Resident Evil 4 (2023)

A Resident Evll 4 az egyik kedvenc videójátékom! Rengetegszer végig vittem, sok különböző platformon, mint pl.: PlayStation 2, GameCube, Wii, Xbox360, és PC. Pc-én még az eredeti full bugos, játszhatatlan verziót is végig toltam a fan patcheknek köszönhetően. Egy rendkívül izgalmas és szórakoztató játék! Épp ezért eléggé szkeptikusan álltam a REmakehez, de azért vártam is, hogy mit tudnak kihozni belőle. Aki játszott az eredetivel, az egyszerre fogja ismerősnek és újnak találni. Az első szembetűnő változás a grafika, amiért az utóbbi Resident Evil játékokban használt RE engine a felelős. A látványra nem lehet panasz! A történetet átdolgozták, hogy horrorosabb legyen és az az igazság, hogy ez egy olyan story, aminek nem áll jól, ha komolyan vehetőnek állítják be. A Resident Evil 4 egy igazi B filmes akció élmény. Itt mégis megpróbálták a második játékhoz igazítani. Még az elején úgy ahogy működik, de hamar leomlik ez az illúzió. A játékmenet ugyanaz, némi kiegészítéssel. A kés a REmakeben sokkal fontosabb, háríthatunk vele támadásokat, viszont el is törhet, de a lövöldözés most is ugyanolyan szórakoztató. Régi, ismerős helyszínek köszönnek vissza, de rengeteg új is található. Látszik, hogy a Capcom nem csak lemásolta az eredeti játékot. Új helyszínek mellett, új ellenfelek is vannak, legtöbbje teljesen rendben van, nekem egyedül a vaddisznó maszkos, kalapáccsal hadonászó nagydarab fazon lógott ki. Mellékfeladatokból sincs hiány, a Merchant mindig ad valami mellékküldetést, amit elvégezhetünk. Új fegyverek is helyet kaptak, ezek közül az MP5-ös gépfegyver hiánypótló volt! Kivették a quick time eventeket, aminek sokan örültek, de szerintem pont a RE4 az, ahol ennek helye van. A készítők tényleg teletömték tartalommal a játékot, 15 óra alatt vittem végig, míg az eredeti olyan 8 óra volt. Eddig az jöhet le, hogy annyira nem nyűgözött le a játék és sajnos ez így is van. Viszont az igazi negatívumok csak most jönnek. Kezdjük a karakterekkel. Leon még úgy ahogy rendben van (bár sokkal jobban állt neki a RE4 lazasága), még Ashley sem olyan vészes, vele legalább kezdeni akartak valamit és kicsit több személyiséget adni neki, mint hogy állandóan azt üvöltözi, hogy „Leon!” Viszont Luis és Ada szörnyű lett. Luisból hiányzik a csibészség, Ada meg csak ott van és kész. Nincs meg közte és Leon között a kémia, még a profizmusa sem jön át. Az sem segít, hogy botrányosan rosszak a szinkronhangok, de mindenkinél! (Itt is Leon járt a legjobban) Maga a játék alapfokozaton nevetségesen könnyű! Olyan, hogy ne lett volna elég töltényem, vagy valami gyógyító cuccom, nem fordult elő. Ami még szomorúbb, hogy a főellenség harcok is iszonyatosan gyengék! Egy kivételével mindegyiket elsőre legyőztem, ami az eredeti játékban nagyon nem így volt (főleg, ha rosszul gazdálkodtam a felszerelésemmel). Mendez, Salazar, Krauser, Saddler mind sokkal nagyobb kihívást jelentettek (még a nagy hal is!). Ha már Krauser (aki szintén borzalmas lett), lejátszhatjuk vele a híres késpárbajt és azt kell mondanom, bár ne tettük volna! Az egy dolog, hogy az előtte lévő átvezetőben úgy hadonásznak, mint egy huszadrangú Steven Seagal filmben, de az egész párbajból hiányzik a lendület és a dinamika. Ami a QTE-s verzióban nagyon is ott volt! A játék vége felé már az új helyszínek varázsa is elmúlt és inkább az tűnt fel, hogy miket hagytak ki. (rádiótorony, ásatás, U3 Boss Fight, stb.) A legnagyobb pofátlanság karakter szempontból, hogy Ada-ból a játék végén jó kislányt csináltak! Ez most mire volt jó? Még azt a kis sejtelmességet is elvették tőle! Egyébként nem egy rossz játék a REmake, csak az eredeti meg az egyik legjobb, ami valaha is elkészült. Épp ezért teljesen felesleges volt remakelni (pláne úgy, hogy az eredeti szinte minden létező platformon elérhető), inkább a Code Veronica-t kellett volna és a TPS Resiket békén hagyni!

