Csak mostanában esik le, többek között miért is ennyire addiktív az Elden Ring. Nyilván vannak pszichológiai okai is (ez a jutalmazó-büntető rendszer pl.), de legalább annyira fontos, hogy ez a játék kétféle szabadságot kínál: a karakterfejlesztés szabadsága mellett a játékvilág felfedezésének a szabadságát is.
1. Te döntöd el, hogyan építed fel a karaktered és az Elden Ring ehhez rengeteg szinten kínál lehetőséget:
Az elején kiválaszthatod, milyen classszal indulj, és mindegyiknek megvan a maga sajátossága: van, amelyek statjai eleve a közelharc felé tolnak el, mások az ügyességre építenek, megint van, ami a távolsági varázslatokat könnyítik meg. Ez viszont csak egy kezdőlökés: menet közben oda osztod el a pontjaid, ahova akarod, és később lesz arra is lehetőséged, hogy ezeket akár újra is szervezd.
Ott aztán a százféle fegyver. Ezek között is akad, ami erőt, ügyességét, állóképességet igényel, mások távolról képesek sebezni, megint mások vérzést okoznak vagy csak szúrnak. Buzogányok, kalapácsok, szamurájkard, kardok, istentelenül nagy kardok, amiket el se bírsz, csak amíg fel nem húzód az erő-statod. Mindegyik fegyver másként skálázódik: magasabb ügyességgel nagyobb hatékonyságúak lesznek pl.
Ezek közül rengetegen speciális módon fel is tudsz szerelni, az Ash of Warokkkal: ezek akár radikálisan képesek az eredeti attribútumokon változtatni, és a meglévő képességeket, koreográfiákat kiszélesíteni. Ott van pl. a Sacred Blade, amit felhasználva az élőhalottaknak brutális sebzést tudsz bevinni. Mivel a világ rettenetesen sokszínű, előfordulhat, hogy bizonyos helyszíneken alkalmazkodnod kell a környezethez, és új fegyverrel folytatni a rúnavadászatot.
Ne feledkezzek meg a pajzsokról sem, merthogy abból se 1-2 van itt, és ezek is meglehetősen változatosak, más módokon védenek, és néhány közül rohadt jól is néz ki.
(Apropó, jól néz ki: akad jópár ruházati kiegészítő a játékban, amivel aztán a karakter esztétikai hatásán is lehet alakítani.)
Erre jön rá a mágia világa, de ezek sem kizárólag varázslatok, hanem inkantációk is lehetnek: az egyik típus főként agresszív harcmodort tesz lehetővé, és bot kell hozzá, a másik meg sokoldalúbb, és pecséttel működik.
Vannak a megszerezhető talizmánok, amelyek egyes képességeket tudnak felhúzni, pl. tűz elleni védelmet adnak.
Vannak a segítő szellemek, ezek lehetnek farkasok, lebegő medúzák, páncélos katonák, csontvázak. Elvonhatják az ellenfél figyelmét, vagy direkt módon segíthetnek be a harcba, de az egészségi pontjaidon is emelhetnek.
Ha ez nem lenne elég, a kis flaskádban összemixelhetsz mindenféle „könnycseppet”: az egyik az állóképességedet tartja fenn tovább, a másik a téged ért első támadást semlegesíti.
Ha ez nem lenne elég, akkor a craftolás szinte végtelen lehetőségeket rejt: csinálhatsz nyilakat, mérgező nyilakat, lángoló nyilakat, felkenhetsz a fegyveredre tűzsebzést, a jóisten se tudja, mit még.
Ez a sokféleség, ez a sokoldalúság a játék legelső perceitől kezdve lehetőségünkben áll, és elég hamar azon kaptam magam, hogy minden egyes rejtett zugba be akarok nézni, hátha találok valamit, ami hasznos. Ha akkor nem is, de a későbbiekben mindenképpen.
Ez a hasznosság az igazi kulcsszó itt: mert az Elden Ringben a tárgyak közül a legtöbb nem feltétlenül azért van, mert menő vagy mert jól néz ki: hanem mert a megszerzésükkel, felhasználásukkal a játékélményét magát lehet akár radikálisan is újratervezni.
2. És itt jön a második szabadság, a játéktér felfedezésének szabadsága: te döntöd el, hogy hová mész ezen az irgalmatlan nagy térképen. Jelzésértékű, hogy az első főbosst, Godrickot tartalmazó Stormveil Castle-t meg is kerülheted: persze, előbb-utóbb le kell győznöd, de egy komplett, új pályarészt fel tudsz fedezni, mielőtt visszatérsz az ellenfeledhez. Kicsiben egyébként az első pillanattól erre is játszik rá az Elden Ring: rögtön a kezdéskor az orrod előtt van a Sentinel, és reflexszerűen azt gondolnád, arra kell menned – de mivel a kezdet kezdetén brutál overpowered az ellenfél. De ugyanez történik, amikor Varre a kastély felé terelne, holott oda csak jópár fejlesztés után lenne érdemes megérkezni.
A nagy mutatvány mégiscsak abban áll, hogy az Elden Ringben a kétféle szabadság összetartozik: a karakter fejlesztéséhez elengedhetetlen a világ felfedezése – és a világ felfedezése is csak akkor sikerülhet, ha a karakteredet folyamatosan fejleszted. Nincs egyik a másik nélkül, és mivel mindkét faktor ezerféle lehetőséget rejt magában, én 40 óra után sem untam még meg.