Diablo II (2000)

Gyerek- és fiatalkorom drogja, meg sem tudnám számolni, hogy összesen hány órát töltöttem vele.
Mind az öt karaktert kipróbáltam, és először iszonyatosan béna voltam. Fogalmam sem volt, hogy kell a karaktereket fejleszteni. xD
A karakterek teljesen eltérőek, egyedi stílust képviselnek.
Az Actok végi bossokat kb. 20-25 próbálkozás után tudtam csak lenyomni.
Második nekifutásra beletanultam, és így ki tudtam élvezni a játék nyújtotta történetet és a világot.
A négy Act eléggé változatos. Khanduras környékén kezdünk, majd Lut Gholein sivatagos környékét fedezhetjük fel.
A harmadik részben elhajózunk Kurastba, itt egy dzsungeles, azték/ inka ihletésű környezetet kapunk.
Végül eljutunk a Pokolba, ahol Diablot taníthatjuk móresre.

Anno nekem ez kimaradt, aztán elsős egyetemista koromban lett egy hatalmas kocka szobatársam a koliban, ő vett rá, hogy próbáljam ki és aztán toltuk is hárman multiplayerben. Nagy királyság, és igazából végtelenítve lehet játszani, persze én minden ilyen játékban sztorifüggő vagyok és ha végigviszem a történetet, elveszítem az érdeklődésemet. Végigvinni mondjuk csak pár éve sikerült, amikor újra elővettem nosztalgiából. A 3. részt is majd megpróbálom egy majdani új gépen. :)

Rengeteget játszottam vele gimnáziumban és fősuli alatt is. Ennek ellenére mégsem váltam klasszikus loot-függővé, viszont mocsok élvezetes játék volt. Vitt előre. Az 60-as szintű assassin és az 54-es nekró mentésem még mindig el van mentve a drive-ra, ha egyszer újra elővenném.