26 óráig tartott és nehezen találom a szavakat. Ősfanként, számtalanszor végigvíve az eredeti játékot, nekem a RE4 Remake egy mennyország volt úgy, hogy a 2005-ös úttörő mestermű szellemisége a változtatásokkal együtt végig érezhető, tapintható, harapható.
Rendkívül kedves emlékek fűznek a RE4-hez. Tisztán előttem van, mikor még a net kávézóban néztük jóbarátommal a debütáló trailert. Mindkettőnknek csak PS1-e volt és a RE1-2-3 ekkora sokszor lepörgött. Nem tudtuk mit látunk, de már megőrültünk tőle. Éreztük, hogy valami formabontó jön és megfogadtuk, hogy mikor kijön PS2-re ő kölcsönkér ismerősétől egy konzolt, én pedig megszerzem a játékot. Összeültünk, összeraktuk, végigtoltuk, mást kaptunk, mint a korábbiak, de az állunkat kapartuk fel a padlóról.

2008-ban mikor beruháztam egy PS2-re az első játékaim közt alap volt a RE4. Azóta pedig irgalmatlan mennyiségű órát beleöltem (legtöbbet Pro-n), a Separate Ways és a The Mercenaries kiegészítésekkel együttvéve. Még a botrányrossz PC-s és a későbbi PS4-es verziókba is. Betéve tudom már az összes létező rejtett kisebb-nagyobb kincs lelőhelyét, milyen fegyverekkel célszerű nekivágni az egyes fokozatoknak, melyik ellenfélhez, szituációhoz melyik taktika a leghatékonyabb, minden porcikáját kitapasztaltam. Máig magával tud ragadni az eredeti kaland.

Ám pár éve röppent fel a hír, hogy készül a RE4 Remake, a RE2 Remake alkotóival. Mondanom se kell rögtön felkaptam a fejem és később kijátszva a RE: Village-t eszeveszetten kíváncsi voltam, hogy a Capcom milyen módosításokkal, miként bújtatja bele vadonatúj köntösbe ezt a részt. A RE4-et fejben mindig is úgy aposztrofáltam, hogy ugyan akció-orientáltabb elődjeinél, viszont a horror plafonig pumpált feszültség formájában, illetve sokszor a háttérben lappangva van jelen. A Remake ezt a kombinált stílust hibátlanul ülteti át ide, magasabb szintre emelve.

A RE Engine-nel az alkotók ismét büntetően erős atmoszférával teremtették meg a falunak és környékének mocskos hangulatát, a kastély tekervényes kialakítását, tekintélyes művészi miliőjét, és a sziget börtönnel, laborral egybekötött rejtélyes, rideg komplexumát.
Mindhárom terebélyes régió a lehető legprecízebb részletességgel, realisztikussággal lett újragondolva, kibővítve, miközben helyenként abszolút rá lehet ismerni a klasszikus pályarészekre, vonalvezetésre. A felfedezés flowja hatványozottan emelkedett ezáltal. A legendásan zseni falus nyitány most még impulzívabb, adrenalindúsabb lett, néhány plusz járattal megtoldva, ami által több oldalról képesek betámadni a helybéliek, kevesebb biztonságérzetet adva, gyors improvizált reakciókra kényszerítve. Annak ellenére, hogy a tankos kontrollt megszoktam az originalból, az itteni harcrendszernél a kényelmes irányításnak hála relatíve gyorsan kézre állt minden. A perryzéshez volt szükség némi kondícionálásra, a Krauser elleni összecsapásoknál volt a legjobb erre ráérezni.

Apropó bossok. Óriási eksztázis volt ellenük újra összecsapni. Ugyan meglepő módon egy nagyobb ellenfelet mellőztek az alkotók a régihez képest, a többi egymásnak feszülést ellenben izgalmasabbá, intenzívebbé varázsolták, ahol megint csak mást metodikát kellett alkalmazni. A ő jelenlétük adja az igazi sodró lendületét, zseniális felépítését a játéknak, mert ahogy először felbukkannak, majd egyre többször mutatkoznak meg hatalmukat éreztetve, dörzsölt tenyérrel várja az ember mikor szállhat szembe velük. Igaz, hogy a Garradorok és a regenerátorok inkább minibossnak számítanak, mégis az ő kiiktatásuknál szökik fel nálam legjobban a feszkó és náluk mutatkozik meg igazán a játék horrorosabb vonulata. Torz külsejük és jellegzetes hörgésük most is igencsak hátborzongató.

