Mafia: Definitive Edition (2020)

Úgy alakult, hogy a Mafia sorozatból, pont a nagy klasszikus első résszel nem játszottam. Viszont a második rész örök kedvencem, így már nagyon régóta terveztem, hogy bepótolom a mulasztást, szóval kifejezetten örültem ennek a felújításnak. Amikor tavasszal jöttek a hírek, hogy a Mafia 2 Definitve Edition hatalmas nagy csalódás, tiszta bugos stb., akkor elkezdtem aggódni, hogy vajon az első résszel mi lesz a helyzet.
Szerencsére az aggodalmam alaptalannak bizonyult, a Mafia Definite Edition elképesztően jó lett, a készítők nagyon ügyesen varázsolták újjá a játékot. Mivel én nem játszottam az eredetivel, így nyilvánvalóan nem is tudom összehasonlítani a felújított változattal, de annyit mondhatok, hogy szerintem a készítők remek munkát végeztek, és persze ez semmit nem von le az eredeti játék értékeiből.
A történet tetszett, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhol kiszámítható volt, de ettől függetlenül is talán a három rész közül ennek a résznek a legerősebb a sztorija. Plusz a ’30-as éveket nagyon jól sikerült megidézni, és a karakterek is emlékezetesre sikerültek. Az utolsó jelenet (amelyik a második részben is benne van), meg még nagyobbat ütött így, hogy nem játszottam az első résszel, mert csak most esett le annak a bizonyos tettnek a jelentősége, és durva, hogy még a mai napig emlékszem arra a jelenetre a második részből.
A grafika mellett sem tudok elmenni szó nélkül, mert nagyon szép. Maga a város elképesztően eleven és részletes. Imádtam.

Szóval összességében, a Mafia Definite Edition mindenképpen egy kötelező darab, akkor is ha szeretted a régi változatot, és akkor is ha esetleg kimaradt, mert tényleg egy nagy klasszikusról van szó, amit kár kihagyni.

A legnagyobb baj, hogy most nagyon megjött a kedvem a Mafia 2-höz, de félek, hogy ebből a Definite Edition még mindig pont olyan bughalmaz, mint tavasszal volt.

SOKKAL rövidebb mint az eredeti, összességében pedig a közelébe sem ér, viszont önmagában szuper játék lett.

Ugyan nagyon rég játszottam az eredeti játékkal, de attol fövetlenül nagyon nehéz független alkotásként kezelni és értékelni, ezért inkább nem is teszem.
A történethez nem igazán nyúltak, és valljuk be, nem is kellett, hiszen ez a kezdetben egyszerűnek tűnő, de előbbre haladva egyre inkább bonyolódó történet akkor is és most is megállja a helyét. Itt-ott kicsit kibővítették és minimálisan módosították ugyan a sztorit, de ezzel nem változtattak semmi lényegeset és csak árnyaltabbak lettek emiatt a karakterek, ami azért kellett.
A látvány rendkívül sókat fejlődött, ami szerencsére a hangulatot ugyanolyannak megőrizte, és bár az eredetinek is megvolt a maga bája, a részletesebb grafika – főleg a karaktereknél – nagyon jól áll (mondjuk jót nevettem, mikor az eredeti címből átemelt asetteket láttam) Az külön tetszett, hogy beleraktak egy fekete-fehére módot, erősítve a noir hangulatot.
Ami viszont nem állt jól neki, és engem nyakon vert – és ez csak azokat fogja zavarni akik az eredetit is tolták anno –, az a főbb karakterek színészeinek teljes lecserélése. Ami ezenkívül kicsit zavart – jobban, mint hittem – az semi-openworld jelleg, ugyanis a játékteret szépen feltöltötték gyűjthető cuccokkal, de ezeket gyűjtögetni nem, igazán lehet a kötött játéktér és a küldetések szoros egymásutánisága miatt. Értem én, hogy erre a narratíva miatt volt szükség, de akkor el kellett volna engedni ezt az aspektust.

Ez a játékot szerintem muszáj két szemszögből nézni: önálló játékként és összehasonlítva az eredetivel. A játék maga élvezetes, szép grafikájú, jó sztorit visz (ami ugyebár nem eredeti), viszont nagy Mafia rajongóként nekem összességében elég nagy csalódás volt.
Úgy éreztem az egész játék során, mintha azt próbálták volna játszani, hogyan tudunk minél több kis apróságot megváltoztatni az ellenkezőjére. Rengeteg kis részlet a játékban direkt fordítottan került be, mint ahogy az eredetiben volt, pl. egyes küldiknél más karakter vezet és más lő, más szempontból mutatnak be egyes bejátszásokat, „extra” jelenetet raknak bele, vagy veszik el eredetit. Mindezzel nem lenne baj, ha a játék javára válna. Több esetben valóban élvezetes volt látni más szemszögből a dolgokat, vagy találkozni pl. Carloval a gatyás incidens előtt, de mindeközben sok mindent el is vett a játék, ami a régiben jól működött.
A legnagyobb probléma összehasonlítva az eredetivel viszont az, hogy a karakterek közel sem olyan szerethetőek, mint az eredeti Mafiában. Egyedül talán Sarahra tudnám azt mondani, hogy fejlesztettek a karakterén, mindenki más inkább rosszabb lett. Itt ki kell emelnem Tommyt, aki számomra a legvisszataszítóbb karakter lett, irritált szinte az egész játék során, holott az eredeti Tommyt nagyon imádtam, és sokkal jobban együtt is tudtam érezni vele.
Ami különbséget hoz még az eredetihez képest, az mindenképp a hossza, ugyanis sokkal rövidebb lett. A fejezetek megmaradtak, de sokkal kevesebb a kóválygás a városban, és a Lucas Bertoni küldetéseket is teljesen kivették. Ez bizonyára valakinek bejön, valakinek nem, viszont nekem azért hiányzott legalább a lehetőség újra kínlódni az iszonyat hosszú Bertoni-kalandokkal. Ami még nagy szívfájdalom, az Django Reinhardt hiánya, amit nem értem, miért kellett kivenni.
Aki nehéz fokozaton játszaná, az készüljön fel rá, hogy a roppant dramatikus zenei aláfestéses belassított halálok idegőrlőek, nem tudom, mi szükség volt rá, meg a plusz Enter-nyomásra sem, minden egyes betöltés után.
Objektíven nézve egyébként egy jó önálló játék, de az alapművel összehasonlítva gyengének érzem, inkább a Mafia 2-vel lehet összehasonlítani. Az biztos, hogy nekem ennyi elég volt belőle, maradok ezután is az eredetinél.