The Outer Worlds (2019)

Na, ez az a játék, amit minden sci-fit és/vagy rpg-t szerető embernek ki kellene próbálni. Ugyanis a The Outer Worlds egy egészen őrült kalandra invitál egy olyan világban, melyben az emberiség kolonizált néhány bolygót, és most lehetőségeiktől függően megpróbálnak boldogulni az új világban, mely persze nagyon nem megy zökkenőmentesen. Utunk során mi határozzuk meg, hogyan kezeljük a felmerülő problémákat, ki(k)nek az oldalára állunk, kiket gyűjtünk magunk köré és úgy összességében, hogy milyen sorsot szánunk a Halcyon-nak. A játékban végig jelenlévő humor ellenére sem nevezném teljesen könnyed játéknak a The Outer Worlds-öt, mert elég sokszor kell kifejezetten nehéz döntéseket meghoznunk.
A körénk gyűjthető csapattagok, bár elsőre klisésnek tűnhetnek – kivéve persze SAM-et a takarítórobotot, akit még küldetésekre is magunkkal vihetünk :D –, de ha végig csináljuk a compainon questeket, akkor megismerhetjük egyedi jellemvonásaikat. Persze ebben a játékban semmi nem kötelező, ha akarod, teljesen egyedül is végigjátszatod a játékot, és még a harcokban sem fogsz így hátrányt szenvedni, ugyanis vannak kifejezetten erre a célra kitalált perkek is, melyekkel tápolni lehet karaktert. Ennek ellenére a hajón így sem leszel egyedül, ugyanis az Unreliable elengedhetetlen tartozéka ADA, a kissé pszichopata AI, aki mindig „lelkesen” üdvözöl, amikor felbukkansz egy-egy küldetés után. (A kedvencem az volt, amikor közölte, hogy nem számított rám, mert iszonyat kevés esélye volt annak, hogy visszatérek. :D)
Nekem a grafika is tetszett, bár annyira egyedinek nem mondanám, kicsit ilyen Borderlands-es beütése van, talán kevésbé rajzolt hatással, meg nem annyira képregényes a kinézete, de összességében jól néz ki. És itt kell megemlítenem azt is, hogy imádtam a játék space western stílusát.

Viszont van néhány negatívum, amit azért kicsit lehúzta nekem a játékélményt.
Először is, a karakterünknek nincs hangja, ami azért 2019-ben szerintem nagyon gáz megoldás. Lehet magyarázkodni, hogy így a játékos, jobban tud azonosulni a főszereplővel, de szerintem sokkal emlékezetesebb lett volna, ha a készítők nem ezt a megoldást választják, hanem castingolnak még minimum plusz 2 szinkronszínészt. Így azonban sajnos az összes közül pont a főszereplő lett semmilyen, csak azért mert nem volt hangja, hiába volt ezer meg egy dialógus opció, mellyel árnyalni lehetett a karakterét. Plusz azért is sajnálatos, hogy nincs hangja, mert voltak nagyon vicces szituációk, és csak elképzelni tudom, hogy egyik-másik milyen reakciót váltott volna ki belőlem, ha a karakterünk mondja ki, és nem a képernyőről kell leolvasni.
A másik negatívum az a rengeteg töltőképernyő, pl. űrhajóba belépéskor is, ami a tér nagyságát tekintve enyhén indokolatlan. Persze megpróbálták feldobni a ’20-as évek stílusában készült plakátokkal, reklámokkal, sőt még anatómiai ábrák is voltak köztük, és ez pl. tetszett is, de az x-edik óra után, azért már elég unalmas volt.

Viszont a két negatívum ellenére is jó játéknak tartom a The Outer Worlds-öt és élveztem a vele töltött órákat.