Kuruzslók Quedlinburgban (2018)

Nagyon megosztó játék, először én is azt gondoltam, hogy nem fogom szeretni a magas szerencsefaktor miatt, de aztán mégis az egyik kedvencem lett. Nem tudom, hogy azért szeretem, mert szeretem az összetevőket kevergetni a zsákomban (pláne mióta rajta vannak az érmevédők) vagy azért, mert sokszor nyerek, de valamiért nem enged ez a játék.
Annak ellenére, hogy nagy a szerencsefaktor, mégis kell hozzá egy kis stratégia, mert nem mindegy, hogy miből és mennyi alaponyagot vásárolunk. Nagyon tetszik, hogy maga az alapjáték 2 különböző játékostáblát tartalmaz és 4 különféle könyvet, amik alapján az alapanyagok mindig mást jelentenek, tehát a játékosok szabadon kombinálhatják, hogy éppen milyen szabályrenszer szerint szeretnének játszani és ez óriási újrajátszhatóságot ad. Ez nem egy túl agyalós játék, de mégis lehet okosnak lenni benne és a komponensek nagyon tutik. Szerintem a tematika is átjön és gyönyörűek a rajzok.

Nagyon szuper kikapcsolódós, feelinges játék. Tényleg boszinak érzem magam, aki főzetet kotyvaszt, és hát bizony, ha valami rosszul sül el, felrobban az az üst. De ez egy olyan játék, amiben ez sem zavar, mert akkor is buli az egész. :D A férjem csomószor így nyer.
Persze van benne szerencsefaktor, mert zsákból húzzuk az összetevőket. De ha jól rakod össze, akkor nem okoz ez gondot. És ennek a játéknak egyébként is jól áll a szerencse.
Vegyétek! Vigyétek! Nagyon szuper családi játék. :)

Elég vegyes a véleményem erről a társasról. Szeretném szeretni, sőt, igazából szeretem is, de valahogy mégse tudom hova bepasszírozni. Sem a polcra, sem a szívembe. Szeretek vele játszani, mégse igazán akarom általában magamtól elővenni, mert valahogy sehova sem illik be számomra.

Kezdjük az előnyökkel. Ez a játék buli. Fun, szórakoztató, vicces, imádom a főzeteket kotyvasztani. Nagy benne a szerencsefaktor, így nem érdemes komolyan venni, de valahogy ez jól áll neki, szépen hozza a témát is. Szeretem, hogy mind az üstbe pakolásnál, mind a vásárlásnál érződik, hogy ki milyen típus. Van, aki szinte mindig addig feszíti a húrt, míg felrobban, és sokszor nagyobb értékű összetevőket vesznek, ezzel tovább kockáztatva. Ellenben ott vagyok én, aki próbál lassan, biztosan haladni, és próbálok minél több, kis értékű összetevőt venni, hogy ezáltal is higítsam a főzetet, tehát növeljem a tokenjeim számát amennyire csak lehet, így kisebb eséllyel húzzak ki csattanó maszlagokat. A kék a kedvencem, mert az biztonságos, nem elég, hogy higítom vele a paklit, de mellette a következő húzásomat nem kötelező leraknom. Safety gamet játszom :D Hogy előny vagy hátrány, azt ki tudja, a szerencsétől függ. Mellesleg a játék minimalizálja a holtidőt is, így tényleg végig a játékra tudunk figyelni, ami mégjobban berántja az embert a tematikába. Szóval imádom benne azokat a megoldásokat, ahogy tisztán előjönnek a különböző játékostípusok a döntések folyamán, és élvezem benne a szerencsét is, mert ez adja a játék fő motorját és szórakoztató faktorát szerintem. És számomra ennek a játéknak pont ez a lényege. Nem szabad komolyan venni, ez inkább egy partyjáték, ahol jót szórakozunk magunkon és egymáson, főleg a robbanásokon.

Na és itt jön az a része, ami nem feltétlenül negatívum, csak számomra annyira nem illik ehhez a hangulathoz, mert számomra inkább buliromboló hatása van. Az egyik a pakolás. Mind az előpakolás, mind az elpakolás. Ha az ember nem szeretné hogy csak az asztalra legyen hányva az egész játék, hanem szereti ha mindennek szépen megvan a maga helye (mint én), annak ez egy tortúra. Nem tudom elképzelni azt a helyzetet, amikor mennek a kis gyors, pörgős bulijátékok, és mellé betesszük ezt. Mire az ember kipakolja, addigra a társaság többi tagja már végignézte a facebook hírfolyamát a telefonon. Mondjuk tény, hogy én alapból nem kedvelem a pakolási időt, de egy partyjátéknál ez hatványozottan zavar, főleg egy 45 perces játéknál. A másik, az az adminisztráció. Mert a főzetbe pakolás a játéknak csak egy része, messze nem az egésze, és a többi rész számomra kicsit repetitív, és néha kicsit unalmas. Itt jön az, hogy kinek van a legtöbb pontja, aztán átnézzük meg átszámoljuk azokat az összetevőket, amik később aktiválódnak, aztán rubintot nézünk, aztán győzelmi pontot lépünk, aztán azt számolgatjuk, hogy hogy költhetnénk el a lehető legoptimálisabban a pénzünk, a következő körben meg a patkányfarkakat. És ez mind egymástól fügetlenül történik, mindenki ül a játéktáblája felett és lépeget meg számolgat. Ez engem eléggé kizökkent a főzetkészítés közbeni remek partyhangulatból, amikor még mindenki azt nézi, hogy ki fog felrobbanni (először :D). És ezzel megemlítettem még egy dolgot, ami miatt nem illik a partyjátékok közé: az az interakció hiánya. Én szoliter típusú játékos vagyok, így ritkán hiányzik az interakció, de ide szerintem illene. Mivel túl nagy a szerencsefaktor, így szerintem nincs értelme ülni fölötte és számolgatni. De ha meg leminimalizálom a gondolkodást és a stratégiát a játékban, akkor meg úgy érzem, hogy hiányzik valami ahhoz, hogy lekössön, hiányzik a társaság.

