Vampyr (2018)

Space Bar: The Game
(Avagy mennyire relatív a halhatatlanság?)

1918-at írunk, mikor is egy rejtélyes betegség fenyegeti Londont. Ezt a kórt vagyunk hivatottak megállítani, egy frissen vámpírrá változtatott, világhírű orvosként.

Ennyi nekem elég is volt ahhoz, hogy a megjelenés napján nekiugorjak a játéknak, remélve,hogy a Dontnod hozza a Life is Strange szintjét. Kicsit csalódnom kellett.
A pozitív értelemben :)
Habár teljesen mást vártam, pillanatnyi elképedésemet a világháború utáni, szenvedő London atmoszférája gyorsan elfeledtette velem,komolyan mondom, ennyire sötét,de zseniális hangulatú játékkal már rég játszottam. A karakterek kifejezetten érdekesre, különlegesre sikeredtek. Nem voltak sem szentek, sem velejéig romlott emberek – vagy éppen vámpírok. Végre egy játék, ahol kedvenc mítikus teremtményeim nem az emberek elpusztításáért örök életet élő rosszak, nem lehet őket egy gerezd fokhagymával Erdélyig kergetni, illetve, nem kezdenek el csillogni, amint napfény éri őket.
Látszott, hogy itt még a legutolsó NPC-vel is foglalkoztak a fejlesztők, a hozzájuk kapcsolódó mellékküldetések pedig megismertették velünk a város lakosait. spoiler A szinkronokat is jól eltalálták, (Anthony Howellt mostantól minden második játékban hallani szeretném :)) és az aláfestő zenék is lenyűgözőek voltak. Minden jelenet, főszereplő, vagy boss kapott egy-egy soundtracket, ami számomra valamennyire élvezhetővé tette, az egyébként nem könnyű bossfightokat. spoiler

Apropó, harcok. A harcrendszer elsőre nagyon különös volt, főleg több ellenféllel szemben. Sosem volt nagy szerelmem ez a „rálockolós” rendszer, de az utcákon lófráló ellenségek nagy száma,és a harcok nehézsége miatt ehhez könnyen és gyorsan hozzá lehetett szokni. A közelharcban különböző képességek álltak rendelkezésünkre, mind defenzív, mind offenzív kategóriában, melyeket ha jól válogatunk meg, egész nagy sebzést tudunk bevinni ellenségeinknek, néha kifejezetten látványos módon.
Az animation cancel viszont megőrített. Egyik pillanatban még megy az animáció, ami részleges gyógyulásomat kellene,hogy okozza, a másik pillanatban pedig már [újra] halott vagyok. Könyörgöm…Ez volt talán az egyetlen nagyobb negatívum a játékban. spoiler
Viszont tetszett, hogy kaptunk egy, az Assassin's Creed-es Eagle Vision-höz hasonló képességet is, amellyel azon kívül, hogy csúcsragadozónak érezhettük magunkat, felmérhettük ember-, illetve vámpírtársaink szintjét, egészségi állapotát is. Ez például arra is tökéletes eszköz volt, hogy ne találkozzunk nem kívánt személyekkel, vadászokkal, vagy nagyságrendekkel magasabb szintű, a játék különböző vámpírfajtáinak valamelyik képviselőjével.

És, végül a kedvenc részem, a morális kérdések. A játék ezt nagyon komolyan veszi, hiszen csak autosave van, meghozott döntéseinket már nem tudjuk megváltoztatni. Ezeknek függvényében lesz könnyebb, vagy éppen ellenkezőleg, sokkal nehezebb a játék, illetve az eladók is a döntéseink miatt változó állapotok alapján fogják változtatni áraikat. A történet pedig számtalanszor próbára fog tenni bennünket, ez pedig nagyban befolyásolhatja majd a történet végkifejletét. spoiler

Mint azt már fentebb is említettem, a játék korántsem tökéletes, sőt. Nem lennék igazságos, ha megkapná tőlem a 10 csillagot, ugyanakkor játszás után azonnal a kedvencek között landolt, hiszen ez az alternatív világ, a történet magával ragad, és ez a pár órányi kellemes borzongás mindenképpen megérdemel egy esélyt. Legalább azoktól, akik már unják a berögzült vámpír-sztereotípiákat. :)

Sajnos a Dontnod nem csiszolta eleget a játékot, mert akkor sokkal jobb is lehetett volna. A sztori, a karakterek, a zene és az atmoszféra nagyon bejött. A harcrendszer nem kiegyensúlyozott és sokszor frusztráló, meg rengeteg a backtracking. Nincs fast travel. Ps4-en bugos a játék. Ha túl gyorsan dashelsz át egyik körzetből a másikba, akkor összeomlik a játék, tehát 30-60 percenként legalább egyszer biztos újraindul a játék. Sikerült kiplatinázzam és várom a folytatást remélem abban majd jobb lesz a harcrendszer és kerül bele még több RPG elem.

Imádtam ezt a játékot még a hibácskái ellenére is. Nem tökéletes, mára kissé idejétmúlt is, de a történet és az atmoszféra nálam mindent visz. Annyira frusztrálóan fontos benne minden döntés… de pont ettől szép, mert elképesztően részletes játék, tele morális kérdésekkel, ahogyan a Dontnodtól megszokhattuk. Pluszpont az „angolságáért”, amivel külön belopta magát a szívembe. Emlékezetes darab, és a kedvencek között a helye.

Eltelt már pár év azóta, hogy megdobott az epic a játékkal, így mivel érdekel is a téma, így gondoltam ideje kivinni.
Összességében egy teljesen élvezhető játék volt. Tetszett a története és maga a járvány sújtotta város hangulata is. A karakterek többsége remekül kivan dolgozva pedig sokuk a főtörténethez úgy istenigazából nem fontos,mondhatni nem is lényeges, hogy beszélj velük, igazából csak mellékes kis történetek amiket szépen fokozatosan kitudsz bontani párbeszédekkel és gyűjtögetnivalókkal, mellékküldetésekkel.
A fejlődés és a harcrendszer okozta nekem egy darabig a nagy fejtörést, mert én igyekeztem úgy végigvinni az egészet, hogy nem ölök meg egy polgárt sem (volt azért pár akiknek kijárt volna), mert ugye egy ölés több ezer xp-t adott volna. Emiatt szinte végig alacsonyabb szinten voltam mint kellett volna, ami leginkább a játék közepe táján nehezítette meg a dolgomat, később már azért fejlesztettem annyira a fegyvereimet és megtaláltam a tökéletes skill kombókat, hogy ne okozzon túl sok problémát. A boss harcok meglepően könnyen mentek, többségét elsőre megcsináltam, 1 volt csak ahol 1x meghaltam. A nehézségek ellenére is azért megéri szerintem így játszani, hogy a végén jól jöjjünk ki a dolgokból.
Másik valamennyire negatívabb része a dolgoknak, hogy 0 fast travel van. Megértem én valamennyire játék szempontjából, hogy miért, de akkor sem volt túlzottan kellemes az állandó szaladgálás a város egyik részéből a másikba, folyamatosan átverekedve vagy futva magadat az ellenségek seregén. Ha kellő kapukat kinyitottál már akkor persze van pár short-cut ami megkönnyíti a dolgodat.
Igazából bőven lenne fantázia egy 2. részben, de egyelőre nem hiszem, hogy tervben lenne.