Amnesia: Rebirth (2020)

Annak ellenére, hogy sokkal félelmetesebbnek és sooooookkal sötétebbnek tartom az eredeti Amnesiánál egy teljes pontot le kell, hogy vonjak a főszereplőnk és az ő „állapota” miatt, majd rátérek később, hogy miért.
A Rebirth majd száz évvel az után játszódik, hogy végigkövethettük Daniel kálváriáját a túlvilági Brennenburg kastélyban. Ezúttal főszereplőnk egy hölgy lesz, méghozzá Tasi, aki a csapatával lezuhan valahol az algériai sivatag végtelen homokdűnéi között. Mikor a repülőgép roncsai közt magához tér, rá kell jönnie, hogy teljesen egyedül van, társai szőrén szálán eltűntek, magára hagyták. Tasi nem tétlenkedik, noha emlékeit Danielhez hasonlóan ő is elvesztette, azonnal nekivág a sivatagnak, hogy segítséget keressen. Hamarosan talál egy barlangot, ahova betérve nem csak azzal szembesült, hogy ő már járt ott, sőt a csapatával járt ott, de nem emlékszik mi történt velük és miért vált szét útja a többiekétől. A horror nem várat sokáig magára, Tasi úgy dönt, hogy szétnéz a barlangban, ahol rettenetes dolgokra jön rá és még rettenetesebb lények figyelik őt az ősi sötétségből. Tasinak egyetlen célja, hogy megtalálja társait és kimeneküljön a barlangból, melyet nem evilági lények laknak ám messze nem olyan egyszerű a helyzete, mint annak idején Danielnek, ugyanis Tasinak nemcsak magára kell gondolnia, hanem születendő gyermekére is, akit szíve alatt hordoz. Ez nem tudom mennyire spoiler, ám tekintve, hogy már a a plakáton is a hasát fogja és vélhetőleg nem egy alattomos gyomorrontást próbál visszatartani, szerintem elég egyértelmű a helyzete.
Egyrészt a terhessége miatt is duplán fenyegetőnek érződik a helyzet, de nem csak emiatt sokkal gótikusabb, kozmik horrorosabb az egész, hanem azért is mert az eredeti játékkal ellentétben egy idegen civilizáció által létrehozott világban is kénytelenek leszünk helyt állni. Igen. Tasi egy amulett segítségével képes átlépni az UFO-k világába, ahonnan az eredeti játék főgonosza is származik. Ahogy a játék elénk tárja annak az idegen világnak a döglődő, haldokló, rothadó látványát, arra szavak nincsenek és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. Már csak ezen a szinten is jobban teljesít, mint az eredeti és már az sem a gyengeségéről volt híres. Az atmoszféra, a világfelépítés, a hangulat olyan szinten rabul ejtő és hipnotikus ugyanakkor sötét és horrorisztikus, hogy ha az első játéktól Lovecraft megnyalta volna mind a tíz ujját, akkor ettől még a lábujjait is.
A Rebirth tehát nem csak egy helyszínen játszódik az eredetihez képest. Kapunk itt sivatagot, sötét barlangokat, elhagyatott katonai erődöket, idegen pusztulóban lévő párhuzamos világokat meg egy elhagyatott afrikai kisfalut.
Na de mi a helyzet a főgonosszal? Van egyáltalán? Van, de inkább bár ne lett volna. Az idegen világ úrnője Tihana valamiért nagyon rá van szállva főhősnőnkre, konkrétan végigkíséri az útját és látszólag nagyon akar tőle valamit…de mit? Hát naná, hogy a gyerekét…és innentől kezdve sok minden bosszant a játékkal kapcsolatban.
Tihana, a halott világ királynője/istennője, aki konkrétan már csak címében valaki, alattvalói már mind halottak minden áron meg akarja szerezni Tasi gyerekét mert minden áron anya akar lenni….WTF??????
