Vampire: The Masquerade – Bloodlines (2004)

Úúúúristen de imádom!
Ez volt az a játék, ami hosszú szünet után visszarántott a PC játékok világába. Számtalanszor végigvittem már, különböző karakterekkel, de az örök kedvenc a női malkavita marad.
A játék a World of Darkness szerepjáték világába kalauzol el minket, annak is a legismertebb univerzumába, ahol különféle klánokba tartozó vámpírok bőrébe bújhatunk.
Ennek megfelelően rögtön az elején választanunk kell egy klánt és egy karakterlapon elosztani a kezdő értékeinket, aztán bele is csaphatunk a lecsóba.
Vigyázat, a játék patchek nélkül elviselhetetlenül bugos, úgyhogy erre érdemes figyelni.
A helyszín: Santa Monica, ahol a történet szerint egy ereszdelahajam-féle buli másnapján térünk magunkhoz, immár vámpírként. A dicső Kamarilla azonban nem tűri az engedély nélküli Ölelést, ezért mire kettőt pislogunk, Mesterünket már ki is végezték. A herceg, LaCroix azonban úgy dönt, ad nekünk egy esélyt, meg persze néhány feladatot, és innentől kezdve nincs megállás: fejest ugrunk Santa Monica erkölcstelen és véres, brutális éjszakáiba.
A történet, a mellékküldetések és a karakterek mind mind zseniálisak, személyes kedvencem természetesen Jeanette Voerman, az enyhén szólva ribancos és sötét titkokat rejtő malkavita. Az akció és a taktikázás remekül ki van balanszolva, nem ritka az olyan helyzet, ahol fenyegetőzéssel vagy csábítással gyorsabban elérjük a célunkat, mint ökölharccal. Harcolni többféleképp tudunk: fejleszthetjük a kétkezi harcos készségünket, vagy lehetünk jó lövészek is (bár a fegyverhasználat nagyobb szívás), illetve minden vámpírklánnak más-más egyedik képességei vannak, amik a csatában olykor a legkedvesebb társaink.
A zene is nagyon jól illeszkedik a komor, darkos atmoszférához. Több végkifejlet is van, attól függően, hogy a végső nagy ütközetben ki mellé tesszük le a voksunkat. Kiemeltem kedvencemként a malkavita női karaktert: evvel a klánnal egy külön élmény a játék, ugyanis a fajtájukra jellemző őrület miatt a párbeszédek teljesen elborultak, néha ötleted sincs, hogy melyik válaszlehetőséget kéne elfogadnod, hogy jól jöjj ki a dologból (de újrajátszva időnként kiderül, hogy ez a karakter már előre tudott dolgokat, ami külön poén :))
2004-es játék, szóval a grafika olyan, amilyen, de hibái ellenére nekem örökre nagy szerelmem lesz, és mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szereti a komor hangulatú rpg-ket. :)

Sajnos még egyszer sem volt alkalmam végigvinni, Hollywoodnál mindig megakadok (jó, ez volt talán két alkalom). De totális imádás van/volt a játék iránt, ha visszaszerzem, akkor biztosan végigtolom (vagy legalábbis megpróbálom).
Tetszik a világ, hogy különböző karakterekkel lehet nyomulni és nem is mindegy, melyik klánhoz tartozol. A beszélgetések egyáltalán nem zavartak, főleg, hogy így nem pusztán egy csihipuhival előrehaladós játékról van szó, hanem bizony számított az is, hogy mennyire fejleszted a meggyőző erődet.
A játékot a mellékküldetések is színesítik (bár személy szerint én ott is befejezetlenül kellett hagyjak egy küldetést spoiler. Ez van, az ember könnyen el tudja baltázni a dolgokat, főleg, ha a fejlesztéseket vesszük.
Az egésznek a hangulata komor, imádom! A zenék is nagyon passzoltak a játékhoz, némelyikre talán a beteg jelző illik. A szereplők is jól összerakottak. Sőt. Az egész játék jól összerakott. Csak javasolni tudom!

UI: Nem ártana belemélyedni a világba, anno szemeztem a könyvekkel, de aztán úgy maradt a dolog.

Mestermunka, örök klasszikus, megunhatatlan. Vagy regényt ír róla az ember, vagy azt teszi, mint én, és itt hagyja ezt a jogosan elfogult két sort.