A QTE mechanika leredukálását teljesen el tudtam fogadni, a kés elhasználódásával a RE2R óta megbarátkoztam, a lopakodás ugyan korlátozott, de bizonyos esetekben nagyon előnyös, megfontoltabban kellett lőszert craftolni, célozni és lőni, új taktikákat kieszelni stb.
Két példát említve: az originalban tüzes (Incendiary) gránátokat az elejétől Mendez-ig, majd egészen a regenerátorokig el szoktam spájzolni, mert ellenük az a legeffektívebb. A másik, hogy a faluba visszatérve Ashley-t felcsalom az őrtoronyba míg a lenti helyieket megritkítom. Na, a Remake már az első órákban gondoskodott róla, hogy ezt a két kifundált stratégiát úgy ahogy van kukázzam, és mást találjak ki, ami extra előzetes kihívást, fejtörést igényelt. Személy szerint itt éreztem igazán, hogy nagyrészt ez most új kaland lesz, új trükkökkel.

A valósághűséget olyan apróságokkal érzékeltették, minthogy a pisztolyuk tárában mondjuk 24+1 skuló van, az átkozott medvecsapdákba nem csak mi, de az ellenfél is beleléphet, a leszakadó testüknél látszanak az őket mozgató kisebb belső „plágacsápok” stb. Nemcsak kifinomultabb, de összetettebb game lett a RE4R. A Merchant-nál fellelhető Trade funkció remek agyalást szolgáltatott, a beilleszthető drágakövekkel ügyesebben kellett sakkozni, az ötletes puzzle-ek száma nőtt, és megjelent a javítás lehetősége. A céllövöldében is érdemes elidőzni, mert olyan plusz skilleket lehet összelapátolni, amik akár nagy hasznunkra válhatnak. Hozzáteszem elég gyorsan és tűpontosan kell lőni az A rankhoz is, viszont közben a RE4 Kumbaya zenéje szól ezzel élvezetesebbé téve a próbálkozásokat.

Bár a sztorin jelentősen nem variáltak, a cselekménybe, szekvenciákba kerültek jócskán olyan módosított helyzetek, amiket nem győztem üdvözölni. A párbeszédek maradtak lényegre fókuszáltak, az elmaradhatatlan szellemes beszólásokkal tarkítva, B szintű alakításokkal. Mindezek ellenére Leon a karizmájával örök kedvenc protagonistám marad, aki olykor a John Wickre hajazó, RE Vendettás stílusjegyét is megvillantja, az átvezető közelharcoknál és a néha ferdén tartott fegyverhasználattal. Most visszafogottabban, de a nagy dumákat se hagyta otthon. Ada ezúttal is levett a lábamról. Sokkal észvesztőbb és terepre alkalmasabb a mostani szerkójában, mint az estélyis outfitben annak idején. Picivel többet is szerepel, mint régen, előrevetítve az ő mellékszálát, amit már alig várok. Ashley azonban meglepően határozottabb kiállást, szimpatikusabb személyiséget kapott. Nagyon díjaztam, hogy ritkán kellett elkapni leugrásoknál, nem nyűgösködött, szépen megoldotta a szitukat magától. Luis a sajátos lazaságával, fellépéseivel, titokzatosságával sokszínű figura, ahogy a jó öreg kereskedő szintén hozza a formáját. Neki is megmaradtak az emlékezetes szövegei, a nála lévő mellékküldetéseket pedig ajánlott lezavarni a hozzátoldott fejlesztési lehetőségek miatt.
(Felróhatnám hibának, hogy az új Bolt Thrower mennyire gyenge, logikátlanul működő fegyver illetve, hogy a kamerába belógott növényzet, tereptárgy kitakarta a kép egy részét, de mivel az előbbi opcionális cucc utóbbinál pedig jól kell helyezkedni így ezt csak zárójelbe raknám.)

