Resident Evil 3 (2020)

Közel 10 óra (A játék statisztikája szerint 6 óra 50 perc volt, amit konkrétan játékkal töltöttem.) rettegés és szenvedés után be is fejeztem, szóval ha vásárláskor fontos szempont számodra, hogy az adott cím hetekre lekössön, akkor nyugodtan várhattok egy nagyobb leárazást. Egyébként is, ha volt dolgotok az RE2 remake-jével, könnyedén az az érzésetek támadhat, mintha csak egy DLC-t vettetek volna hozzá, hisz az grafika és a mechanikák mit sem változtak. (Mondjuk az előbbin már nem is igazán lenne mit csiszolni, az utóbbit pedig nem érdemes túlzottan megbuherálni, különben egy teljesen más játék lenne, vagy rosszabb esetben a horrorfaktor rovására menne a dolog.) Emellett pár helyszín is ismerős lehet, hisz az előző részhez hasonlóan, most is Raccoon City épületeit és utcáit járjuk, ráadásul az RE2 idejében, így a sztoriban is akad 1-2 kisebb átfedés. Ennek ellenére hasonlóan élvezetes, mint az elődje, mégis kevésbé éreztem nehéznek, pedig ezt is standard fokozaton vittem végig. (Magasabbra azért nem merem rakni, mert így is mindig kifogyok mindenből.) Történetét tekintve egyébként nem egy nagy eresztés, de mindenképp kötelező az RE2 mellé, ha teljes képet szeretnénk kapni a Raccoon City-ben zajlott eseményekről. Nekem bejött és csak ajánlani tudom mindenkinek, akit egy kicsit is vonz a széria, mert ez bizony a hibáival együtt is a minőségibb epizódok közé tartozik.
ui.: Én is megemlítem, hogy az árában amúgy benne van a Resistance alcímet viselő multis cím is, amit egyelőre még nem próbáltam ki.

Nálam kimaradtak az eredeti Resident Evil videojátékok, így márcsak a HD és Remastered epizódok maradtak. De egyáltalán nem panaszkodom mert kimondottan élveztem az eddigi epizódokat a Zero-tól a harmadik epizódik és még folytatódik a sor. :) A második rész Remaike-je volt azaz epizód ami behúzott ebbe az univerzumba. És míg a második rész és a korábbi részek is egy jóval lassabb tempójú és nyomasztóbb (itt értem a szűk folyosókat meg a Tyrent időnkénti felbukkanását) játékmenettel rendelkezett addig a harmadik rész egy jóval intenzívebb és akciódúsabb epizód lett. Némileg szakít a korábbi részekben megszokott Metroidvaniás játékmenettel. Bár ebben is megtalálható volt valamelyest de érezhetően a nagyobb hangsúlyt az akció kapta. Amire a Nemezissel folytatott harcok is rátesznek egy lapáttal és az az utolsó harc, ohh igen :). Nem tudom mi volt az a fegyver az Umbrella laboratóriumában, de amikor elsütöttem hatalmas vigyor került az arcomra. :D Majd a végigjátszást követően megnyíló SHOP menüben vásárolható eszközök még inkább az intenzívebb akcióra helyezi a hangsúlyt az újrajátszásoknál. Amit kimondottan élvezek is, hogy a vásárolt eszközökkel sokkal kevésbé érzem magam prédának ebben a zombiktól hemzsegő városban. De még hátra vannak a nehezebb nehézségi szintek. :)

Bevallom őszintén, keményvonalas Resident Evil rajongónak tartom magam, a régi trilógiát számtalanszor végigjátszottam, ahogy a PS2-es éra egyenesági részeit a spin-off címekkel együtt, illetve az új generáció főbb Resi játékait is. Az első találkozásom a sorozattal az original RE3-hoz köthető még 2004-ben (de már előtte is láttam belőle gameplay-eket) és szinte egyből beleszerettem.

Fantasztikusan jól adagolt game volt, tele feszültséggel, amit főként Nemesis szolgált, aki végig üldözött az egész játék során. Majd nem sokkal később kijátszottam RE2-t, majd ezek után pattant el igazán valami bennem, és ettől az érzéstől valami olyan felfoghatatlanul nagy rajongója lettem a franchise-nak, hogy az szavakkal nehéz körülírni. Ezután egy kicsit árnyalódott is bennem a 3. rész, ugyanis a második felvonás megmutatta, hogy a Resi játékok nemcsak abból állnak, hogy egy főboss kerget téged a stáblistáig, és hogy a feszültségforrás nemcsak az akcióból eredeztethető, hanem az igazi zsigeri horrorral és a túlélő, felfedezős élménnyel együtt egy olyan elegyet alkot, ami szerintem anno abszolút egyedülállónak számított.

