűek, nem csak a játékhoz szükséges adatok vannak rajta, hanem az adott madár élőhelye is látszik egy miniatűr térképen és egy érdekesség is olvasható a madárral kapcsolatban. A kis madáretető nagyon ötletes, a pici tojásokat pedig szerintem nem lehet nem imádni.
Mióta megvan számtalanszor játszottunk már vele, de mindig más stratégia a nyerő, nem lehet megunni.

Nem tudtam megérteni, hogy miért vannak oda olyan sokan ezekért a madaras kártyákért, meg a színes tojások pakolgatásáért – idáig!! :D Ez a játék fantasztikus, teljesen elvarázsolt! Egyszerű szabályok, sok tervezés, egymásra éplülő akció/jutalom hullám – ezért nem mindegy, hogy hová pakoljuk fel a kártyáinkat –, gondolkodás, gyűjtögetés és különböző pontszerzési lehetőségek. Külön tetszett, hogy mindegyik madárról olvasható a kártyáján valami érdekesség!
Nagyon szép és igényes, az alkatrészeknek külön tartóik vannak és még egy kocka dobó tornyot is adnak a játékhoz, nagyon szuper! :)))

Régóta szerettem volna megvenni ezt a játékot, még tavassszal próbáltam ki a tabletop simulatoron keresztül és már akkor imádtam. Aztán 2 hete egy csoportban láttam, hogy valaki árulja a kieggel együtt, és le is csaptam rá, úgyhogy előrehoztam a karácsonyi ajándékomat magamnak. Azóta rávettem már egyszer Viktort meg Zsoltit, hogy játszanak vele, de amúgy az automával szoktam egyedül.

Első játékra hatalmas csalódás volt, kicsit úgy éreztem, hogy át lettünk verve, sokkal inkább hype mintsem érték van mögötte. Mire felépült a motor, véget is ért a játék, irgalmatlan gyorsan elfogytak az akcióink. Nem értettem, miért jó.

Most, hogy túl vagyunk kb a 10-20. játékunkon, már csak az nem világos, hogy miért nem tetszett elsőre. A dizájn gyönyörű, ha leszeded hozzá a madárhangos appot, a fülnek is, nemcsak a szemnek-kéznek kellemes. A rengeteg kombinációs lehetőség kb megunhatatlanná teszi, a képességek gyorsan megismerhetőek, kategorizálhatóak, így az addig ismeretlen lap hasznosságát is gyorsan meg lehet ítélni.

Randomizáció-szerencsefaktor van benne, tény. Hogy ez előny avagy hátrány, játékosfüggő. Ha szereted a bevált taktikákat, nem biztos, hogy ez lesz a te játékod, ha szeretsz folyamatosan alkalmazkodni a lehetőségekhez, bátran ajánlom. Mindazonáltal ha valakinek szól másról az utolsó köre, mint tojásrakásról, mindenképpen jelezze, nagyon érdekelne másik pontmaxolós stratégia. ;)

Hátrányként pár, mások által korábban is írt dolgot tudok említeni:
Az akciók az utolsó körre nagyon elfogynak, talán 4 vagy 5 marad (nincs előttem most a játék, emlékezetből írom), ez miatt nagyon nehéz kiélvezni a felépített rendszer működését.

A rengeteg (!) kártyából álló paklit nehézkes alaposan átkeverni, komolyan elgondolkodtam valami paklikeverő segédeszköz beszerzésén.

Az eledeltartók számossága, a tojások tárolására szolgáló fészekvödör hiánya számomra nagy rejtvény: 5 eledel van, ehhez kaptál 4, aljból és fedélből álló dobozt. A játékosok száma max 5. Kétjátékos üzemmódban az eledelek kipakolása után mindenkinek jut egy kis tároló az akciókockáknak és még a tojásokból is tudsz pakolni egy fedélbe, hogy ne a zacskóból kelljen kiturkálni. 3 játékosnál a tojásoknak már kell egy külön tál, több játékosnál viszont lesz, aki gyári tároló nélkül marad. Erre is várom a megoldásokat. :)

A sokadik elpakolásnál az elsőre stabilnak tűnő etető-dobótorony kezd meglazulni, hajlamos papír voltából fakadóan szilárdságot veszteni. Egyelőre még csak a fülek sarkainál látható feslés, kíváncsi vagyok, ez meddig fajul majd.