Nem tudom nem végtelen boldogsággal, már-már örömkönnyekkel konstatálni, hogy gyerekkorom egyik meghatározó ékköve, és az abból inspirálódó egyik kedvenc survival sci-fi-horrorom egy évben, tökélyre csiszolt, terjedelmes remake képében elevenedik újra, szebben ragyogva, mint valaha. Ugyan a trónon nálam még mindig a RE2R foglal helyet, mert az messzebbre nyúló távlatból volt képes mesterien modernizálódni, de a balján-jobbján példaértékűen, szégyenérzet nélkül helyezkedik el a RE4R és a DSR. Ezekért az élményekért éri meg beleszeretni a videojátékokba.

U.i.: Akad még bőven hely az újrafeldolgozások díszes panteonjában, szóval: Silent Hill 2 Remake rajtad a sor, hogy csatlakozz!

Lassan egy hónapja kivégeztem már, de muszáj írnom róla pár sort. Nem mennék bele abba, hogy hogyan meg miért volt meghatározó az eredeti Resident Evil 4 az életemben, ezt már megtettem annak a játéknak az adatlapján. A lényeg, hogy számomra ez egy tökéletes remake. Minden, ami abban működött, az itt is megvan, és még több is: a mellékküldetések – még ha nem túl bonyolultak is –, bővítették a tennivalókat, pár extra órával megtoldva az élvezetes játékmenetet. Ahogy unokatesómmal sikerült megállapítani; igazából mindent hihetőbbé, realistábbá varázsoltak az alkotók: a karektereket, a környezetet – ami brutálisan részletes –, talán egy kicsit még a történetet is, ami mondjuk még így is egy B-horror szintjével bír, de nem ez a lényeg. A realistább megközelítésnek hála válik az egész félelmetesebbé, átélhetőbbé, jóval komorabbá, egyszóval: horrorisztikusabbá. És ez baromi jót tett ennek a game-nek. Egyetlen dolog van, ami az eredetiben jobb volt: a merchant, vagyis az árus fickó. Pontosabban a hangja. Pedig az újban is vicces, meg jó fej amúgy, de az originálban még karakteresebb volt. De ez legyen a legnagyobb baj. Amikor először felmerült, hogy készül az újrázás, szkeptikus voltam, de felesleges volt. 2023-ban így kell remake-et készíteni egy kultklasszikusból. Tudom, hogy mások már a Resident Evil 2-nél is érezték ezt, meg hogy már akkor mondták, hogy a Capcom csodát művelt, nekem ez ezzel a játékkal bizonyosodott be, egyszerűen fantasztikus volt mai köntösben újra átélni ezt az őrült utat. Ha idén tényleg jön a Silent Hill 2 remake is, és az is komolyat villant – és én bízom a Blooberes srácokban –, akkor ez az év bizony kánaán lesz a magamfajta old school horror fanoknak.

Az RE 4 az a játék, ami minden, szószerint minden platformra megvolt életem során, ami rendelkezésemre állt.
A Capcom játékáinak kimagasló minősége csak növelte a bizalmam.
A grafika fantasztikus. A kis oszló hordák és egyéb csúfságok remekül festenek. A karakter modellek nagyon szépek.
Imádtam a fegyvereket, a minijátékokat.
A történetet úgy sikerült sötétebbre venni, hogy megtartották a már-már animésen eltúlzott elemeket.
10/10

Azt hittem, sosem fogom kijátszani ezt a részt, mert az eredetit megmozdítani se tudtam. Ugyhogy nagyon örültem, hogy a Capcom elhozta nekünk ezt felújítva. Leon a főhős megint, és Spanyolországban járunk, az elnök elrabolt lányát keresve.
A grafika szuper, a szereplők szintén, a történet izgalmas, a harcok lejátszhatók. Akkor is, ha nem vagy vérprofi gamer. Ezt nagyon értékeltem. Van benne humorfaktor is, bár sajnos kevesebb, mint az eredetiben (ez az egy hiányérzetem volt).
A lőteres minijáték nagyobb gyakorlatot igényelne, mint ami nekem van, de így is sikerült összeszednem pár dolgot ott A merchant, a klasszikus elemek a helyükön voltak, még ha 1-2 dolgot fel is cseréltek az eredetihez képest. Leon teljesen okés, Ashley kellően idegesítő, a bossok félelmetesek (de csak a final boss fightban veszítettem el a türelmem, ami nálam nagy szó).
Ada (főleg a DLC-vel együtt) jobb, mint valaha, a hangját kivéve. Izgalmas, ahogy összeszövik a szálakat a DLC-vel. És a vége a tipikus „elrobogunk a naplementébe”, ez nekem nagyon kell, hogy le tudjak zárni egy ilyen sztorit. :)