Jó pár évvel ezelőtt rengeteget játszottunk Carcassonne-nal kettesben. Eszembe jutott, hogy milyen menő lenne egy utazós verzió, és mivel épp volt sok fölös időm, meg is csináltam.
A bábuk bénácskák (süthető gyurmából jobb lett volna, csak ez utólag jutott eszembe. Végül egy rudat fűrészeltem darabokra és színeztem be az egyik adagot tölgyfaszínű páccal, ha jól emlékszem), de az egész egy szerethető dolog lett. Cápákkal, kacsákkal, boszorkánnyal, buszmegállóval és egy-két nekünk kedves templommal.
A nagylánnyal (6) már lehet játszani a „lebutított” verziót (mező meg építőfigura) nélkül. Tetszett neki, mondta, hogy majd neki is csináljak ilyet, ha majd nagy lesz és elköltözik. (Ő nyert.)
