Rikiki

Régebben, még éltek a nagyszüleim nagyon sokat játszottuk. Szinte minden hétvégén, mikor ott voltunk és karácsonykor. A Magyar és francia kártyás játékok közül a kedvencem.
Nagyon sokat nevettünk is rajta.

Fantasztikus dolog, hogy egy pakli kártyával mennyi mindent lehet csinálni. A Rikiki mind magyar, mind francia kártyával játszható és szuper játék. Minél többen vagyunk, annál élvezetesebb és annál többet kell agyalni is hozzá. Nagyon szeretjük.

A klasszikus játék, ahol meg kell tippelned, mennyi ütést viszel, és azt meg kell valósítanod. Ha nem, akkor lemaradsz. Utolsó tippelőnek lenni általában szívás, mert a kártyák számától többet vagy kevesebbet kell bemondani. A magyar variációt, hogy mindenki egyszerre tippel, így lehet nagyobb a káosz is, a bgaréna nem ismeri.
A szerencse a tudás mellett befigyel erősen, de ez hosszú távon egyensúlyba kerülhet.

Valaha volt kedvenc játékom, egyszerű, de nagyszerű kategória szerintem. Nem kell hozzá különleges felszerelés, csak egy pakli francia kártya, néhány vállalkozó szellemű játékostárs, és néhány általánosságban eltérő szabály megbeszélése. (Én szigorú emberekkel játszom, nálunk kötelező alul-, vagy fölül mondani.)
Szeretem, mert kell gondolkodni, találgatni (az adott szinten vajon mennyi az esélye annak, hogy ki van már osztva x-y lap, stb.), de azért nagyon jókat lehet beszélgetni is akár közben.

Az egyik kedvenc kártyajátékom a Rikiki, nagyon izgalmas, hogy egyszerre beválik tippjátéknak és stratégiai kártyajátéknak is. Nagy csoporttal és 2 fővel is ugyanolyan királyul játszható, ami lássuk be, elég praktikus.
Természetesen a kedvenc részem az, amikor az első körben a homlokomra kell tenni a lapot, és úgy tippelni. :D