Trónok Harca (2011)

Nagyon-nagyon-nagyon hosszú ideje ki akarom már próbálni ezt a társasjátékot, és végre ez is megadatott. Szerencsére nem okozott csalódást, ha már eddig kellett rá várakoznom. Számomra (ha jól emlékszem), az első olyan FFG stratégiai játék, ahol nincs végre dobókocka, így azok semmilyen szinten nem befolyásolják a játékmenetet. Itt tényleg ügyesen lehet taktikázni, stratégiázni kell keményen, de úgy, hogy maga a szabály nincs túlbonyolítva (csak sok apró szösszenetre kell figyelni). A könyv/sorozat hangulatát abszolút vissza adta számomra, talán azt tudom felróni neki, hogy hosszú a játékmenet (főleg hat fővel). Mi hárman próbáltuk ki, és nem volt rövid a játék (igaz nem unatkoztunk). Összességében jó társasjáték, viszont kívánkozik hozzá egy kiegészítő, ami kicsit felspékeli a dolgokat, mert sokadik játékra már nem nagyon tud újat mutatni.

Figyelem! Az a játék nagyon tökéletesen adja vissza a Trónok harca életérzést. Szövetségeket kell kötni, taktikázni, intrikázni, és bizony, időnként elárulni a másikat.
Bevallom őszintén, engem összetört teljesen lelkileg, úgyhogy inkább visszavonultam Falloutozni. XD

UP: Legutóbbi játékunk során csalódtam benne. Szép-szép a GoT tematika és a csatározások, terület elfoglalások, de irtó nehéz, ha te vagy az utált ház. Szegény kedvesemnek jutott a Lannister-ház, így két oldalról már támadták úgy, hogy szegény még alig látta át a játékot, mert első játszmája volt. Kitartott így is. Nekem könnyebb dolgom volt a szarvasokkal, de a végén az addigi szövetségesem természetesen ellenem fordult, hogy megszerezze a győzelemhez szükséges várakat.
Nem teljesen van kiegyensúlyozva számomra a játék. A holló során ha az aljára kerülsz, rengeteg mindentől elesel, tekintve, hogy nem tudsz csillagos érmét (nem tudom mi a neve) használni. Ez eleve leszűkíti a dolgokat, mert bitang nehéz úgy védekezni, hogy emiatt hadsereget sem tudsz toborozni.
Nem tetszett annyira, mint ahogy emlékeztem a korábbi játékokra. Valamikor biztos kapni fog még egy esélyt, de egyelőre nem érzem, hogy kompatibilisek vagyunk.

~*~

Sajnos még csak egy-kétszer volt alkalmam játszani vele, de imádtam! Jól összerakott kis játék, bár talán kicsit sok mindenre kell figyelni.
Játékok tesztelése során a hangulat engem gyakran befolyásol, sok mindent azért is szeretek, mert hát na, volt egy olyan játékélmény, ami nagyon meghatározó volt. Ennek kapcsán az, amikor szaktársammal összefogtunk sutyiban, „az asztal alatt” a többiek ellen (természetesen a szabályzat ilyet nem enged), hogy aztán csúfos vereséget szenvedjünk. :D Már csak ez is hatalmas pont neki.
Azt amúgy sajnálattal láttam, hogy az újabb, legalábbis a magyar kiadásokban a fa alkatrészeket műanyagokra cserélték. Csak én nem szeretem ezt a módit? =/

Óriási kedvenc. A második kiadásban sikerült kiküszöbölni az első legnagyobb gyengeségeit (kikötők bevezetése, házak közti egyensúly). Szemenben a legnagyobb erénye hogy a szerencse csak mérsékelt szerepet játszik (nincs dobókocka), talán a Westeros kártyák sorrendje az egyetlen véletlenszerű elem. A diplomácia kulcseleme a játéknak.
Talán egyetlen hátránya van: mindenki csak 2-3 játékossal szomszédos. Így ha valaki túlzottan megerősödik, és a szomszédait nem tudod rávenni a beavatkozásra, akkor kénytelen vagy végignézni ahogy megnyeri a játékot.
Sajnálom azt is hogy az első kiadás fafiguráit műanyagra cserélték, de ez már tényleg csak kukacoskodás.
Ez „A tökéletes játék” a szememben.
Uff.

Alapvetően tetszett, már egy ideje szerettem volna kipróbálni. Ahhoz képest, hogy először játszottam, és hárman is ellenem játszottak (mindenki), egészen jól ment. Attól függetlenül, hogy én harcoltam a legtöbbet, nem szeretem az olyan játékokat, amelyek területfoglalósak.

Őszintén szólva csak kibiceltem a férjem mellett. Mérhetetlen módon nem nekem való, ahogy a könyv sem. Nem szeretem a stratégiai játékokat, azt meg pláne nem, ami az eredeti könyv szellemisége. Érdekes apróság, hogy a társaság, akikkel játszottunk, abszolút nem követte a könyv stílusát és pl nagyon komolyan vették a szövetséget és tényleg egymást segítve játszottak. Én meg büszke vagyok a barátaimra amiért ilyenek! ;)