Végeredményként mindenképpen ajánlom. Ha csak a szépségét, ha csak a mechanikáját nézzük, akkor is elegendő lehetne, de itt a kettő együtt van meg. Nálunk nagy kedvenc, ha tehetjük, elővesszük.

Szemet gyönyörködtető és minőségi minden eleme, a szabálykönyv alapanyaga, a tojások, a kockadobó torony, a kockák, a játékostáblák, az élelmiszerjelölők, a kártyák. Tényleg minden! Könnyen tanítható. Simán játszanám öten is, de még csak négyen próbáltuk a legtöbben. Nagyon jó élményt ad, kikapcsol, ellazít. A madarak latin nevei is ott vannak. Játék közben tanul is az ember. Egyszerűbb stratégiai játéknak mondanám.
Nagyon örültem a magyar kiadásnak, mivel nyelvfüggő játék. Le a kalappal a kiadó és a fordító(k) előtt, nagyon sok munkájuk volt benne, hogy élvezhető legyen magyarul is. Nem olcsó játék, de nagyon sok mindent kapunk a pénzünkért.

Másra számítottam, kiszámíthatóbb ugyanakkor összetettebb stratégiára, szóval szokni kell, de tetszik. Meglepett a felismerés, hogy ez gyerekekkel is milyen jól játszható (persze nem kellett volna, mert rá van írva, hogy tíz éves kortól, csak nem figyeltem). A játék tényleg gyönyörű, de lehetett volna még kicsit igazítani rajta. A tojásoknak egy nagy közös fészek kellene, mert teljesen mindegy a színük, az ételeknek viszont kellene még egy doboz, nem értem, azt miért spórolták le. Az etető tetejét meg oda fogom ragasztani, mert az folyton leesik.
Nagyon kell hozzá az európai madaras kiegészítő, mert ez így olyan idegen.

Ez a társasjáték páromnak van meg, így szinte hetente játszunk vele.
A kezdetekben, az első 4-5 játéknál nagyon nehezen lendültem bele, hogy mit is kell figyelni igazán, aztán rájöttem, hogy mindent. Az első játékok emiatt elég darabosak voltak, és inkább a játék közben felmert kérdések miatt bújtuk a szabályzatot, ellenben utána már nagyon izgalmas és vérre menő küzdelmeket tudunk vívni.
Alapvetően a játékban pontot ér a madarak pontszáma, a rajta lévő tojások száma, a játék végi célok, az eldugott kártyák, a raktározott élelem és a bónuszkártyák. Emiatt, hogy hat dolgot kell figyelni a játékban, és ezeknek az arányait. Persze a szerencse is sokat számít, például ha nincs ragadozó vagy raktározó madarad, nyilván azt a két lehetőség nem fog pontot hozni, ugyanígy ha rossz bónuszkártyát kapsz, akkor valószínűleg azt se fogod hasznosítani. Ellenben nagyon jó elmejáték arra, hogy mikor-hogyan-mennyi madarat rakjunk le (és közben kicsit meg is ismerhetjük őket), hogy figyeljünk a tojások arányaira, a játék végi célokra, és különféle taktikákkal álljunk elő mindenféle pontszerezésre.
A madarak „képességei” is nagyon szórakoztatóak, egy idő után kialakul, kinek milyen kedvenc képességei vannak. Bevallom én nagy sikert a ragadozómadarakkal értem el, de nagyon szeretem a két lapot lerakok egy körben madarakat is. Párom ellenben a rózsaszín képességű (minden körben használható) madarakat preferálja.
Maga a játék nagyon szép kivitelezésű: egyrészt már a madarak lerajzolása, és a kártyák megszerkesztése is jól mutat, kellemes ránézni. Maga a tábla is jól néz ki, egyszerű, de mégis kellemes látvány. A dobókockáknak pedig van kismadáretetőjük, ami igazából engem teljesen levett a lábamról. Annyira aranyos, és annyira a játékhoz illik, hogy a harmincadik játék után se tudok nem a gyermeki énem csodálatával ráfigyelni.
Egy játék általában egy óra hosszát tart, és ezalatt rengeteget nevetünk és sírunk, de főleg keltünk és reptetünk madarakat. Nagyon nagy kedvencem a játék, és remélem sokakhoz eljut majd :)