Death Stranding (2019)

Hát nem is tudom mit írjak. Nem egyszerű játékélmény a Death Stranding, de mindenképpen egy olyan játékélmény, amit mindenkinek meg kell tapasztalni. Nagyon elüt minden más játéktól, ami valaha készült, de legalábbis a fősodortól nagyon távol van. Volt saját ötletem, hogy mit akarhatott mondani vele Kojima, mármint az egyik történetszállal, főleg amíg biztos voltam benne, hogy az a fő mondanivaló, aztán a játék elkezdett olyan történetszálakat is lezárni, amiről egészen addig azt hittem, hogy már rég le lettek zárva. :D
Én végig nagyon szerettem ezt a játékot, egy ponton kezdtem el komolyan tartani a végétől, mert nem hittem, hogy kielégítően le lehet majd zárni. Szerencsére a félelmeim alaptalanok voltak és mindenre magyarázatot kaptam, minden feltett – sőt néhány esetben fel nem tett – kérdésre. És ez azt hiszem nagy bravúr. Well done Mr. Kojima!
Azt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire egyedi a Death Stranding, és ez nem csak a történetre érvényes, hanem a karakterekre is. A kitalált világról meg legyen elég annyi, hogy ennél depresszívebb posztapokaliptikus történettel még az életemben nem találkoztam, de mégsem lehet ennyivel elintézni, mert ez az egész PV dolog, a királis hálózattal, a partokkal meg mindennel olyan elképesztően zseniális, amire szavak nincsenek.
A másik, amit szeretnék megemlíteni az a más játékosok jelenléte a játékban, ami megint csak nagyon ügyesen van megoldva. És azt hiszem tényleg kifejezetten nekem készült ez a játék, ugyanis más játékosok segíthetnek neked az utad során – és nyilván, te is segíthetsz nekik –, használhatod az építményeiket, a járműveiket stb., sőt még a boss fightokba is besegítenek, ha segítséget kérsz, de egyébként nem találkozol senkivel, ami király, mert úgy közösségi élmény, hogy nincs ott tolakodóan a közösség.
Azért van egy-két dolog, amivel nem voltam maradéktalanul elégedett. Az egyik, amely miatt már nyavalyogtam korábban: a vége felé egyik boss fight követi a másikat, ami egész egyszerűen fárasztó, és legalább kettő olyan boss fight van, amit a játék más pontjain el lehetett volna helyezni, egyenletesebb játékélményt nyújtva. A másik az a soha véget nem érő vége a játéknak, ami nyilván fontos volt, mármint, hogy minden le legyen zárva és hogy kerek egész legyen a sztori, de szerintem meg lehetett volna elegánsabban is oldani, mint ahogy végül kivitelezésre került.
De egyébként ezt a két negatívumot leszámítva simán kedvencem a játék, és mindenkit csak bátorítani tudok a kipróbálására.

A Death Stranding az a játék, amit megjelenése előtt nem tudott senki hova tenni és ezt követően is viszonylag kis része a játékosoknak fogja azt mondani, hogy egynek elment. Ez egy tipikusan olyan játék, ami vagy nagyon megtalálja a helyét nálad vagy pár óra után azt mondod, hogy neked ennyi ebből elég is volt. Nekem az előbbi érzést adta meg ez a játék, órákat tudtam az Izland kinézetű nem Izlandon sétálgatni és egyszerűen minden mást kizárni.

Maga a játék őszintén pofon egyszerű: egy logisztikai szállító játék, ami kegyetlenül ki van hegyezve a készleteid rendezésére és figyelésére. Akinek ehhez nincsen türelme, valószínűleg viszonylag hamar fel fogja adni a játékot, pedig a játék zsenialitása nem ebben van, hanem a körítésben.

A mechanika köré épített sci-fi sztori lebilincselő, egyszerűen csinálod egyik fuvart a másik után, mert tudni akarod, hogy mi történik következőleg. Az elejétől a végéig nagyon ki van találva, nem is mondanám azt, hogy egyáltalán van gyengébb része, végig azonos színvonalon dübörög a történet.

A nem szokványos co-op is egy olyan újítás, ami abszolút egyedivé varázsolja ezt a játékot. Hiába nem találkozol egyetlen másik játékossal sem, mégis a Te játékodban megjelenő mások által épített dolgok teljesen meghatározzák, hogy pl. egy kötélpályát miként fogsz kiépíteni, ezáltal jelentős mértékben részt vesznek a Te játékodban is.

Az all-start szereplőgárdáról már ne is beszéljünk. Aki otthonosan mozog a filmek/sorozatok és a videójátékok világában is, biztosan értékelni fogja a legkisebb cameo-t is.

Keep on keeping on!

Most, hogy pörög a legvégső stáblista, lehet mondani rá, hogy túl hosszú, túl komplikált, túl szájbarágós, ez a 132 óra számomra egy felejthetetlen, minden ízében esszenciális élményt adott. Minden beleölt másodpercet imádtam! Ami pedig az epilógustengerben ért katarzispontokat illeti, ez továbbra is az a tényező, amiért nem csak egy szimpla játéknak kezelek egy adott címet, hanem egy örökre az emberbe égő nagybetűs műalkotásnak.

