Deathloop (2021)

Pro:
● A már szokásos pontom AAA játékoknál: a látványvilág, a zene, a setting, az atmoszféra. Annyira kellemesen átadja ezt a félig retro, félig poszt-apokaliptikus őrült világot. Nem elég, hogy az egyik célpontunk rádióban énekelget (és külön is szoktam hallgatni a számait), de még a harc közbeni zene is nagyon ott van.
● Az alapötlet, az időhurkos megoldás: Azok közé tartozom, akik imádják az időhurkos történeteket, és amikor a reveal trailer bemutatta, hogy miről szólhat a Deathloop, teljesen bepörögtem. Aztán jöttek a későbbi trailerek, és ez a gazdagok szórakoznak egy szigeten annyira nem kötött le (történetileg), és kicsit féltem ezek után, hogyan élvezném a játékot. Összességében egy Hitman 2 (2018) és Returnal (2021) szerelemgyerekéhez hasonlítható játék lett, amit történet nélkül is lehet élvezni, kicsit stealth sandbox, kicsit időhurkos újrakezdős. Bár egyik előbb említett játékot sem éri utol, teljesen jól hozza a fura mixet: Ugyan csak 4 pálya van, de ezeket 4 időben látogathatjuk meg, és ha reggel valamit megbuherálunk, annak később van hatása. Bár elveszthetjük a cuccainkat, mint a Returnalban, azért itt kapunk olyan alapanyagot, amivel magunkhoz köthetünk tetszőleges fegyvereket, de így is el kell engedni, hogy hiába szerzünk gear fejlesztést, ha az ellenséges Julianna megöl minket, mielőtt kiérnénk a pályáról.
● Nem kifejezetten szeretem a stealth-et, csak a kreatív, jól meg tervezett stealth-et. Itt ez megvan. Főleg, mert nem olyan lehetetlen vagy büntető, hogy ha elrontunk valamit, egy kis vérontással ne lehetne korrigálni.
● A gunplay rendben van, főleg DualSense-zel.
● Julianna és Colt vitte el a hátán a történeti elemeket. Amúgy nagyon tetszett ez a kis szigeten történő kísérlet, és amiket megtudhattunk róla, de nem a történet a lényeg itt. De amúgy itt (bár amúgy elég klisé) jól működik az amnéziás főhős, adott hozzá valamit, hogy Colttal együtt fedezzük fel a pályákat és az egész világot.
● Nincs térkép, sem semmilyen könnyítés, hogy lásd hol vannak az ellenfelek. (Ez amúgy nagyon szórakoztató volt, amikor épp felkúsztam valahova és két meglepett Eternalisttal találtam magam szembe.) Talán néha frusztráló lehetett, hogy tudom, hogy melyik irányba kéne menni, de sok szerencsét felfedezni, hogy kell oda jutni – ellenben nagyon kielégítő, amikor végre felfedezünk egy titkos alagutat a gyilkosságunkhoz.

Kontra:
● Egy ekkora játékban kritikán alulinak tartom, hogy UI bugok legyenek, amiktől elveszítem a progresst. Három menü (a főmenü, az equipment menü és a pályaválasztó menü) „égett” egymásra és így nem látod mire kattintasz és nem létező gombokat érzékel. Néha a back gomb nem létezik menün, ezért nem lehet kimenni. Oopsz, játék közben vagy? Hát akkor pápá, minden! És ez nem egyszer-kétszer előforduló bug volt, és már jóval a day one patchek után. Elfogadhatatlannak tartom.
● A történetnek kicsit semmilyen vége van. Adott egy döntés (aminél nem látjuk úgy az időkorlátot és nem is tudtam, hogy most kéne valamit nyomnom, hiszen az eddigi döntések választható szövegbuborékban jelentek meg), aminek nem kerekítettek nagy feneket. Az egyik véget láttam csak nyilván, de hiányzott az érzelmi katarzis – pedig érzelmekre építene.
● A végjáték? Nem tudom… Tök feszült a játékmenet egészen addig, aztán rájön az ember, hogy mégsem olyan sandbox ez, hiszen egyféleképpen lehet megölni a célpontokat, a Hitman után én több flexibilitást vártam. A végén sincs valami nagy katartikus csata, csak egy „nyomj meg egy gombot” döntés.
● Az online play elég fura: van hogy 30 percet kell várni és még akkor sincs meccs, és sokszor laggol. A szerverkapcsolatról ne is beszéljünk.

Játékidő: 21,5 óra