Mass Effect (2007)

A sokadik végigjátszáskor is éppen annyira le tud nyűgözni, mint amikor először volt hozzá szerencsém. Anno pont egy nagyon rossz időszakomban talált meg, és ennek a játéknak nem kis szerepe van abban, hogy sikerült átvészelnem. Akkoriban reggeltől-estig ezzel és a folytatásokkal játszottam. Nagyon tetszett a történet, az egész kitalált világ és az még inkább, hogy nem kis beleszólásom van az események alakulásába, valamint, hogy egy csapat harcol velem a galaxis megmentéséért.
Igaz, hogy vannak hibái, például az inventory-t borzasztó kezelni és a harcrendszeren is lett volna mit csiszolni, de mindezek ellenére is szerintem az egyik legjobb játék, ami valaha készült.

Anno az újdonság erejével hatott ez az erősen összetett univerzummal rendelkező sci-fi RPG-TPS hibrid, így imádtam, bár az elsőre kissé bonyolultnak érződő fejlődési / fejlesztési rendszeren nehezen igazodtam ki, (Ezt eléggé leegyszerűsítették a 2. és 3. részben) illetve a mako-t is borzalmasan lehetett kezelni a felderítő küldetések során. Egy dologban azonban kiemelkedett a trilógia többi részéhez képest, ez pedig Saren, hiszen itt egy igazán összetett főgonoszt kaptunk a személyében, míg a folytatásokban a Human Reaper és a nagy semmi nem győzött meg…

Nem tagadom, két oka volt annak, hogy annak idején megvettem a Mass Effect-et. Egy mert Sci-fi, kettő magyar felirattal jelent meg. :) Az első végigjátszás után engem lenyűgözött, a történetével, világfelépítésével és hangulatával. Viszont más szempontból számos hibával is rendelkezik. A szemcsés grafika ami sokaknak okoz fejfájást, nekem csak mostanában, úgy néz ki már az én szemem sem a régi. :) Emellett a játékmenet és a fejlődési rendszer is hagyott kívánni valókat. Ezek miatt nem lett számomra kedvenc, és ha nincs a második rész valószínűleg nem játszottam volna ki olyan sokszor. Kellettek a importálható mentések. :D De mióta kiadták a Genezis DLC a második részhez, azóta elő sem vettem.

Most próbálom összefoglalni az élményt. Nem lesz könnyű, mert ez a sztori még mindig a hatása alatt tart.
Tulajdonképpen a Mass Effectben semmi eredeti nincsen, legalábbis történet, karakterek, világ tekintetében. Mindet láttam már valahol, valamilyen univerzumban – legtöbben a Star Trek és a Stargate világából érkeztek, de azért akadnak SW analóg, sőt, Dűnés, Battlestar Galacticás, Asimovos elemek is. A Mass Effect viszont zseniálisan tud nem-eredeti lenni. Ez az univerzum valósággal átölelt, megfogta a kezemet, és nekiállt körbevezetni: „Nézd már, szeretted a Bene Gesseriteket, a Halszólítókat, és az ehhez hasonló női kultúrákat a Dűnében? Bírod a vulkániakat, a képességeikkel, a meditációikkal, a spirituális fejlettségükkel? Hát nézz ide, itt vannak az Asariak, akik ennek az ötvözete! Bírod O'Neill-t, bírod Sheppardot, bírod a Star Trek kapitányokat a frappáns szövegeikkel, a hősiességükkel, az erkölcsi tartásukkal, akaraterejükkel, de néhol ostobaságba hajló vakmerőségükkel együtt? Hát itt van egy Shepard, egyiküknek még a nevét is megkapta, és bír az összes ilyen tulajdonsággal, mint főhős. Kedvelted Canderous, a harcias, majdnem kihalt népből származó figura, és Carth, az elhivatott katona szópárbajait a KOTORban? Nesze, Wrex és Kaidan tökéletesen pótolják őket, az egyiknek még a hangja is ugyanaz. Bírod a túlpörgött, lelkes mérnököket, akiknek be nem áll a szájuk, de kihúznak minden csávából? Tessék, Tali személyében ott vannak Scotty legjobb tulajdonságai. Szereted a titokzatos ősi civilizációkat, akiket egy gépesített civilizáció gyalul le? Szeretnél kritikát az emberiséggel szemben? Hát nesze, Prothean, Reaper, minden ami kell! Még egy motivált, tragikus történetszállal rendelkező gonoszt is akarsz? Egye fene, az is belefér!” Egyszerűen mindent, amit szeretek azokban a világokban, beledobott egy nagy mixerbe, és ami kijött, az egy végtelenül szerethető szereplőgárda, egy hatalmas világ, és egy sodró történet.
Mindezt kiszolgálja a szép grafika, a hangulatos zene és a vérprofi szinkronmunka. Jennifer Hale-t külön ki kell emelnem, mert zseniális Shepard, amikor épp beszól valakinek, akkor szinte érezni, hogy szégyeníti meg az illetőt, amikor valamit nehezen visel, átjön az érzelmek mélysége, amikor pedig parancsnokként hideg fejjel dönt, és utasítást oszt, tökéletesen érzelemmentes a hangja. Nagyon sokat ad hozzá, hogy szerethetővé váljon a főhős, és ez egy történet alapú játéknál nagyon fontos.
Összességében, én bátran ajánlom bárkinek ezt a játékot, mert hatalmas élmény, amit nem érdemes kihagyni. Ami engem illett, és kísérem tovább az útján a Normandy-t, és a parancsnokát, kíváncsian várva, hogy még milyen kalandokban lesz részük.

Nagyon szerettem vele játszani, de kellett segítség, mert sok a szöveges rész ugye, beszélgetni kell szinte végig, akkor még nem volt olyan jó az angolom. De szerencsére megkaptam a segítséget és láv.

Jó kis játék volt.De mi az hogy ha befejeztem a főküldetéseket nem tudom folytatni,megcsinálni a többi mellékküldetést és felfedezni a többi galaxist? Milyen hülyeség ez?
(szerk. 2021 persze érthető a dolog,hisz spoiler, de mikor írtam kicsit ideges voltam emiatt :D )

Egyszerűen zseniális lett! Hibátlan történet, a gameplay újszerű mégis ismerős, világépítésből csillagos ötös! Fenomenális élmény volt!