Szóval ezek után igaz, hogy a RE3-hoz már kissé máshogy álltam hozzá, mégis amikor a Capcom a tavalyi RE2 Remake után bejelentette rövid időn belül a RE3 Remake-et nagyon kíváncsi voltam, hogy tudja-e hozni azt a zseniális bravúrt, amit az előző feldolgozás vagy egyáltalán az eredeti szintjét. Őszintén szólva, szórakoztató game lett valóban, viszont voltak elég komoly hiányérzeteim és emiatt lett nálam mérsékeltebb csalódás. Maga az óratorony kihagyása az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Az egy már-már művészien hangulatos helyszín volt az eredetiben, és az ott lévő kristályköves rejtvény, vagy a zenedoboz dallamának beállítása külön esszenciát adott a játéknak. A másik nagyon hiányolt dolog az óriásféreg volt, a parkkal és a temetővel. Szerintem az a bossharc is vagy a választási lehetőségek, egy külön színfoltot adtak az izgalmas hangulathoz.

A harmadik pedig maguk a fejtörők mellőzése, mert dacára annak, hogy az original RE3 sokkal inkább akció orientáltabb, de voltak benne olyan puzzle részek, amikkel akár több tizen perceket is eltöltöttem. Szóval a kaland jellege azért érezhető volt pár helyen.
Ha ezek benne lettek volna akkor a játékidőt is ki lehetett volna húzni 10-15 órára és akkor talán elégedettebben álltam volna fel a játék elől. Így viszont, annak ellenére, hogy tetszett, kissé keserű szájízzel néztem végig a stáblistát.

Amúgy a játék első fele, (amíg a városban vagyunk) szerintem baromi jól működik. Különösen a pazarul megvalósított, intenzív nyitószekvencia illetve a tetőtéri harc Nemesis ellen volt a játék csúcspontja. Raccoon City milliője rendkívül jól megágyaz a hangulatnak, elsőkézből tapasztaljuk meg az ott kialakult káoszt, és itt még éreztem, hogy az alkotók igyekeznek hűek maradni a régi játékhoz. Megidéződnek benne ismerős helyszínek, frappánsan kapcsolódik az előző remake-hez, Jill észbontóan vonzza a szemet, és amikor felcsendülnek a klasszikus játék dallamai, azért az megnyugtatta a rajongói lelkem.

Viszont ahogy elhagytam a várost, onnantól átment nálam a játék fantáziátlanba és ott éreztem elmenni az alkotóknál a tiszteletadást az eredeti felé, és a túlélő kaland mivolta csak minimálisan van jelen. Legfőképpen ez okozhatta a rövid játékidőt, az összecsapott hatást, és nem is azzal van bajom, hogy nincs benne minden az eredetiből, hanem olyan jelenetekre, stílusra váltották ezeket ki, ami valljuk be őszintén nem a legjobb referencia. Konkrétan RE6-ot megidéző harcokkal szembesültem helyenként, amiket csak tetéz a hunterek által előszeretettel bevetett instant halált okozó támadások, illetve amikor Nemesis ha egyszer megüt onnantól nagy eséllyel nem hagy felkelni és sanszod nincs heal-elni közben. Mondanom sem kell mennyire bődületesen frusztrálóvá teszi ilyenkor a próbálkozásokat. Ha még 1-2 évet rátoltak volna a fejlesztésre, akkor lehetett volna közel egy olyan igazi, remekbe szabott élmény, mint az eredeti RE3.

Lehet amúgy túl nagy elvárásokat fűztem hozzá, de szerintem jogosan. Mert nekem a tavalyi RE2 Remake egy hihetetlen nagy élmény volt, abszolút mesterműnek és a legjobb Resident Evil-nek tartom. Annyira át tudta adni az eredeti szellemiségét, szívvel-lélekkel, úgy hogy közben megfelelt a modern kornak is, hogy az több mint zseniális.

