Praga Caput Regni (2020)

Hogyan építsünk Prágát 16 lépésben? E kérdés körül forog ez a briliáns játék, a szó legszorosabb értelmében, merthogy a motorja egy nagy fogaskerék a tábla egyik csücskében. Ami hát forog. Akárhogy is, a Praga caput regnit játszva két dolog a Napnál világosabbá vált számomra. Egy: el akarok menni Prágába. Kettő: Vlagyimír Szusi korunk egyik leghatalmasabb lángelméje, bárhogy kell is ejteni a nevét. Itt olyan gyönyörűen összefügg minden mindennel, hogy ha eddig nem hittél a pillangóhatás-elméleteknek, ezután fogsz. Már abba is belefájdul az ember feje, ha csak végignéz a nagy színes táblán, és akkor, abban az első pillanatban még teljes képtelenségnek tartja, hogy ez a végtelen színes kavalkád egyszer majd gyönyörűen összeáll egy logikai egésszé. Pedig de.
Itt aztán tényleg nem érdekel, hogy nyerek-e, hány pontom lesz, stb. A Praga caput regni olyan élményt nyújt, amit leginkább ténylegesen egy városnézéshez tudok hasonlítani. Bárhova nézel, mindenfelől egy csomó inger fogad, és ez sarkall téged arra, hogy az egészet pásztázd végig, ismerd meg. Szóval el akarok menni Prágába. Végigsétálni a Királyok útján, át a Károly hídon fel az Éhségfalhoz, meg a Székesegyházhoz, amiket oly sokszor építettem már fel.
További tudnivaló a Praga caput regniről, hogy masszív függőséget okoz. 16 lépés annyira kevés, és annyira kis részét tudod csak végrehajtani a projektnek, olyan gyorsan lepörög a fogaskerék, hogy ez egyesekben hiányérzetet kelthet, másokban (pl. bennem) viszont felébreszti a késztetést: „legközelebb még hatékonyabb leszek, többet kisajtolok a szűkös lehetőségeimből.” És máris ott tartasz, hogy újra akarsz játszani ezzel az egyébként nagyon bőségesen jutalmazó játékkal. Szóval nagy rohadék ez a Szusi (a szó legjobb értelmében!). Ez az a játék, amivel hosszú-hosszú maratonokat lehet játszani anélkül, hogy unalmassá válna.
Csupán egyetlen negatívumot tudok felhozni, ami kimondottan ellene szól: NINCSEN BENNE SÁRGA BÁBU!!! Kénytelen voltam a lila színt választani. Aki ezen a komoly hiányosságon át tud lendülni, és szereti a hatékonyság-maximalizáló, pontesőt hullató játékokat, annak szerintem mindenképpen óriási élmény. Végül (nem tudom, mondtam-e már): el akarok menni Prágába.

A szerző játékait szeretem, így kíváncsi voltam erre is. Őszintém, nem fogott meg elsőre. Értem és látom benne, hogy mások miért szeretik. Mégis az én agyammal valahogy nem került úgy szinkronba.
Baromi okos, nem mindegy, hogy azt a kevés akciót hogyan maximalizálod ki. Jól meg kell fontolni mindent. Tuti láncreakciók tudnak kialakulni. De nekem valahogy az erre való ráérzés nem ment. Az Underwater ciries és a Lorenzo il Magnifico (tudom, ez más játéka) sem könnyű játékok, én mégis megvolt a kémia, az együtt rezgés. Nincs más magyarázat, csak egyenlőre nem találtunk egymásra.
Kicsit száraz is számomra, szeretem ha van szerencse is benne, nem minden kiszámolható.
Minden eleme minőségi. A szépségéről lehet vitatkozni, én inkább a nem fele húzok. Mindent szépen kimaxoltak a táblán, mindennek jelentőssége van. Okosan lett ez is megkomponálva.
Tuti fogok még vele játszani.

Nekünk ezzel a játékkal nagyon működik a kémia! :)
A minősége már elsőre megvett, ennyi pénzért kapunk egy nagy és gyönyörű táblát, tökéletesen összeilleszthető elemekkel (fogaskerék, plusz pár épületelem összeillesztése), kétrétegű játékostáblát (!!!), és minőségi alkatrészeket. Insertje nincs, de a dobozban van egy segédlet, hogy hogyan pakoljuk el, és igazából teljesen működőképes ez így. A 3D-s elemek miatt jobban valószínűleg úgyse lehetne megoldani. Mindenesetre örülnék, ha a hasonló árfekvésű játékaink többsége legalábbis megközelítenék ugyanezt a minőséget (Pl. Mars terraformálása….). A tábla szép, színes, ténylegesen a középkort idézi a mintája, ízlések és pofonok, de szerintem nagyon hangulatos :)
A tábla elég színes és zsúfolt, így első 1-2 alkalommal szerintem kicsit nehéz átlátni, de ha ezen túljutunk, akkor a mechanika megtanulása gördülékenyen megy. A megtanulása… Jól játszani mégse egyszerű vele. Habár a játék ad nyersanyagokat, de én sokszor mégis szűkösnek érzem, abszolút nincs benne olyan nyersanyageső és ezáltal lehetőségek tömkelege, mint amit a Víz alatti városokban tapasztalhatunk. És pont emiatt, habár elsőre nem tűnik egy heavy euro játéknak, de mivel a kombólehetőségeket nem osztogatja a játék túl bőségesen, így szinte minden lépésnek súlya van, mindig meg kell gondolni, hogy hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet abból a kevés nyersanyagból és lehetőségből, ami rendelkezésre áll.
Ami nagyon tetszik, hogy a játék végig izgalmas marad, habár általában elég hasonló pontszámot szoktunk elérni, de így az esetek többségében nem tudjuk előre, hogy ki fog nyerni, így végig próbálkozunk. Nyilván ha nagyobbak a különbségek, akkor lehet más a helyzet. További előny, hogy többfajta akció van, és ugyanúgy, ahogy Lorenzo il Magnifico esetén, úgy itt is azt érzem, hogy párommal mindig kicsit más útvonalat járunk be, mégis hasonló pontokat szoktunk gyűjteni, így itt sem érzem azt, hogy lenne egy mindent elsöprő stratégia, amit követni kell, csak építkezünk amit szeretnénk, és keressük a kombinációs lehetőségeket. Számomra egyébként meg is ölné a játékélményt, ha lenne benne egy nyerő stratégia, pont az tetszik benne, hogy általában mindenhol építkezünk egy kicsit, semmire sem gyúrunk rá (nem is nagyon lehet, mert a legjobb kombókat általában az akciók keverésével tudjuk elérni).
És ami az egyik legjobb benne, hogy euro játék létére én érzem benne a tematikát, azóta el akarok menni Prágába, mióta először játszottam vele! :D

Odi et amo, gyűlölöm és szeretem, ez a játék olyan átláthatatlan számomra, amennyire csak lehet, közben pedig remekül építi fel az akcióit három enyhén eltérő lapkalerakós mechanizmusra, sávokon és mátrixokon előrehaladással, és mindezt az általam imádott Prága témájára alapozva. Összetett, körünkben össze-vissza pótakciózgató, könyvelgetős, „fiddly” játék, de valamiért nehéz lejönni róla.