Rizikó (1957)

Örök kedvenc marad, hisz imádom a stratégia játékokat. Itt tényleg sokszor rizikót kell vállalni egy-egy cselekedetünk során, köszönhető ez főleg a kissé kiegyensúlyozatlan harc menet miatt. Ettől függetlenül nekem még mindig az egyik favoritom marad.

Azt hiszem könnyebb lett volna élvezni ezt, ha nem nagy társasággal játsszuk és nem húzódik el több, mint négy óra hosszat, még akkor is befejezetlenül a parti.

Egyre több játékhoz írom, hogy kedvenc, de hát ha ennyi jó játék van. :D
A Rizikó a kedvenc stratégiai játékom, szerencsére sokan szeretik körülöttem, így nem nehéz találni embereket, akikkel megvívunk egy csatát. Bár fontos része a „szerencse” is, hiszen nem lehet meghódítani a világot, ha csupa egyeseket dob valaki, de ennek ellenére tényleg a leglényegesebb a taktika és a gondolkodás, és mindig jól esik kicsit tornásztatni az agyamat.

Hát nekem ez nagyon nem adta. Értem én, hogy a maga korában jó játék volt, de mostanra szeirntem nagyon sokat kopott a vonzósága. Egysíkú, már-már unalmasan hosszú, és nagoyn sokat lehet unatkozni benne, míg a többiek lépnek. Ahhoz vagyok szokva, hogy amíg nema z én köröm van, addig nekem komolyan stratégiáznom kell fejben… de ennél pár másodperc alatt tud az ember döntéseket hozni.

Egyetlen egyszer játszottam vele és nagyon nem tetszett. 2 óra után hagytuk végre abba, amikor mentünk tovább városba piálni :D

A hétvégén játszottam ezzel a játékkal először, bár korábban már láttam belőle egy rövidebb szakaszt. Kicsit féltem vasárnap éjfél után belevágni életem első Rizikó körébe, de elég hamar beszippantott, úgyhogy aztán végül még egy visszavágó kört is lenyomtunk még (szerencsére eggyel kisebb létszámban, és így ez már valamivel rövidebb volt), mielőtt rövid nyugovóra tértünk volna. Ha nem lenne ilyen hosszú egy-egy kör, szinte hibátlan játék lenne, amelyben optimálisan keveredik a stratégia és a szerencse, amely forgandósága biztosítja, hogy még elég egyenlőtlennek tűnő helyzetekben is izgalmas maradjon a játék, hiszen néha 1-2 egység is egész sokáig tudott védeni egy-egy területet, és legyengíteni egy jóval erősebb sereget. Remélem, még sokszor lesz alkalmam játszani.

Ezt a játékot mindig nagyon szerettem, az sem zavart, hogy akkor még nem igazán sikerült megértenem a szabályokat. Tetszettek a figurák, tetszett, amennyit megértettem belőle. Egyszer még előveszem, az biztos. Meglepem vele a hadvezérlelkű férjemet :)