Így összességében érzésre ez egy marha jól kinéző (mert az RE Engine itt is mutatós), egy sztoriszálon futó Revelations 3-ként csapódott le. Ami persze összegészében egy tök szórakoztató trip, csak az eredeti játék, vagy a RE2 Remake fényében nem ennyit vártam. Csak remélni tudom, hogy ha a Capcom tényleg a veterán fejlesztőket bevonva csinálja tovább a remake projekteket, akkor egy esetleges Code: Veronica vagy Dino Crisis újra feldolgozására inkább szánják rá az időt (2-3-4 évet). Mert ha elsietik, ráülnek az eredményekre, és visszaélnek a rajongók bizalmával, akkor megint oda jutunk, mint a RE6 idején.

Vegyes érzéseim voltak a játék befejezése után. Csalódott voltam, mert a RE2 zseniálisan sikerült remakje után, valami hasonló csodára számítottam, másrészt kicsit boldog voltam mert végre kamaszkorom első Residentje is megkapta a várva várt remakjét, és újra felülhettem a nosztalgiavonatra. Hát na, 2000 nem most volt…
6 óra 52 percig tartott az első „aktus”, az első, mert biztos elviszem még a leányzót pár körre, minden hibája ellenére. Mert hibája van a drágámnak, nem is kevés. Kezdeném azzal az óriási ziccerrel ami Racoon City szélesebb körű bemutatását jelenthette volna. Emlékeim szerint az eredeti verzióban többet bolyonghattunk a város zombilepte utcáin, több épületet,helyszínt bejárva. A mai lehetőségeket megragadva, főleg a Re-Engine erejét kihasználva többet mutathattak volna a városból, az elkeseredett harcból ami az utcákon zajlik. Ehelyett a játék első harmadát leszámítva, folyton be vagyunk szorítva valahova. Nagyon fájó több ikonikus helyszin kihagyása. Gondolok itt a benzinkútra, a templomra, a parkra. Hiányolom a fejtörők, rejtvények szinte teljes eltünését a játékból, azért az eredeti verzióban akadt néhány, még ha nem is kellett hozzá atomfizikusi diploma.
Más. Emlékszem az eredeti RE3-at rengeteg kritika érte, a történet rövidsége, amolyan kiegészítő epizód jellege miatt. (Akkor még nem volt DLC elnevezés.) Sajnos ezt most sem sikerült kijavítani. Az erdeti trilógia legakciódúsabb darbja volt. Azóta ugye kaptunk egy RE6-ot ahol csúcsra járatták a hentelést, a horror elemek kárára. Itt ugyan ez a vonal köszön vissza. Gyakorlatilag egy csőben sprintelünk a mögöttünk loholó Nemezis elől, robbanások, tűzharcok ,leomló épületek között. Szép, látványos, de én nem féltem egy másodpercig sem. Jobban átgondolva a dolgot az eredeti móka ugyan erről szólt, bár akkor ez joban bejött. Lehet, hogy ebben az epizódban egyszerűen ennyi van és kész. Úgy ahogy annak idején, most sem sikerült megugrani, elérni sem a második rész szintjét.
Na de van pozitívum is. Mint írtam a játék gyönyörű, a városi részek nagyon betaláltak – kár , hogy olyan fájóan kevés van belőlük. Nemezis, Jill, Carlos brutálisan jól néznek ki. Ez már pupillapornó kérem szépen.
Ami nagyon tetsztett, hogy nagyon aláfekszik a második résznek. Több összekacsintás is van, gondolok itt a fürdő kirobbantott falára, a sarokba esett rendőrtisztre stb. Látjuk hogyan sérül meg Martin. Ezekért beírtam egy óriási pirospontot a játéknak.
Kár a sok kihagyott helyszinért, és ziccerekért. Ha már éltek a capcomos srácok az írói szabadság jogával, tették volna ezt úgy, hogy más aspektusaiba nyúlnak bele a játékba. Mint már említettem én nagyon éltem volna, egy szabadabban bejárható, mélyebben bemutatott Raccon Cityt.
Összeségében azért ez egy tisztes iparosmunka.
Szeretem a Resident Evilt. Ezt is, még ha kicsit csalódást is okozott.
UPDATE! : 5 végigjátszás után meg lett a platina. Az inferno nehézség azért elég kemény volt, de megérte végigizzadni!