Scrabble (1948)

Szüleim abszolút kedvence volt, imádták, éveken át állandóan ezt nyúzták egymás ellen.
Eleinte néhányszor magam is csatlakoztam, de nagyon hamar elegem lett belőle, egyrészt mivel képtelen volt ráállni a szemem/agyam és eleve elég gyenge voltam benne (pláne hozzájuk képest, akik nyaranta napi 6-7 partit lejátszva fejlesztették magukat), másrészt mert apám meglehetősen sajátosan értelmezte a szabályokat, és amikor saját magának megengdte lerakni azt, hogy „tyédéin”, nekem viszont nem engedte az „ogre” szót (csak mert ő nem ismerte!), na akkor jelentettem ki, hogy ezt én (nem csak) ővele egy életre befejeztem!

Egy igazi klasszikus. Bár nem kerül sokszor elő, de szeretjük. Nem az erősségem, de nem adom fel. Megmozgatja az ember agyát. A csúnya szavak nálunk dupla pontot érnek. :D

Néha azért elég fárasztó. Ugyanakkor vicces is, szeretjük :)

Nagyon szeretem! Megdolgoztatja az agyat rendesen. Van hová fejlődnöm benne, de nem adom fel! :)

Egyik kedvenc társasjátékom :)

Remek szójáték, még ha nekem sose vált igazán kedvenccé. Viszont sokat kell gondolkodni hozzá, amit mindig szeretek. Klasszikus, amit mindenkinek ki kell legalább egyszer próbálni.

Egyszerű játék, én mégse vagyok valami jó benne. De rendíthetetlen vagyok!