Scrabble (1948)

Egy igazi klasszikus. Bár nem kerül sokszor elő, de szeretjük. Nem az erősségem, de nem adom fel. Megmozgatja az ember agyát. A csúnya szavak nálunk dupla pontot érnek. :D

Szüleim abszolút kedvence volt, imádták, éveken át állandóan ezt nyúzták egymás ellen.
Eleinte néhányszor magam is csatlakoztam, de nagyon hamar elegem lett belőle, egyrészt mivel képtelen volt ráállni a szemem/agyam és eleve elég gyenge voltam benne (pláne hozzájuk képest, akik nyaranta napi 6-7 partit lejátszva fejlesztették magukat), másrészt mert apám meglehetősen sajátosan értelmezte a szabályokat, és amikor saját magának megengdte lerakni azt, hogy „tyédéin”, nekem viszont nem engedte az „ogre” szót (csak mert ő nem ismerte!), na akkor jelentettem ki, hogy ezt én (nem csak) ővele egy életre befejeztem!

Néha azért elég fárasztó. Ugyanakkor vicces is, szeretjük :)

Egyszerű játék a régi időkből, ami azért jobban megmozgatja az agyat, mint azt az ember hinné. Unalom töltésnek tökéletes.

Egyik kedvenc társasjátékom :)

Nagyon szeretem! Megdolgoztatja az agyat rendesen. Van hová fejlődnöm benne, de nem adom fel! :)

Remek szójáték, még ha nekem sose vált igazán kedvenccé. Viszont sokat kell gondolkodni hozzá, amit mindig szeretek. Klasszikus, amit mindenkinek ki kell legalább egyszer próbálni.

én nagyon szeretem ezt a játékot, a családommal ellentétben.
kifejezetten szeretem, hogy sokszor olyan lehetetlen betűseregből kell értelmes szót kirakni, hogy az embernek rendesen meggyűlik vele a baja. ennek ellenére, hogy szeretem, túl gyakran kapok ki és én vagyok az utolsó :D majd belejövünk!

Egyszerű játék, én mégse vagyok valami jó benne. De rendíthetetlen vagyok!