Jó, inkább ki rakom a spoiler jelzést, mert innentől már tényleg nagyon bele megyek a részletekbe:
Tehát a Rebirth főgonosza egy UFO királynő, aki főhősünk gyerekét akarja, mert neki nem lehet sajátja…még annak ellenére sem lehet sajátja, hogy egy olyan világból származik, ahol a párhuzamos világok közti utazás és a halhatatlanság köbö mindennapos. Számomra, hogy ez a főkonfliktus kiváltó oka ez felér egy szőkenős viccel. Komolyan??? Jó, de tegyük fel, hogy ez az idegen világ és annak teremtményei nem találtak megoldást a meddőségre, de konkrétan az örökbefogadás intézménye sem létezik? Hogy lehet ez? Jó, mikor Tasi lezuhan a gépével akkor Tihana világa már tulajdonképpen kipusztult, de mikor még élt és virágzott az a világ Tihana már akkor is gyereket akart. Hogy a fenébe nem jutott eszébe az örökbefogadás, hogy a fenébe nem jutott eszébe béranyaság vagy csak hogy úgy szimplán csak a tudományhoz forduljon, hogy megoldódjon ez a probléma? Könyörgöm, világok közt utaznak, képesek olyan szert létrehozni, amivel a halhatatlanság garantált lett volna és pont a meddőségre nem találtak megoldást???? Bullshit….
Szóval ellenség tekintetében én még mindig az eredeti játék Alexander báróját tartom a legjobbnak, bár az ő háttérsztorija meg nem túl kidolgozott…de még így is jobbnak találom.
Aztán itt van nekünk Tasi…aki onnantól kezdve hogy eszébe jut, hogy ő terhes onnantól kezdve egyszerűen nem érdekli semmi…mármint konkrétan semmi. Eljut olyan helyekre, amely nem a mi világunkhoz tartoznak, találkozik olyan lényekkel, melyek szintén nem evilágiak és sokkal fejlettebbek, mint az ember mégsem érdekli, mert a baba…a baba, a baba, a baba…Nekem ez nagyon frusztráló és zavaró volt egy idő után, hogy egyik világból lépkedünk át a másikba, de a játék nem engedi, hogy elmerüljünk egyikben vagy másikban, mert a baba…Tasi olyan szinten ignoráns minden iránt, ami körülötte zajlik, olyan szinten lesz*rja, hogy egy olyan világba nyert betekintést, ami rajta kívül kb soha senkinek nem adatott meg és nem is fog megadatni. És az a baj, hogy a játékos is Tasin keresztül arra van rákényszerítve, hogy őt se érdekelje, ugyanis hacsak egy pillanatra is nem a csaj hasában lévő gyerekkel foglalkozik, akkor a játék büntet, akkor addig nem enged tovább, míg le nem nézel a karaktered hasára, el nem kezded simogatni és el nem kezdesz neki valami altató dalt dúdolni. Oké, értem én mi lett volna ennek az egésznek a célja, nyilván, ha az ember lánya terhes, akkor a világon semmi más nem számít, de azért pl én nem azért akarok Amnesia játékkal játsztani, hogy egész idő alatt úgy érezzem egy terhes szimulátorral játszok. Nyilván, ha én lettem volna Tasi helyében, lehet énis ugyanígy reagáltam volna, sőt biztos, de továbbra is csak azt tudom mondani, hogy egy Amnesia játékkal az ember nem azért akar játszani, hogy a karaktere hasának nyikorogjon, hanem hogy átélje azt a gótikus-lovecrafti horrort, amit az eredetinél is. És az a baj, hogy hiába a gyönyörű látványvilág, hiába az idegenek által uralt túlvilági dimenzió, a hátborzongató elhagyatott helyek, barlangok, erődök, falvak, ha a játékost és a főhőst a játék arra kényszeríti, hogy ne foglalkozzon semmivel se csak a karakter hasában lévő gyerekkel.
Tudom bizarr, de nem bánnám, ha egy nem terhes karakterrel újra lehetne játsztani a játékot. Tasi még mindezek mellett állandóan vinnyog. Daniel az elsőben alig szólalt meg, ez a csaj meg állandóan szövegel, okoskodik, be nem áll a szája, nyűglődik, kínlódik. Bocsássa meg nekem a világ, de még a terhessége ellenére sem tudtam őt megkedvelni.
Mindettől függetlenül ez egy baromi félelmetes játék, sötét, atmoszferikus, kozmikus, hátborzongató. A készítők szerintem hibát követtek el mind a főszereplő mind a főgonosz karaktere kidolgozottságát illetően, de az a világ, az a hangulat, az az atmoszféra amit megalkottak nos az előtt le a kalappal.

Nagyon magával ragadott. Meglepő módon a horror részében volt nekem némi frusztrációm, De a kiváló hangulatot, az okos puzzle feladványokat, a főhősnő jellemét, az érdekfeszítő, fordulatos történetet rettentően éltem. Remek játék, a The Dark Descent után egyértelműen a legjobb rész.