Kodama (2016)

Nyugtató, idegrendszer-kisimító könnyed játékocska, cuki kodamákkal, gyönyörű kártyákkal. Egy fát növesztesz oly módon, hogy ágkártyákat rakosgatsz egy fatörzskártyához. Közben az erdő szellemei, a kodamák segítenek pontokat gyűjteni. Édes.

Ez egy nagyon cuki játék, imádtam a témát, ezt a japános, tototoros hangulatot! :) Az ötlet is tök jó, hogy fát építünk, valahogy az egész játék tapinthatóan természetközeli.Van benne szerencsefaktor, nem mindegy, hogy mennyire mondanak egymásnak ellent a kártyáid, de mégis okos, tervezhető. Valamiért mégis úgy érzem, hogy nem annyira működik, és hogy a legtöbb ember számára zsiráfjáték lesz, tehát szép meg jó, de otthonra nem kéne.
Valahogy nem teljesen értem a koncepciót. A játék nem akarja magát túl komolyan venni, de ehhez képest mégis túl hosszú és körülményes. Komoly játéknak nem működik, de fillernek sem igazán. Egyrészt a 30 perces játékidő max akkor valósul meg, ha 2 fő játszik vele, és ismerik a játékot. De lehet 5 fővel is játszani, akkor szerintem baromira elhúzódik. A másik az asztalkép. Kell neki a hely, méghozzá meg se nagyon tudod állapítani, hogy mennyi, mert lehet, hogy mondjuk végig csak jobb oldalra fogsz terjeszkedni, de az is lehet, hogy végig csak bal oldalra vagy felfelé. Szóval minden irányból sok hely kéne, hogy bármerre bármikor tovább tudj menni, de ez így nem igazán működőképes, főleg, ha többen vagytok. Utólag arrébb tenni meg már konkrétan lehetetlen a fácskát. A harmadik szempont, ami miatt nálam nem működik igazán jól a játék, az a kényelem. Tény, hogy én TTS-en próbáltam, és ez is közrejátszott a dologban, de sajnos ez szerintem egy olyan játék, ami élőben sem igazán kényelmes, mert elég, ha egyszer mozdul el valami középtájon…
Illetve a téma erősségén számomra kicsit ront az a tény, hogy szerintem nem lesznek túl szép, szerteágazó fáitok. Én végig 1 ággal haladtam, mert úgy érte meg, és a többiek is maximum kettővel. Tudom, hogy van az a szabály, hogy 10 pont után már nem ad pontot a játék, gondolom ezzel akarták elérni, hogy terjeszkedjünk de még így is jobban megérte, ha egy főágból indítottam ki inkább egy mellékágat, hogy legyen mondjuk 7-8 pontom, minthogy egy új ágat indítsak el, amire pontot se kapok. De igazából mindenkinek elég csálé, aránytalan fája lett a végére, ami kicsit rontott a tematikáján szerintem.
A játékszabályok is hagytak bennem kérdést, volt, amire nem találtam választ. Például, hogy egy kártya csak egy kártyával érintkezhet, de ha a kártya alatt van egy kártya, ami nem látszik ki ott, de mégis „belelóg”, az vajon szabályos? Sok kérdést felvet szerintem ez az egész.
Mellesleg elég kiegyensúlyozatlanok a pontozókártyák, én konkrétan megnyertem az egész játékot az egyikkel, rengeteg pontot szereztem belőle, míg a többiek hiába próbálták kimaxolni a sajátjukat, az nem tudott annyi pontot hozni.
Összességében tetszett, szívesen leülök mellé újra, de szerintem kevés ember polcán fog „elférni” ez a játék.

Nagyon szép, nagyon cuki kis játék, szívesen voltam szentjánosbogár és nézegettem az édes kodamáimat. Csak sajnos a kártyáikat nehéz volt értelmezni néha, hogy miért is ad pontot. No meg a többi résznél is a pontozás nem mindig volt olyan egyszerű, bele kellett rázódni. Jó a tíz pontos limit, meg így legalább kényszerít a játék, hogy a fád másik oldalán is ténykedj egy kicsit, bár én nem igazán csináltam belőle túl terebélyes fát, inkább két ággal integetett a szentem.
Szép, ötletes, hogy a kártyákat szinte bárhogy lerakhatod, de nem volt akkora élmény, mint amire számítottunk. Jó, hogy a társas ünnepen kipróbáltuk, mert így legalább tudjuk, hogy tényleg nem kell megvennünk, pedig eléggé tetszett nekünk a játék a bemutatók alapján. Szívesen játszanék még vele, de nem kell saját példány belőle.

Nagyon szépek a kártyák, és ötletesen kell kirakosgatni őket. A kodama kártyák szövegezését megérteni viszont sokszor kemény feladat volt. Legalább is első játékra néha kicsit elgondolkodtunk a pontos értelmezésükön.

Cuki, aranyos játék. A színek, képek miatt teljesen ellazultam. Könnyed játék, gyerekekkel is kipróbálnám. Egy próbléma van, hogy az elemek nagyon picik és a kártyák könnyen el tudnak mozdulni, ami nem túl szerencsés a fa összeállításánál. Nem venném meg, de szívesen játszanék még vele.

Cuki kártyajáték, ami tudott egy picit variálni a kártyajáték alapokon. Itt a szett gyűjtés volt a lényeg, de az is, hogy hogyan raksz le egy kártyát (ezzel hogyan építed tovább a fádat):
Cuki játék, nekem alapvetően tetszett, jó volt egy ilyen kedves természetközeli, és varázslatos játékkal játszani.