Azul (2017)

Régen éreztem a kellemes meglepetés és a totális, mindent elsöprő lelkesedésnek ezt a kellemes keverékét. Nem csak nagyon jó a játék alapötlete, remekül összecseng a mechanikával, ügyesen kidolgozottak és átláthatóak, de mégis egyszerűek a szabályok (a magyar fordítás igényes, gondos), és még a kivitelezése is pazar. A köveknek már a tapintása is a jó minőségüől árulkodik, sőt a húzózsák kék-fehér mintája az eredeti csempék monokróm világát idézi, ahogy a doboz belsejének finom kis részletei is a 13. századi ibériai-félsziget kultúrájának gazdagságára utalnak. Legnagyobb meglepetésemre még a Millenárison tartott Könyvfesztiválon is belefutottam ebbe a játékba, ahogy az egyik standon díszelgett. Fogalmam sincs hogyan jutott ki, mindenesetre pazarul festett a sok könyvszépség mellett.

Egy játszma rövid idő alatt lezajlik, a feladat pedig amilyen könnyű, olyan érdekes, ugyanakkor az Azul nem nélkülözi a mélységet sem. Már a kezdők is hamar átlátják az első játék során, hogy a gyűjtögetés és a lehelyezés milyen csapdákat rejt, így gyorsan és élvezetesen jutnak ahhoz a társasjáték élményhez, ami miatt újra és újra előkerül majd az Azul. A tervezést persze befolyásolja valamennyire a szerencse is, de nem zavaró mértékben. Nem fogja kiégetni még péntek este sem a megmaradt agysejteket, sőt inkább kellemesen kikapcsol. Az ellenfelekkel való konfrontációra is bőven nyújt alkalmat, főleg ha azt próbáljuk elkerülni, hogy a padlószintünkre sok csempe kerüljön. Érdemes már az elejétől figyelni, hogy milyen sorrendben töltjük fel a sorokat, mert egy elbaltázott taktika meghatározza az elkövetkező körökben gyűjtött pontszámainkat. Ha változatosságra vágytok a tábla 'B' oldalán játszhattok a variánssal, illetve már kapható a kiegészítő is (piros húzózsákkal <3 joker kövekkel)
Bővebben:https://hintafa.blog.hu/2018/04/28/azul_455

Az Azul az a játék, amit videókon nézve egyszerűen nem éretettem, hogy lehet ez jó, és hogyan szerethetik ezt mások. Aztán leültem játszani, és megértettem.
Igazából nagyon érdekes maga az egyszerűsége: rakj csempéket a tábládra. Nyilván megvan, hogy hogyan, és milyen szepontok szerint, de nem túl bonyolult játék, nagyon könnyen megérthetőek a szabályok. Utána viszont belemerül az ember, gondolkozik, hogyan kombózza a csempéket úgy, hogy minél több pontot érjenek. Nagyon jó, amikor az ember átlátja a helyzetet, és amikor nem csak csempéket rak fel, hanem tényleg összetett folyamatokban gondolkozik. (és jó érzés volt különböző taktikákat páromnak magyarázni, hogy legyen esélye ellenem. Egy játék, amiben jó vagyok :D )
Az is igaz, hogy jó a komponensminőség, tényleg élvezet a csempéket rakosgatni. Mindig én húztam csempéket (valahogy a fiúkat annyira nem izgatta ez a folyamat), és kellemes volt csak kihúzni őket, lerakosgatni a korongokra, pedig ez igazából nem a játék „játék” része, hanem csak a set up.
Nagyon izgalmas cím, és megértem, miért ilyen híres. Tényleg élvzet, és nagyon szép játék, amivel szívesen játszanék bármikor (bár nem tudom, hogy beszerezném-e otthonra. Lehet, akkor elmúlna ez a varázsa)

Óriás kedvenc. Ketten a legjobb, de működik 3-4 fővel is. Amennyire egyszerű, annyira mély is egyszerre. Nagyon el lehet benne merülni, de nem nehéz. Kikapcsol egy munkanap után, csak pakolgatjuk a csempéket, számolunk, kiszúrunk a másikkal (aki jófej és nem sértődik meg, persze). Nagyon-nagyon ajánlós.

Egyik kedvenc játékom, nem tudom megunni. :) Egyszerű, de mégis gondolkodós játék, van benne szerencsefaktor, de mégis nagy ráhatásunk van az eredményre. Szépek a csempék, jó érzés pakolgatni őket. Nekem a kristálymozaik kiegészítővel az igazi, abban van 4 mélyített műanyag lap, amit a táblára lehet tenni és így nem csúsznak el a csempék és a pontjelölő.

