UNO (1971)

Vicces, gonosz, kell hozzá némi taktikai érzék. Három-négy fő fölötti csapatnak az egyik legjobb kártyajáték valaha, kötelező jelleggel hordom magammal minden kirándulásra/csapaépítőre/egyébre. Azon túl, hogy mindig mindenki remekül szórakozik, megszámolni sem tudom, hány bulit mentett már meg 1#-2-3-stb# pakli :D

Ez az a játék, amit szerintem mindenki ismer. :D Könnyű a szabályzata, többen is lehet játszani és mivel pici így bárhova el lehet vinni. Nagyobb és kisebb társaságban is ugyan olyan jól lehet játszani, habár a kör elején a szabályokat meg kell beszelni, mert szerintem mindenki máshogy játszik vele. :D

Melyik évben nem játszottam vele? :D Az örök klasszikus.

Gyerekkorom óta szeretem és ezt úgy érzem sikerült átadnom.

A Makaó modernebb verziója, szerintem megunhatatlan. :)

Bármikor, bárkivel lehet játszani.

Ha nagyon egyszerű és hordozható és sok emberes játékot keresel, nem is nagyon kell tovább menni. Oké, a solo jobb, hála a plusz kártyáknak, de sajnos sokkal drágább is. Nekem is ez csak azért van meg, mert anno 490-ért találtam egy euros boltban. Szerencsére nem silány, abszolút használható, csak valami summer edition, úgyhogy cuki rákokat lehet felfedezni egyes lapokon.

Jó játék de nagyon ki lehet szúrni a másikkal. Vannak a mémek meg hasonlók de ez így igaz… Ez így van. Kiszúrsz a barátaiddal. Ettől függetlenül jó unaloműző és nem is drága (még Albániában sem! Tapasztalat)

„Nem mondta, hogy UNO! Húznod kell!!!” :)

Örök klasszikus.