Kedvenc

tartalmak készítők készítőértékelések értékelések események idézetek játszások készítők hozzászólások karcok listák borítóok szavazások

Egyszerűen imádtam. Mindig legyaláztak, de ez az élő sakktábla engem teljesen elvarázsolt. MS DOS ide, MS DOS oda… :D És a mai napig gyermeteg lelkesedéssel játszom vele. És ugyanúgy kikapok, de kit érdekel?! XD

Elsőre talán erősnek tűnik a szerencse szerepe, de remek stratégiai játék ez, nagyon komoly taktikákkal és a pontozási lehetőségek művészi elegyével. Klasszikus. Nem nagyon bonyolult játék, de kezdőknek nem ajánlanám.

A mr. Jack rendszer remekül tematizált, egyszerűbb, de mégis izgalmas változata. Az Operaház fantomja rajongóinak is kötelező kétszemélyes, agysejteket kellemesen megmozgató társasjáték.

Egy igazi klasszikus. Bár az egyik nagy előnye pont az egyszerűségében rejlik, annyi kiegészítő és önállóan játszható variáció jelent már meg hozzá, hogy két kéz sem elég megszámolni, így sokáig képes új élményt nyújtani, és könnyen testre szabható. Így azok is élvezhetik, akik számára az alapjáték nem elég interaktív (hogy csak pár kiegészítős példát írják: a sárkány felzabálhatja a bábukat, repülő szerkezettel már elfoglalt félkész építménybe is be lehet csatlakozni, a boszorkány csökkenti a győzelmi pontokat, stb.)
Ráadásul tényleg jól működik 2 fővel is. Ideális belépő játék.

Hogyan szórjunk el minél hamarabb minél több pénzt? Ma hajókázni menjek? Az önmagában ugyan nem olyan drága, de ha saját szakácsot is fizetek, és viszem a kutyámat és a barátnőmet is, már egész költséges… egy fényűző parti megfelelően vad társasággal? Szépen csökkentheti a házam értékét, amit remélhetőleg utána áron alul tudok eladni, hogy az érte kapott pénzből színházba menjek. Lóval. Kétszer…
Viszonylag komplex játék, mégis, annyira szépen kapcsolódik a játékmenet a témához, hogy olyanoknak is sikerült megtanítani, akik korábban csak jóval egyszerűbb és/vagy elavultabb játékokat ismertek (Monopoly, Hotel és társaik).
Bár nem jelent meg magyarul, a játékhoz nem szükséges nyelvismeret: ikonok jelzik, melyik kártya hogyan használható, a szabálykönyv pedig elérhető magyarul is (nem hivatalos fordításban) a neten.
Akinek az alapjáték nem elég, vehet hozzá kiegészítőt, amellyel már esküvőre is lehet költeni, modulárissá válik a tábla, és azt is el kell érni, hogy kirúgjanak a munkahelyünkről. A legelvetemültebbek pedig akár a Prodigals Club nevezetű (önállóan is játszható) folytatással is kombinálhatják

Egy nagyon bájos, egyszerű de nagyszerű játék. Közösen építjük a játékteret hatszög alakú lapkákból, kertészkedünk, és etetjük a pandát, saját titkos céljainknak megfelelően, hogy minél több pontot gyűjtsünk. Csak egy fokkal összetettebb, mint a Ticket to Ride, és a játék végén kifejezetten jól esik ránézni a kertünkre.
Örvendetes, hogy magyarul is elérhető, de valójában a szabálykönyvön (és az elején található párkockás képregényen) kívül semmi nincs a dobozban, ami nyelvfüggő lenne. : )

A mai napig imádom azokat a logikai feladványokat, ahol információ-morzsák alapján kell egy táblázatot kitölteni, és kikövetkeztetni, mi mihez tartozik. (Ennél jobban sajnos nem tudom röviden körülírni, de a Logika havilapban is rendszeresen előfordulnak – akit érdekel, járjon utána.)
Na, ennek a játéknak hasonló az alapja – egy okoskütyükre való alkalmazás minden játék elején összekeveri nekünk az alapanyagokat és a formulákat, és random hozzárendeli őket egymáshoz. Alkimistaként 6 kör áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy minél több információt gyűjtsünk a hozzávalókról, minél megalapozottabb elméleteket publikáljunk, és a tudásunkat igyekezzünk pénzre és minél több győzelmi pontra váltani. 6 kör persze nem lehet mindenre elég, így időnként kénytelenek vagyunk a játékostársak elméleteire is alapozni, amik hasonlóan ingatag lábakon állhatnak…
Minden körben limitált számú akciópontból gazdálkodhatunk (és minél többen játszunk, annál kevesebből), így jól meg kell fontolni, mire költjük őket, de még így is garantált, hogy a végén úgy érezzük, „jól jött volna még egy kör”.
Ez egy remek, hangulatos játék, amelynek van ugyan egy erős logikai alapja, de valójában egy „egyszerű” munkáslehelyezős játékról van szó, ahol nem feltétlenül az nyer, aki a legtöbb kísérletet végezte el és a legtöbb hozzávaló összetételét fejtette meg. Legalább akkora eséllyel indul a győzelemért az is, aki a legügyesebben zsonglőrködik a lapjaival, időben lecsap a hasznos varázstárgyakra, és okosan használja ki a többiek eredményeit.
Kezdőknek nem ajánlanám, de aki már játszott összetettebb játékokkal, szereti az agyalást, és vonzza a könnyed de okos fantasy (à la Pratchett), bátran tehet vele egy próbát.
A CGE játékok szabálykönyvei is zseniálisak eddigi tapasztalataim alapján, ez az egyik kedvencem – vicces és jól használható.

Igen, gyerekként ez volt, ezt játszottuk, szerettük. De ez egy hosszú, unalmas, 99,9%-ban kizárólag szerencse alapú játék, annyi ezer (!) jobb játék van nála, hogy az elképesztő. Igen, még a Monopoly/Capitaly is fényévekkel jobb nála, pedig afölött is eljárt már az idő. De ezt úgy alkották meg a szocialista időkben, hogy a kapitalizmusnak és az interakciónak az irmagját is kiirtották belőle, gyakorlatilag magát a játékot, bármiféle döntést kiirtva az egészből.
Ne ezt játsszátok! Játsszatok jobb játékokat, rengeteg van!