Azul (2017)

Régen éreztem a kellemes meglepetés és a totális, mindent elsöprő lelkesedésnek ezt a kellemes keverékét. Nem csak nagyon jó a játék alapötlete, remekül összecseng a mechanikával, ügyesen kidolgozottak és átláthatóak, de mégis egyszerűek a szabályok (a magyar fordítás igényes, gondos), és még a kivitelezése is pazar. A köveknek már a tapintása is a jó minőségüől árulkodik, sőt a húzózsák kék-fehér mintája az eredeti csempék monokróm világát idézi, ahogy a doboz belsejének finom kis részletei is a 13. századi ibériai-félsziget kultúrájának gazdagságára utalnak. Legnagyobb meglepetésemre még a Millenárison tartott Könyvfesztiválon is belefutottam ebbe a játékba, ahogy az egyik standon díszelgett. Fogalmam sincs hogyan jutott ki, mindenesetre pazarul festett a sok könyvszépség mellett.

Egy játszma rövid idő alatt lezajlik, a feladat pedig amilyen könnyű, olyan érdekes, ugyanakkor az Azul nem nélkülözi a mélységet sem. Már a kezdők is hamar átlátják az első játék során, hogy a gyűjtögetés és a lehelyezés milyen csapdákat rejt, így gyorsan és élvezetesen jutnak ahhoz a társasjáték élményhez, ami miatt újra és újra előkerül majd az Azul. A tervezést persze befolyásolja valamennyire a szerencse is, de nem zavaró mértékben. Nem fogja kiégetni még péntek este sem a megmaradt agysejteket, sőt inkább kellemesen kikapcsol. Az ellenfelekkel való konfrontációra is bőven nyújt alkalmat, főleg ha azt próbáljuk elkerülni, hogy a padlószintünkre sok csempe kerüljön. Érdemes már az elejétől figyelni, hogy milyen sorrendben töltjük fel a sorokat, mert egy elbaltázott taktika meghatározza az elkövetkező körökben gyűjtött pontszámainkat. Ha változatosságra vágytok a tábla 'B' oldalán játszhattok a variánssal, illetve már kapható a kiegészítő is (piros húzózsákkal <3 joker kövekkel)
Bővebben:https://hintafa.blog.hu/2018/04/28/azul_455

Érdekes, valamiért amikor én ezt a játékot először láttam képeken, eldöntöttem, hogy nem érdekel, és aztán ahányszor csak szembe jött, mindig ez kattant be: „aha, a játék, ami nem érdekel”. Ma áthozták a barátaink, és el kell hogy mondjam, ez a játék gyönyörű, izgalmas logikázást igényel, és abszolút igényt tarthat bárki figyelmére!
Nekem spanyol helyett inkább arab kávézós hangulatot hozott :)

Óriás kedvenc. Ketten a legjobb, de működik 3-4 fővel is. Amennyire egyszerű, annyira mély is egyszerre. Nagyon el lehet benne merülni, de nem nehéz. Kikapcsol egy munkanap után, csak pakolgatjuk a csempéket, számolunk, kiszúrunk a másikkal (aki jófej és nem sértődik meg, persze). Nagyon-nagyon ajánlós.

Nagyon jó, bármikor leülnék vele játszani. Egy könnyedebb családi tátsasjáték. Szinte mindenki megszereti, akinek megmutatom.
Az alapmechanizmusaik hasonlóak az Azul Sintra üvegcsodáival, de egyébként két külön játék, másért jók. Ez letisztultabb, könnyedebb, akár gyerkőccel is le lehet ülni kipróbálni. Én nagyon szeretem mindkettőt, nem tudnék választani. És nem utolsó sorban szemet gyönyörködtetőek a csempék.

Szerintem nagyon jó játék, nekem nagyon megtetszett. Nagyon minimálisan hasonlít csak a Blueprintsre, de hasonló logikával kell ezt is játszani, így ajánlom azoknak, akiknek ez is tetszett. Néhány játék után jól rá tud érezni az ember, akkor is, ha elsőre kicsit bonyolultnak tűnik :)

Robi volt olyan kedves, és elhozta a tegnapi társas partinkra, mert nagyon ki szerettem volna próbálni. Tavaly megnyerte ugye az év játéka díjat.Nagyon igényes és szép játék, egyszerű, könnyen tanulható szerintem, csak nagyon oda kell figyelni mit is veszel el :) A számolás nem a legtisztább nekem, de azt a borra fogom :D Saját részre nem venném meg, annyira nem ragadott meg, de biztos fogunk még vele játszani.

Absztrakt játék, de nagyon élvezhető – miután belejött az ember. Sajnos én kicsit fáradt voltam, kedvetlen, így már a második körhöz nem sok kedvem volt, pedig amúgy jó, gondolkodós, de nem egy túl megterhelő játék, lazításnak is kiváló.