Kétszer is félbeszakadt már a gépem problémái miatt, de a jelenlegiből van mentésem, így ezúttal nem kell majd előről kezdenem. Valószínűleg sokan szentségtörőnek fognak tartani, de számomra az Andromeda sokkal összetettebb élményt nyújtott, mint a Mass Effect trilógia.
Persze, imádom Shepardöt. Imádtam Liarát, Wrexet, Garrust, Mordint, Thane-t, az egész csapatot, de mégis, Ryder és a Tempest legénysége olyan módon nőtt a szívemhez, ahogy ők sosem tudtak. Mert Shepard egy talpraesett, komoly reputációval rendelkező hős, aki véghez viszi a lehetetlent, aki fellelkesít bárkit a környezetében, aki a döntéseit morális alapon hozza. Kap bár pofonokat, de az utolsó pillanatig küzd, és nem inog meg. Ryder pedig egy fiatal lány (vagy fiú, nálam lány volt), akinek nincs neve, nincs különleges státusza a kezdetekkor, és igazán még fel sem nőtt – a szinkronszínésznő olyan kifejezően tud fáradtan, kamaszosan morogni és hümmögni, hogy Ryder minden megnyilvánulásából süt, hogy lehetőség szerint ott sem lenne. Az ő barátságaiban igazából nincs hierarchia – Shepard vezető volt, a társai követték, Ryder viszont úgy rohangál Lexihez vagy Drackhez, ahogy egy elveszett tinédzser az apjához vagy az anyjához, két küldetés között bőven ráér csempészett popcornt vásárolni a csapat mozizásához, válogatás nélkül beszólogat mindenkinek, csak mert elege van az életből. Még ha akad egy-egy igazán vagány, és határozott pillanata, akkor is pillanatokon belül szerencsétlenkedni kezd, csak hogy érezzük, nem, nem lett normálisabb hirtelen. Szinte már Lukjanyenkósan lúzer karakter, a státuszhoz járó erős szarkazmussal, és imádtam érte. De a csapata is tökéletesen működött: nekem a két nagy kedvenc Peebee és Jaal voltak. Peebee teljesen zakkant, túlpörgött, de igazából nagyon mély karakter, világbajnok humorral, Jaal pedig nagyon egyszerű, nagyon őszinte lélek (és valójában egy genderbent, rózsaszín és macskaszerű Kira Nerys, de pszt), de rendkívül aranyos és humoros tud lenni, mind Ryderrel (a romance szál elképesztően jól esett a Thane sztori után – nem vagyok teljesen reménytelen, kifogtam egy vidám subplotot!), mind a legénység többi tagjával. De Cora zseniális, korrekt példakép, igazán pozitív szemlélettel, mindenkinek kéne egy ilyen barát, Liam halál laza, Vetra próbál felelősségteljes lenni, ami néha sikerül neki, néha nem, Drack, ahogy már említettem a csapatapuka, a végére pedig beugrik a másik Ryder tesó is, akivel nagyon jól eltalálták a dinamikát… egészen egyedi, és nagyon színes társaság, akikkel mind öröm kapcsolatokat építeni. És akkor még nem is említettem a mellékszereplőket, akik megint csak, nem fekete-fehér, hanem nagyon is árnyalt figurák – a Sloane-Reyes konfliktus sokáig kísért majd.
A grafika – minthogy ez kb. open world játék, nagyon lényeges a látványvilág, és egyszerűen gyönyörű. Tegyük hozzá, a legfrissebb patch volt meg, tehát a bugok és glitchek, amiket sok kritika említett, nálam egyáltalán nem jelentek meg. Első alkalommal szinte élvezhetetlen lett az egész, mert sajnos elég pocsékul optimalizált, de amint felnyomhattam ultra grafikára, már el is varázsolódtam. Imádtam kalandozni az összes bolygón, bár Havarl magasan viszi a kedvenc címet. Szebbnél-szebb tájak, kellemes zene, szuper szövegek és humoros megjegyzések a csapattól, és változatos mellékküldetések érték el, hogy képes legyek hosszan elveszni a játékban.
Tetszett a craftolás, a harcrendszer – lényegében a Mass Effect és a Dragon Age Inquisition ügyes kombinációja, kellemes, jól kezelhető. A stratégiai rész is kifejezetten érdekes – bár nincsenek igazán nagy következmények, néhány fő döntést leszámítva, mégis, szépen rámutat azokra a társadalmi és gazdasági problémákra, amik egy új galaxis benépesítését kísérhetik. A történet nagyon erősen merít a Deep Space Nine-ból, úgy nagy, mint kis elemeiben, de a BioWare-re jellemző módon ezúttal is jól kezeli a turmixgépet, vagyis ezt inkább kellemesnek és ismerősnek, nem zavarónak észleljük.
Összességében: A negatív visszajelzések után én maximálisan pozitívan tudok nyilatkozni. A Mass Effect Andromeda számomra hatalmas élményt jelent – és alig várom, hogy a végére érjek.