Scrabble (1948)

Szüleim abszolút kedvence volt, imádták, éveken át állandóan ezt nyúzták egymás ellen.
Eleinte néhányszor magam is csatlakoztam, de nagyon hamar elegem lett belőle, egyrészt mivel képtelen volt ráállni a szemem/agyam és eleve elég gyenge voltam benne (pláne hozzájuk képest, akik nyaranta napi 6-7 partit lejátszva fejlesztették magukat), másrészt mert apám meglehetősen sajátosan értelmezte a szabályokat, és amikor saját magának megengdte lerakni azt, hogy „tyédéin”, nekem viszont nem engedte az „ogre” szót (csak mert ő nem ismerte!), na akkor jelentettem ki, hogy ezt én (nem csak) ővele egy életre befejeztem!

Egy igazi klasszikus. Bár nem kerül sokszor elő, de szeretjük. Nem az erősségem, de nem adom fel. Megmozgatja az ember agyát. A csúnya szavak nálunk dupla pontot érnek. :D

Néha azért elég fárasztó. Ugyanakkor vicces is, szeretjük :)

Egyszerű játék a régi időkből, ami azért jobban megmozgatja az agyat, mint azt az ember hinné. Unalom töltésnek tökéletes.

Egyik kedvenc társasjátékom :)

Nagyon szeretem! Megdolgoztatja az agyat rendesen. Van hová fejlődnöm benne, de nem adom fel! :)

Remek szójáték, még ha nekem sose vált igazán kedvenccé. Viszont sokat kell gondolkodni hozzá, amit mindig szeretek. Klasszikus, amit mindenkinek ki kell legalább egyszer próbálni.

én nagyon szeretem ezt a játékot, a családommal ellentétben.
kifejezetten szeretem, hogy sokszor olyan lehetetlen betűseregből kell értelmes szót kirakni, hogy az embernek rendesen meggyűlik vele a baja. ennek ellenére, hogy szeretem, túl gyakran kapok ki és én vagyok az utolsó :D majd belejövünk!

Egyszerű játék, én mégse vagyok valami jó benne. De rendíthetetlen vagyok!