Vampyr (2018)

Sajnos a Dontnod nem csiszolta eleget a játékot, mert akkor sokkal jobb is lehetett volna. A sztori, a karakterek, a zene és az atmoszféra nagyon bejött. A harcrendszer nem kiegyensúlyozott és sokszor frusztráló, meg rengeteg a backtracking. Nincs fast travel. Ps4-en bugos a játék. Ha túl gyorsan dashelsz át egyik körzetből a másikba, akkor összeomlik a játék, tehát 30-60 percenként legalább egyszer biztos újraindul a játék. Sikerült kiplatinázzam és várom a folytatást remélem abban majd jobb lesz a harcrendszer és kerül bele még több RPG elem.

Space Bar: The Game
(Avagy mennyire relatív a halhatatlanság?)

1918-at írunk, mikor is egy rejtélyes betegség fenyegeti Londont. Ezt a kórt vagyunk hivatottak megállítani, egy frissen vámpírrá változtatott, világhírű orvosként.

Ennyi nekem elég is volt ahhoz, hogy a megjelenés napján nekiugorjak a játéknak, remélve,hogy a Dontnod hozza a Life is Strange szintjét. Kicsit csalódnom kellett.
A pozitív értelemben :)
Habár teljesen mást vártam, pillanatnyi elképedésemet a világháború utáni, szenvedő London atmoszférája gyorsan elfeledtette velem,komolyan mondom, ennyire sötét,de zseniális hangulatú játékkal már rég játszottam. A karakterek kifejezetten érdekesre, különlegesre sikeredtek. Nem voltak sem szentek, sem velejéig romlott emberek – vagy éppen vámpírok. Végre egy játék, ahol kedvenc mítikus teremtményeim nem az emberek elpusztításáért örök életet élő rosszak, nem lehet őket egy gerezd fokhagymával Erdélyig kergetni, illetve, nem kezdenek el csillogni, amint napfény éri őket.
Látszott, hogy itt még a legutolsó NPC-vel is foglalkoztak a fejlesztők, a hozzájuk kapcsolódó mellékküldetések pedig megismertették velünk a város lakosait. spoiler A szinkronokat is jól eltalálták, (Anthony Howellt mostantól minden második játékban hallani szeretném :)) és az aláfestő zenék is lenyűgözőek voltak. Minden jelenet, főszereplő, vagy boss kapott egy-egy soundtracket, ami számomra valamennyire élvezhetővé tette, az egyébként nem könnyű bossfightokat. spoiler

Apropó, harcok. A harcrendszer elsőre nagyon különös volt, főleg több ellenféllel szemben. Sosem volt nagy szerelmem ez a „rálockolós” rendszer, de az utcákon lófráló ellenségek nagy száma,és a harcok nehézsége miatt ehhez könnyen és gyorsan hozzá lehetett szokni. A közelharcban különböző képességek álltak rendelkezésünkre, mind defenzív, mind offenzív kategóriában, melyeket ha jól válogatunk meg, egész nagy sebzést tudunk bevinni ellenségeinknek, néha kifejezetten látványos módon.
Az animation cancel viszont megőrített. Egyik pillanatban még megy az animáció, ami részleges gyógyulásomat kellene,hogy okozza, a másik pillanatban pedig már [újra] halott vagyok. Könyörgöm…Ez volt talán az egyetlen nagyobb negatívum a játékban. spoiler
Viszont tetszett, hogy kaptunk egy, az Assassin's Creed-es Eagle Vision-höz hasonló képességet is, amellyel azon kívül, hogy csúcsragadozónak érezhettük magunkat, felmérhettük ember-, illetve vámpírtársaink szintjét, egészségi állapotát is. Ez például arra is tökéletes eszköz volt, hogy ne találkozzunk nem kívánt személyekkel, vadászokkal, vagy nagyságrendekkel magasabb szintű, a játék különböző vámpírfajtáinak valamelyik képviselőjével.

És, végül a kedvenc részem, a morális kérdések. A játék ezt nagyon komolyan veszi, hiszen csak autosave van, meghozott döntéseinket már nem tudjuk megváltoztatni. Ezeknek függvényében lesz könnyebb, vagy éppen ellenkezőleg, sokkal nehezebb a játék, illetve az eladók is a döntéseink miatt változó állapotok alapján fogják változtatni áraikat. A történet pedig számtalanszor próbára fog tenni bennünket, ez pedig nagyban befolyásolhatja majd a történet végkifejletét. spoiler

Mint azt már fentebb is említettem, a játék korántsem tökéletes, sőt. Nem lennék igazságos, ha megkapná tőlem a 10 csillagot, ugyanakkor játszás után azonnal a kedvencek között landolt, hiszen ez az alternatív világ, a történet magával ragad, és ez a pár órányi kellemes borzongás mindenképpen megérdemel egy esélyt. Legalább azoktól, akik már unják a berögzült vámpír-sztereotípiákat. :)

Imádtam ezt a játékot még a hibácskái ellenére is. Nem tökéletes, mára kissé idejétmúlt is, de a történet és az atmoszféra nálam mindent visz. Annyira frusztrálóan fontos benne minden döntés… de pont ettől szép, mert elképesztően részletes játék, tele morális kérdésekkel, ahogyan a Dontnodtól megszokhattuk. Pluszpont az „angolságáért”, amivel külön belopta magát a szívembe. Emlékezetes darab, és a kedvencek között a helye.