Carcassonne (2000)

Most próbáltam először és nekem nagyon tetszett. *.* Kellően gondolkodós, kicsit kiszúrós, de szerintem nem vészes szinten. Nem túl rövid, főleg, hogy rögtön két kieggel játszottuk. Nem lehet megunni. Közös kedvencünk lett a párommal.

Muszáj max. pontot adnom rá, mert nagyon tetszik. :) Ha valami bonyolultabbra vágysz, mint egy átlag táblás „lépegetős” játék, és már unod a kártyákat is, viszont túl bonyolult játékot sem szeretnél játszani, ahol egy hét kell mire begyakorlod a játékszabályokat, akkor ez nagyon jó választás lehet. :) (Mi villámgyorsan belejöttünk.) Kezdő „komfortzónából-kimozdulóknak”, mint amilyenek mi is vagyunk, abszolút ideális. Megmozgatja az agytekervényeket, nagyon jó logikai és stratégiai játék, egy bő fél/háromnegyed órát kellemesen el lehet vele tölteni. :) Mi úgy tapasztaltuk, hogy 2 fő is szuperül el tud szórakozni vele, szóval ez nem az a játék, ahol jobb minél többen lenni (bár nyilván nem árt itt sem).
Párommal karácsonyra vettük meg magunknak, mert rájöttünk, hogy egy darab társasjátékunk sincs, azóta pedig elég sokszor előkerült már, sőt, ő annyira függő lett, hogy még a telefonjára is letöltötte a Carcassonne-t. :D
A játékról még itt Gremlinen olvastam, néztünk róla videókat, megtetszett, így célirányosan ezt kerestük, és akciósan be is tudtuk szerezni.
Különösen tetszik, hogy bővíthető a játék, készültek hozzá kiegészítők, amivel változatosabbá lehet tenni az alapjátékot (kétféle kiegészítő már az alapjátékhoz is járt), ebből is megvettük már az elsőt és a másodikat, bár azok egyelőre még kipróbálásra várnak. :) Az alapjátékot (az alapkiegészítőkkel) viszont nagyon tudom ajánlani, ha valami egyszerű, de érdekes játékot szeretnétek. :) Egészen biztosan be fogjuk vonni a családot is (anyumat mindenképpen, mert ő is szereti a társasjátékokat), és teljesen biztos vagyok benne, hogy sikere lesz náluk is. :)

Ezt az ismertetőt nagyon tudom ajánlani, prímán bemutatja a játékot és a szabályokat, így sokkal könnyebben belerázódhat az ember:
https://www.youtube.com/watch…

Egy igazi klasszikus. Bár az egyik nagy előnye pont az egyszerűségében rejlik, annyi kiegészítő és önállóan játszható variáció jelent már meg hozzá, hogy két kéz sem elég megszámolni, így sokáig képes új élményt nyújtani, és könnyen testre szabható. Így azok is élvezhetik, akik számára az alapjáték nem elég interaktív (hogy csak pár kiegészítős példát írják: a sárkány felzabálhatja a bábukat, repülő szerkezettel már elfoglalt félkész építménybe is be lehet csatlakozni, a boszorkány csökkenti a győzelmi pontokat, stb.)
Ráadásul tényleg jól működik 2 fővel is. Ideális belépő játék.

Régen vettük már elő ezt a játékot, de egyre többet téved rá ismét a szemem a polcot pásztázva. Korábban nagyon sokszor előkerült, több kiegészítőnk is van hozzá, nagyon szerettük. A korai beszerzéseink közé tartozik.

Kicsit furcsán nyitottunk a társasok terén, az egyik első játék, amit megvettünk, a Trónok harca volt – elsőre bonyolult, és ami a legnagyobb baj, ketten nem játszható (ennek a fontosságába akkor még nem gondoltunk bele). Aztán visszaléptünk egy kicsit, és beszereztünk néhány egyszerűbb darabot: a Pandemicet, a Carcassonne-t, a Dixitet… szóval a kapudrogokat. Elkezdtük feltérképezni, mi is fontos nekünk egy játékban, és emellett már figyelembe vettük, hogy játékot nemcsak magának, hanem a potenciális „játszótársainak” is választ az ember; a Carcassonne pedig ilyen szempontból (is) remek választásnak bizonyult.

Szeretjük ezt a játékot, mert ketten is jó. Szeretjük, mert akár hatan is jó. És szeretjük, mert olyan embereket is le lehet ültetni mellé, akik egyébként nem játszanak. Könnyed, gyorsan tanulható, és a modern társasokat nem ismerő emberek számára ideális kezdés: újdonság, hogy nincsen se tábla, se kocka; élmény, hogy közösen építünk fel egy térképet. A gyakorlottabb játékosoknak könnyed, taktikázós kikapcsolódás; játszhatunk békésen, de ad lehetőséget szurkálódásra is, ha arra van igény. A kiegészítőkkel különböző irányokba lehet tolni az élményt, és folyamatosan lehet új ízt csempészni a játékba. Viszonylag kis helyet foglal, gyorsan előkészíthető, és nem is tart sokáig egy parti. Igazi klasszikus.

