A Tiltott Sziget (2010)

A gyerekek pocsék vesztesek, de az a helyzet, hogy az ellenkezője is épp ennyire igaz. Akkor ugrott a felismerés legélesebben az arcomba, amikor P-ék osztályában elkezdtem kisebb-nagyobb rendszereséggel társasjátékos alkalmakat tartani. Nemcsak kíméletlenül a másik orra alá dörgölik sikerüket, de lehetőség szerint ki is gúnyolják a vesztest. Hiába, elegánsan nyerni és veszteni olyasmi, amit tanulni kell.

A közösen elszenvedett veszteség, vagy az együtt átélt eufória viszont sokat árnyal ezeken a készségeken. Tehát elő a kooperatív játékokkal! Az utóbbi hónapok egyik legjobban várt megjelenése a Pandemic atyjának Matt Leacock Mensa-díjas játékainak magyar kiadása A Tiltott sziget és A Tiltott sivatag.

A hamarosan három részessé bővülő sorozat méltán örvend ekkora sikernek. Kezdők számára is könnyen elsajátíthatóak a szabályok, miközben a játékélmény frenetikus. Annyira át tudják adni a játékosok önmagukat az élménynek, olyan kendőzetlen izgalommal tervezik-szervezik a csapat mozgásait és a következő lépéseket, hogy csak figyelőként végigkövetni a játékot külön élvezet.

Nemcsak megidézi gyerekkorunk önfeledt Indiana Jones -féle szerepjátékait, de pörgős, intenzív élmény a videojátékokon edződött nemzedéknek is. Búcsúzóul ízlelgessétek kicsit a nevét ‘Tiltott Sziget’ …uuuu… mintha Atlantisz egy másik, izgalmasan misztikus verziója nyílna meg. Még a helyszínek nevei hallatán is kellemes berzenkedés vesz rajtam erőt a sokadik játék után is.

Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/02/20/a_tiltott_a_sziget

Tetszett a Tiltott világ, de nem tudtam dönteni melyiket próbáljam. Kezdőknek a szigetet ajánlották, amivel egyet tudok érteni.
Számomra túl egyszerű volt, könnyű benne győzni, voltak necces helyzetek, de sose veszítettünk, emiatt nekem már kezdett unalmassá válni.
Egyébként nagyon szép és különleges játék, de nem ad túl nagy kihívást. Ajánlom, ha valaki sikerélményt akar leginkább, de aki kihívásokat keres, annak inkább a sorozat többi része lehet jó.
A fellegek annyira nem tetszik, de a sivatag kipróbálása tervben van.

Na, ez van, leszögezhetjük, hogy nem szeretem a kooperatív játékokat.
Ez is borzalmasan könnyű volt, ráadásul pont ugyanaz, mint a Pandemic. Legalább lenne valami, ami elhatárolja egymástól a játékosokat, mint mondjuk a Kentben (vagy a Lépten-nyomonban!), ott ugye nem tudhatod, mi van a társadnál, de így… túl könnyű.
Kellene próbálni egy kört a legnehezebb fokozaton is, hátha, csak épp semmi kedvem hozzá, szóval szerintem ez így marad.

Gyönyörű grafika, igényes kivitelezés. Kooperációs, ez külön izgalmassá teszi. Felnőttekkel nagyon könnyű, gyerekekkel nem próbáltam, de félre van téve a jövőnek.

Számomra túl egyszerű játék, és kb. két játszás után megunom és félre teszem. Vannak jobb egyszerű, de mégis ötletesebb társasok ennél. Igazából olyan,mint amilyenre számítottam.

Hát… sokkal többet vártam tőle. A család többi része napok óta ezzel játszik, mert a gyerekek kíváncsiak voltak rá, hogy mi is ez. Az a helyzet, hogy a hatéves is tökéletesen érti a szabályokat, egyszerűsítés nélkül játszanak vele. Nem tudom, mi ez a 10 éves korhatár, mert még pontozni se kell benne… Azt viszont értem, hogy nekik miért tetszik.
Szerintem nem leszek kíváncsi a többire. Inkább keresek valami másik kooperatív társast.

Hogy szép, az tény és való. A doboza is tök jó. De szerintem mint játék, pocsék. Nagyon bánom, hogy megvettem annak idején. Szívesen túladnék rajta…

Ha valaki játszott már a Pandemic-kel, akkor ezt nem fogja annyira izgalmasnak találni szerintem.
Sokkal egyszerűbb, és végigjátszhatóbb, mint a Pandemic. A grafikája nagyon szép, de igazából mi ketten játszva túl könnyűnek találtuk, ráadásul annyira nem is vonz minket ez a fantasy világ.