Féltem, hogy tényleg csak egy „vidd A-ból, B-be” típusú játék lesz, és talán azért is varázsolt el ennyire, mert zéró elvárással ültem neki. Egyedi élmény és igazi érzelmi hullámvasút lett, gyönyörű zenékkel, mesés látványvilággal, változatos mechanikákkal, érdekes, emberi és tragikus sorsú karakterekkel, a fordulatai után pedig már értem, hogy miért istenítik annyira Kojimát. Vicces, hogy Norman Reedus, Mads Mikkelsen és Léa Seydoux is ezzel küzdötte be magát véglegesen a kedvenc filmcsillagaim közé. Minimálisan talán monotonná válhat, ha nem válogatjuk megfelelően, hogy melyik kézbesítéseket teljesítjük, illetve a boss fight-ok kissé valóban összesűrűsödtek a végére, de így is bitangul élveztem, ráadásul BB is a szívemhez nőtt. Nekem 45 óra volt, szóval el lehet lenni vele egy darabig, emellett pedig kötelező darabnak tartom, mivel nálam bekerült az all-time TOP 10-be. (Megkockáztatom, hogy a TOP 3-ba is.)

Végigjátszottam, de nem ez lesz életem kedvenc játéka.
Hogy ajánlott-e? Ki kell próbálni annak, aki tudja, mert mindenkinek magának kell eldönteni, hogy megfogja-e.

A világ legfeleslegesebb feature-je: spoiler

Itt ott következetlen volt a sztori, technikailag pedig nem volt akkora szám, mint elsőre tűnt, de végig élveztem.

spoiler Még pár acsi hiányzik a 100%-hoz, mindenképpen befejezem őket, de ezek sokat már nem adnak, csak agyatlan grind.

Update: Beleszaladt végül a 100%, a nagy része csak grind volt, de egy kis logisztika nem ártott. Talán a Legend of Legends of Legends orderek dobtak bele valami kihívás szerűt, némelyikre fel kellett készülni.

Nagyon nehéz erről a játékról bármit is irni, de azért megpróbálom. Valami olyan kettősség van benne amit én még soha,egyetlen játékban sem tapasztaltam, ezért is voltam nagy bajban a csillagozásnál. Adott egy zseniális történet, egy csapnivaló játékmenettel. A világ , a hangulat, a karakterek nagyon rendben vannak. A látványvilág pazar. Ugyan azt a grafikai motort használja a játék, mint a Horizon Zero Dawn. Megjegyzem azért az a játék szebb, mint ez. A történet szépen adagolódik. Én szinte végig „rusholtam” a játékot, mert marhára érdekelt mi a túró lesz ebből az egészből. A végére lett egy kis katyvasz a fejemben, de aztán a helyére tettem a kis darabkákat. Mint írtam fentebb a sztori zseniális, de azért elájulni nem kell tőle azért láttunk már hasonlóan mély történeteket, amikhez sokkal jobb játékmenet társult. Számomra ilyen a már fentebb említett Horizon Zero Dawn, vagy a Detroit:Becomes human. Sokan felültek erre a Kojima vonatra és erősen szűrőn keresztül nézik a játékot. Aki negatívumot fogalamaz meg az hülye, nem ért hozzá, nem jut el hozzá a játék spiritualitása, művészete. Jelentem; hozzám eljutott, de azért nem dobok tőle hasast, és ennek két oka van.
Az egyik, hogy túl lett ez a sztori egy kicsi tolva szerintem. spoiler Ez nyakon van öntve kis spiritualizmussal, különböző vallások kotyvalékaival, és persze a humanizmusról, emberségről, összetartozásról szóló tanmesével. Mint mondtam teljesen rendben van, de azért lássuk be nem korszakalkotó.
A másik amitől majdnem eret vágtam a játékmenet; és itt nem arra gondolok hogy csomagokat hurcolok A-ból B-be, bár az is kiverte nálam a biztosítékot néhányszor. Inkább arra, hogy a járművek szinte használhatatlanok, a fizikájuk kb. olyan, mint 96-ban PS1-en. Komolyan, neki megyek motorral egy kődarabnak, mire függőlegesen felpattanok a levegőbe??? Hogy mi???? Azért ez egy 2019-es játék. A harcrendszer irtó gagyi. spoiler Aztán ott vannak a játékmenetet folyton megakasztó mini belassulások. spoiler
Summázva ez egy jó játék pár bosszantó hibával. Kár érte, mert lehetett volna 10 csillagos és kedvenc, de ez így csak 9. Ennek ellenére azt mondom aki teheti játsza végig legalább a sztori miatt.
UPDATE! 140+ óra után végre valahára bevillant a platna! Borzalmas, idegörlő agyatlan grind az egész! Csak azért nem vonok egy csillagot le miatta, mert ez ugye nem kötelező, csak magamra vethetek, amiért vállaltam a kiplatinázását.

Nem értem, hogy mit szeretnek rajta ennyien. Én pár óra után meguntam és abbahagytam. Nem tetszett sem az elvont hangulata, sem a cselekmény. Egyszerű szállítós játék, amivel ráadásul sokat is kellene szöszmötölni.

Az elején azt hittem maxolni fogom az értékelést, de a történet olyan utolsó nemtom 40%-a inkább idegesített, meg untatott. Nekem ez az spoiler vonal annyira nem jött be. Nem tudom, hogy a sima játéknál is ennyire el van húzva a legvége, de kb. 3 esténk ment rá, amit tudtam volna élvezni, ha tetszik. Csak sajnos nem tetszett.

Maga a játék nagyon bejött, elég poén, hogy más játékoknál rühellem már ezeket az alap side questeket, hogy vidd el ezt A-ból B-be, ez volt a fő küldetés végig. Kifejezetten tetszett a világ, a nehézségek, és a különböző utazós megoldások. Még az autópályát lehet megépítem végig, az valamiért perverz örömöt okoz, csak a hülye játék bugos, és egy ponton elvesztettünk vagy 10.000 metált, meg 6.000+ körüli ceramicsot… nem vicces.