Visage (2020)

Esszenciális horrorélmény, vagy mondhatnám azt is, hogy Silent Hill 4.- The House.
A 2014-es P.T. szelleme tovább él ebben a játékban úgy, hogy közben a saját hangját is megtalálja. Iszonyatosan örülök, hogy a Sadsquare Studio nem engedte elveszni ezt a projektkezdeményt, és egy számomra mesteri kickstarter címmel startoltak.

Bár hozzáteszem, nem volt egyszerű ráhangolódni az inventory menedzsment miatt.
Személy szerint engem baromira szokott zavarni, hogy realtime-ban zajlik a tárgypakolgatás, vizsgálás. Vannak persze kivételes játékok, ahol nem bosszant, de igencsak frusztráló tud lenni, hogy mindig kell keresned egy kvázi biztonságos helyet, hogy meg lehessen nézni közelebbről az adott kelléket és nyerj némi gondolkodási időt. Eleinte nyűglődtem is rendesen, mert itt nem lehet tudni melyik hely is az ahol nem vagy veszélyben, de később mégis sikerült megszoknom és kiismernem.

Amivel viszont ezt a kis problémát felülírta nálam a játék, ami az igazi bivalyerőssége és ki kell emelni nagybetűvel, hogy az atmoszférája VÉRFAGYASZTÓ, de tényleg! Amikor kiírja az elején, hogy csak saját felelősségre azt még belém, a horrorgame-ek rendszeres fogyasztójába is beleállította az ideget. Sok éve már, hogy minden game-t fülesen hallgatok, de itt többször is le kellett vennem a nyakamba, mert vagy a hirtelen felugró zenével, a torz alakokkal, vagy ami még ennél is durvább, azzal az elviselhetetlenségig nyomasztó néma csenddel tudott kiebrudalni a komfortzónámból és a paranoiafaktort, a végtelenül klausztrofób érzéssel az egekbe tornyozni bennem.

De ami még talán ennél is fontosabb, hogy mennyire el tudott kapni az egyes családok történetszála, háttere és drámája. Már a sokkoló nyitójelenetben se szórakozik a játék, kőkeményen megteremti az alapszitut, de ahogy fokozatosan feltárja a múltjukat illetve magát a főhőst is ahogy kibontja, az igencsak megrázó tud lenni, ami még elgondolkodtató, mélyebb, komplexebb tartalommal egészül ki.

spoiler

Nekem az egyik all time kedvencem a Silent Hill 4.- The Room, és itt elég sokszor megidéződnek az ott ismert elemek, de egyáltalán nem olcsó copypaste jelleggel, hanem maximális tisztelettel beleágyazva a történetbe. (A belülről leláncolt ajtók, az átjárók, amelyek egy alternatív világba vezetnek, a 302-es szoba egy az egyben, a falakon megjelenő különös fekete foltok, stb.) Külön kiemeli a játék az elején egy felirattal, hogy nehéz és sokat kell kutatni benne. Nos, ezt a részét is nagyon érdemes szem előtt tartani, mert nem mindig ad kellő kapaszkodót, hanem felvételekből, a ház tüzetes felfedezéséből kell információt nyerni a továbbhaladáshoz.

Itt jegyezném meg, hogy a fejtörők baromi kreatívan vannak megoldva, kivitelezve. Térkép sincs, de még napló se, amiben feljegyzi főhősünk, hogy melyik szobába mi van, mi hiányzik. El van engedve a keze sokszor a játékosnak, és ezáltal a puszta emlékezőerőnkre, memóriánkra kell támaszkodni. Hihetetlenül éveztem ezt művelni, mert ahogy halad előre a sztori, úgy ismered ki egyre jobban a ház minden egyes négyzetcentijét, de még ezzel együtt is képes meglepetésekre.

Verdiktként annyit, hogy lehet rajta fogást találni, amik miatt persze nem tökéletes, de úgy keltem fel előle, hogy: „Végre! Úgy hiányzott már ez!”. Ez a nagybetűs horrorélmény, ami mögött egy mélyenszántó lélektani történet húzódik meg, erős mindfuck beütéssel, misztikumot beleszőve ezáltal több réteget adva üzenetének, értelmezésének, amit anno régen a Silent Hill játékok reformáltak meg.
El nem tudom mondani mennyire örülök, hogy manapság elkészülnek még ilyen címek mint a Visage és a The Medium, amik magukban hordozzák ezt a klasszikus brand által kialakított tiszta kvintesszenciát. Ha Kojima horrorjátéka hasonló irányvonalat fog vinni, mint ezek, vagy mint a P.T. akkoriban, akkor a műfaj rajongói nagy eséllyel teljesen ki lesznek elégítve.