Ebben a maratoni háborús játékban a Római birodalom elestét élhetjük át Nagy-Britannia szigetén, ahol elkezdenek fellázadni a skótok, piktek és egyéb népcsoportok a töredező birodalom ellen.
Barbárok, sok-sok hadsereg, intrikázás, vallás és diplomácia vár ránk a Pendragon játékban!… [tovább]
Tervező
Morgane Gouyon-Rety
Volko Ruhnke
Kiadó
GMT Games
Illusztrátor
Rodger B. MacGowan
Kurt Miller
Chechu Nieto
Arthur király és a terepasztal lovagjai. A próbajátékom tíz napig az asztalon hevert, hatszor ültem le mellé 2-3 órára, mire lement egy, azaz egy szem játszma. Már kezdtem bútordarabnak érezni. Tényleg egy terepasztal hatását keltette. Korábban nem értettem, hogy a wargame-ek miért vannak annyira lemaradva népszerűségben más műfajokhoz képest, de már mindent értek. Ki lehet ennek a célközönsége?
Úgy érzed, hogy a Lacerda-játékok már csak könnyed fillerek, és te sokkal nagyobb kihívásra vágysz? A Pendragon a te játékod!
Túl gyorsan elröppen egy-egy alkalom a Mars terraformálásával, és te napokon-heteken átívelő játszmákat szeretnél? A Pendragon a te játékod!
Kevesled a Mage Knight szabálykönyvének hosszát? Úgy érzed, hogy 100 oldal alatt nem játékszabály a játékszabály? A Pendragon a te játékod!
Szeretnéd, ha ez a száz oldalas játékszabály száraz, illusztrációmentes, angol nyelvű, bonyolult és homályos szövegezésű legyen, és leginkább egy törvénykönyvre emlékeztessen a paragrafusaival és kereszthivatkozásaival? Hiányolod a játékszabályok végéről a legalább egy oldalas bibliográfiát? A Pendragon a te játékod!
Szólójátékos vagy, de Turczi Dávid automáit már nem érzed elég bonyolultnak? Kevésnek tartod az adminisztrációt, amit a BOT lépésével töltesz? Különben is, mi az, hogy csak egy darab virtuális ellenfél van? Te hármat szeretnél legalább, őrült bonyolult folyamatábrákkal, hogy minden ellenfél lépésének kitalálása legalább fél órát vegyen igénybe… ha ez így van, a Pendragon a te játékod!
A Pendragon az én játékom. Soha, de soha többé nem akarok még egy ilyent!!! Annak, viszont nagyon örülök, hogy ezt megvettem. Más megvilágításba helyezte számomra a „hosszú” és a „nehéz” játék fogalmát, megmutatta, hol vannak a határaim, mi az, ami már túl sok nekem (hozzáteszem, ezt a játékot még a wargame-eken belül is egy nehezebb darabnak tartják). Nagy élmény volt vele játszani. Mint egy megelevenedett töriatlasz. Minden nap, ahogy ránéztem az aktuális állásra, olyan volt, mintha egy atlaszból figyelném a barbár népek vándorlási útvonalát. Aztán persze szövögettem a terveket, hogy hogyan lehetne őket megállítani. Érdekes fúziója ez a „társasjáték” és a „történelmi tanulmány” műfajának. Többször éreztem úgy, hogy maga a játék másodlagos, inkább csak szimuláció, demonstrációs segédeszköz a késő ókori – kora középkori Anglia társadalmi viszonyainak bemutatásához.
Úgyhogy nagy örömmel fogok (némi pihenő után!) újra terepasztalt bontani, és a „könnyed kis leegyszerűsített” bevezető (48 körös) scenario után nekiülni a teljes, 72 körös, egyéb elemekkel tovább bonyolított játéknak.