Persze egy idő után ráun az ember, és pihentetni kell egy darabig, mi is ezt tettük. De azt hiszem, hamarosan ismét előkerül, és nagyon jó szolgálatot fog tenni. Költözés előtt állunk – az idei évben nem sok lehetőségünk volt játszani, nemcsak a Covid19 miatt, hanem új otthonunk felújítása is sok időnket és energiánkat emésztette fel. Sajnos új lakhelyünkön nem működik társasjátékos klub… még. Ki tudja? Talán többek között a Carcassonne is partner lesz abban, hogy ez a helyzet hamarosan megváltozzon.

Számomra újdonság volt idén, de azonnal megszerettem. Majdnem minden nap előkerül. Ketten is nagyon szeretünk vele játszani, de akár 3-an és 4-en is. Egyre nagyobb asztalra van szükség a kiegészítőkkel. Az első kiegészítőt mindenképpen ajánlom. A másodikat az építőmester miatt, teljesen átrendezi az egészet, pörgősebb lesz a pontszerzés.
Nálunk ez is konfrontatív játékká alakul. de így is tökéletes. Szeretjük.

Egyszerű, de nagyszerű! Vagy nem is olyan egyszerű? Profik jól tudnak szívatni benne, és azért a mezők optimális összekötése sem a legegyszerűbb. Én is ajánlom társasjátékkal ismerkedőknek, mert könnyen tanulható. Én is imádok vele játszani, nem kell mindig agyégető dolgokat elővenni. Ez nem annak készült, és ezt el kell fogadni, a helyén kell kezelni. Ettől függetlenül zseniális, nem véletlen, hogy vb is van belőle :)

A kiegészítők terén szerintem vannak jobban és kevésbé eltalált darabok, az elsőt mindenképp ajánlom a játékhoz, egyrészt a 6. játékos bábui miatt, meg hát olyan szépeket lehet bukni a be nem fejezett tavas utakkal és katedrálisos városokkal :)

Ez az a játék, amit én nagyon szeretek, párom pedig kevésbé, így viszonylag kevésszer kerül elő, de akkor olyan jó érzés játszani vele.
A játék lényege, hogy lapkákat pakolgatunk, és próbáljuk összeilleszteni a megfelelő részeket (város, út), vagy pedig körbekeríteni a katedrálist, folyamatosan menedzselve, hogy éppen hány bábunk van lent, és hányat tudunk használni.
Nagyon tetszik az egyszerűsége, hogy tényleg csak lapkákat pakolgatunk, és hogy ebben is mekkora mélység tud lenni. Hogy mennyit számíthat, hogy milyen típusú a játékos, hogy inkább egy nagy épületre hajt, vagy azonnal le akarja zárni a saját épületét. Egyszerű játszani, de közben mégis van izgalom, és igen, játékosok között akár interakció is, ha éppen valaki elhappolja, vagy osztozkodásra kényszerít egy lapka miatt.
Nem a kedvenc játékom, mert azért elég erősen érzem benne a retro hatást, és emiatt kicsit úgy érzem, vannak jobb játékok már ugyanezzel a mechanizmussal. Mégis szeretem az egyszerűségét, a könnyedségét, és néha tényleg jó csak pakolgatni a lapkákat.

Most már jó ideje játszom vele online és rájöttem, hogy élőben nem biztos, hogy lenne kedvem számolgatni a pontokat a végén. Ennek ellenére szeretem nagyon.

Még általános iskolában fedeztem fel, barátnőmnél egy német „verzió” volt, amit kipróbáltunk. Azonnal megszerettem. Aztán évekkel később fedeztem fel, hogy nálunk is kapható és nagyon megörültem. Nagyon egyszerű játék, könnyen tanulható, de mégis képes változatos maradni, hiszen a szerencsén is múlik, hogy sikerül-e egy adott várat vagy utat úgy megépíteni, hogy sok pontot hozzon. Igazán viszont a kiegészítőkkel válik érdekessé, sokat dobnak a játékon. :)

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy kolléganőm ajánlására megvettem ezt a játékot. Nem sokat tudtam róla (szinte semmit), de azt mondta jó, és mivel Ő elég nagy társasjáték fun, ezért hittem neki.
Egyszerűen megunhatatlan. Általában ketten játszunk, de volt már, hogy 4-en. A két játékos is nagyon jó, de a négyes egy teljesen új helyzetet teremt. A folyó kiegészítésest vettük meg és sokkal jobb a folyóval játszani, mint nélküle, szinte csak így használjuk. Ez ad egy keretet a játéknak.