Solo (1993)

Olyan, mint az Uno, csak sokkal gonoszabb, úgyhogy jó móka.

Számomra ugyanolyan mint az UNO. Azt meg szeretem, szóval ezt is.

Jó kis pörgős kártyajáték. Főleg akkor szeretem elővenni, ha nagyon sokan játszunk vele, akkor két paklit is összekeverek és jöhetnek a beszúrások. Jobban szeretem, mint az UNO-t, mert több a szivatós lap benne.

KLasszikus játék. Ami miatt mostanság játsszuk, hogy párom portugál barátai nagyon szeretik, és mivel univerzális, ezért esténként ezzel szoktunk játszani.
Szerintem a Solo egyértelműen megérdemli a perijáték címet, mert egyáltalán nem az a lényeg, hogy hogyan játsszunk, hanem hogy együtt játsszunk sokan, és ez teremt egy közösségi élményt (most is, de régen is, ha játszottam, inkább erre emlékszem).
Érdekes, vicces, jó társaságban még mindig verhetetlen.

Sokszor játszottam már a barátaimmal.
SOLO jobb mint az UNO.

Abszolút egyértelmű nagy kedvenc. A gyermekkorom meghatározó játéka. Nagyon sok évet és nagyon sok órát áldoztam bele. Imádom a mai napig elővenni. Ugyanaz az izgalom ugyanaz az élmény.

Az unohoz hasonlóan ez is alapmű és bármikor előkapható, biztos sikerű játék. Személy szerint az unonál jobban szeretem, mert több a szívatós kártya benne.

Majdnem ugyanaz, mint amit gyerekkoromban játszottam, a makaó, csak van benne némi extra.

Nem szeretem annyira, mint az UNO-t. Nekem ez kicsit gyerekesebb, nem tudom, miért.
Persze jó társasággal minden kártyával jókat lehet játszani.