Sok jót hallottam az Azulról, így végre kipróbálásra került. Nagyon lelkes voltam, nagy elvárásokkal, mert ha szétnézek társasjátékos oldalakon, csoportokban…hát..mindenki ezt játssza :D
Nem véletlen lett ilyen sikeres, egy nagyon egyszerű játékról van szó, 2 fővel (is) igazán remek. Nekem az volt az érzésem már az első játéknál, hogy túl egyszerű (de azért nagyszerű), abszolút kezdőknek ajánlott. Szórakoztató, ahogyan ezeket a csempéket pakolásszuk. Viszont talán egy idő után unalmassá válhat, hogy számolgatunk, pakolunk, aztán megint a pontokat számoljuk… Azt hiszem ki kell próbálni a tábla B oldalát is ha bonyolultabb játékra vágyunk. :D Illetve ezt a játékot fillernek tudom inkább elképzelni egy (vagy több) bonyolultabb társasjáték előtt, kiváló felvezetésnek. Vagy akár egy nagyon fárasztó nap után, ha tényleg nincs igényünk komplexebb játékokra.
A külső nagyon szép, igényes, a kis csempék is és a játéktáblák is. Maga a téma ötletes, hogy valakinek eszébe jut egy társas-ötlet a portugál építészeti stílusról :D

Előnye lehet ( és talán népszerűségének egyik oka), hogy bármely korosztály tagja gyorsan meg tudja tanulni és könnyű tanítani is ezt a játékot. Még elő fogjuk venni szerintem jó párszor, kíváncsi vagyok, hogy milyen az újrajátszhatóság, tudunk-e nagyon más játékokat kapni, vagy alapvetően kimerül pár partyban.

Az egyik kedvenc játékunk, most szereztük be a „hordozható” verziót. Egy dolgot sajnálok, hogy mindig nagyon hamar vége van.

„Ha mindenki szereti, olyan rossz nem lehet.” vagy, „Ennyi ember nem tévedhet”… és még sorolhatnám, hogy mi szól az Azul mellett és valószínűleg az esetek többségében be is jön, de nem így nálunk. Nekünk sajnos vagy nem sajnos, nem jött be. Értem, hogy miért szeretik sokan, szép, egyszerű de mégis agyalós és a kis csempéket fogdosni meglehetősen jó érzés, de ennek ellenére sem találtunk sok örömet benne. Egyszerűen nem éreztem magam motiváltnak, hogy mindenáron ki akarjam hozni a maximumot a játékból, pakolgattuk pakolgattuk a csempéket, lett amennyi pontunk lett, és kb. ennyi. Meguntuk. Eladtuk.

Esztétikai élménynek kiváló választás, nagyon szép színvilágú, kellemes fogású játékelemei vannak. Egyszerűen tanulható, nem bonyolult játék, amit élvezet elővenni. Ketten játszva kicsit sakkszerű élményt ad (ha ő azt lépi, akkor én azt fogom, mire ő amazt lesz kénytelen), de 3-4 játékosnál már el lehet felejteni az előre tervezést és csak a kialakult helyzethez kell tudni alkalmazkodni.

Egyetlen hibája, hogy a játékos pontozótábláján egy figyelmetlen mozdulat hatására elcsúszhatnak a jelölők, de ha jól rémlik, már van hozzá műanyag keret, ami ezt megakadályozza.

Hatalmas kedvenc ez a társas, nagyon tetszik a kivitelezése, nagyon élvezem a stratégiázást! Kifejezetten örülök neki, hogy ez úgy stratégiai játék, hogy eléggé minimális benne a szerencse-faktor, ezért sosem szívat meg maga a társas. Az ellenfelek persze keresztbe tudnak tenni, de még így sem szokott ez összeveszések okozója lenni, annyira nem jelentős a szívatás benne. Két fővel is élvezetes, 3-4 fővel pedig már azért nagyobb kihívás tud lenni! Tetszik benne a gyors játékmenet, illetve hogy nem túl bonyolult a szabály sem, könnyen tanulható.

Az Azult a társasjátékos szilveszterről ismerem, igaz nem ezzel játszottam ott. Majd évfordulónkra ezt kaptam a páromtól, mert nem tudta, hogy több Azul is van… Na mindegy. A játék amúgy ötletes, tetszik. Számos embert fertőztünk meg általa a játszás örömével. Ettől függetlenül számomra a többi verziója sokkal érdekesebb (pl. a Sintra üvegcsodái "fejezet").