Szóval számomra ez a játék valahogy egy interakció nélküli partyjáték, és ezt a kategóriát annyira nehéz játékalkalomhoz illesztenem, hogy a megvételét teljesen feleslegesnek érzem. Mert nem tudok rá választ adni, hogy mikor kerülne elő. Mert amikor partyjátékokat akarunk játszani, olyankor nem, mert túl szoliter, amikor meg gondolkodni akarunk, olyankor sem, mert túl nagy a szerencsefaktor. És aláírom, hogy vannak napok, amikor az ember pont egy ilyen játékra vágyik, csak mivel kevés alkalomra illik, így szerintem nálunk ritkán kerülne elő. Főleg a setupolás idejével, amin egy giftforge rendező sokat segítene (meg az esztétikán is). De én gyakorlatias ember vagyok, így habár nem sajnálom a pénzt a társasjátékokra, de próbálom összevetni sokszor, hogy vajon előkerül-e annyiszor, hogy megérje rá költeni. És a Kuruzslók Quedlinburgban esetén már az alapjáték sem győz meg erről (habár szerencsére szerintem nem drága játék), abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy annyira sokszor nem kerülne elő, hogy „visszahozza” a giftforge rendező árát.

Mindezeket szem előtt tartva arra jutottam, hogy habár néha-néha jól fog esni elővenni és játszani vele, de a pakolgatás, az adminisztráció, az interakció hiánya és az előreláthatólag kevés játékalkalom miatt ez valószínűleg azon játékok körét fogja bővíteni, amiket szívesebben játszom online, mert a fentiek miatt a játék hangulata és egyéb pozitívumai átjönnek így is, cserébe a negatívumok (pl. a setup) minimalizálódik. Élőben pedig abban az esetben játszanék vele, ha másé a játék, mert tudom magamról, hogy én pont az az ember lennék, akit a kipakolás kizökkentene, és elkezdenék facebookozni :D

Ennek a hangulata fogott meg leginkább.
Teljesen másra számítottam, de lehet, hogy azt a játékot majd nekem kell megtervezni. Itt random dobálod az üstödbe a hozzávalókat, az viszont egyáltalán nem random, hogy mi kerül a zsákodba, a hozzávalókat te vásárolhatod be minden kör végén. A jó memória segít a taktikázásban, a jóslatok pedig szuperül feldobják az egészet. Tökre utolsó lettem, de megfogott.

Nem a kedvenc játékom, mert iszonyat szerencse alapú, de azért elvagyok vele.

Az első olyan játék amit megláttam és azonnal tudtam, hogy nekem ez kell. Akkoriban volt a szülinapom, úgyhogy sikerült is megszereznem. Nem csalódtam, 2-3-4 fővel is próbáltuk és mindig nagyon jó élmény volt. Szórakoztató, nem túl hosszú, könnyed családi játék. Már legalább 10-20 játék van benne és még mindig nem sikerült megunni, a könyvekből is csak kettőt próbáltunk ki. Nagy az újrajátszhatósága is. Nagyon ajánlom mindenkinek! :)

Nagyon ötletes, eredeti kis játék, amely kifordítja a Dominion óta pestisként elterjedt pakliépítés műfaját: míg a zsáner legtöbb tagjában hamar a „paklileépítés”, a „paklioptimalizálás” lesz a fő stratégia, itt a „minél több és erősebb lap kerül be, annál jobb” elv érvényesül, és ez keveredik egy Can't Stop-féle push your luck mechanizmussal, még egyet, csak még egyet húzok, hogy nekem legyen a körben a legtöbb pontom… aztán beüt a krach. :) Izgalmas végig, és bár elsőre lehet, hogy kezdőknek összetettnek tűnik a szabály, nem egy bonyolult játék ez, annál szórakoztatóbb. Csak persze el kell fogadni, hogy néha az embernek egyszerűen balszerencséje van a játék közben.

Sárkányfűárusok black-jackje. Nem egy mélyenszántó stratégiai élmény, de ilyen is kell. Kifejezetten jól esett vele játszani.

2021-ben szereztem be, mert nagyon jó véleményeket olvastam róla. Teljesen igaz, amiket írtak róla, nagyon szeretjük, most ez a kedvenc! :-)

Ez az egyik olyan játék, aminek a játszása után a semmivel maradtam kábé. Unalmasnak találtam, a második játék után már repetitívnek is, és hiába vártam a nagy bummot (na nem az üstét!), mert elmaradt.