Journey (2012)

Eszméletlenül gyönyörű a zene, csak ez inkább egy érzelem-csomó/élmény, mint játék. A co-op mechanizmust viszont imádtam!

Játékidő: 2 óra

Szép, nyugtató játék, egészen kellemes élmény. Ugyan a háttérben van valamiféle sztori, istenekről és halandókról, meg fényről és energiáról, majd ezek elvesztéséről, de számomra inkább a viszontagságos életről és a szép halálról (ami kissé abszurd) szólt ez a szösszenet.

Egyetértek @Rémálom értékelésével, ez sokkal inkább egy műalkotás kiváltotta hangulati katarzis, mintsem videójáték.
Körülbelül 2 óra a végigjátszás, ami rengeteg olyasmit nélkülöz, ami általában egy játék alapját képezi: nem kell félni attól, hogy megsebesülünk, nem liheg a nyakunkba a legfélelmetesebb, örök főellenség, az idő sem, nincsenek „életek”, lévén nem is lehet „meghalni” sem. Ráadásul, végigjátszás után végiggondoltam, és arra jutottam, hogy ezelőtt utoljára a 90-es évek első felében, még Commodore 64-en találkoztam olyan játékkal, amiben nem szólal meg senki.
Van viszont hihetetlen hangulat – akár chillout-ként is le lehet ülni elé –, fantasztikus zene, habkönnyű irányíthatóság, szabadon értelmezhető „történet”.
Egyszerű és olcsó kis szórakozás, de néha ilyesmire is lehet igénye az embernek.
Talán leginkább úgy tudnám párhuzamba állítani, hogy az a Journey a videójátékok világában, ami a relaxációs zene a zenékében.

Olyan volt végigjátszani, mint végignézni egy olyan filmet, ami az életről szól: felismerések, megismerések, ránk leselkedő veszélyek, emberek, akiket utunkba sodor a sors, játékosság, feltöltődés energiával, gonosz dolgok, amik leszívják az energiánkat, fáradtság, kimerültség, elbukás és felemelkedés, és végül maga a megsemmisülés vagy átváltozás puszta energiává, vagy belépés a fénybe… szóval maga a halál. Én majdnem megkönnyeztem ezt a kis embert, aki végigjárta ezt az utat. Muszáj végigjátszani ahhoz, hogy felismerd, mi is volt a játék értelme.

Időről időre visszatérek hozzá, nagyon szeretem. Nem klasszikus videojáték, az igaz, viszont annál inkább egy (szinte spirituális) élmény, letisztult, elgondolkodtató és nagyon megható. Egyedül a rövidségét sajnálom, mert még maradtam volna ebben a világban sokkal tovább, mint ameddig maradhattam.
A zene csodálatos, gyönyörű.
És mindig várom, hogy találkozzak más játékosokkal, és együtt folytassuk az utat. Tetszik, hogy nem nagyon tudunk egymással kommunikálni, de ettől valahogy még inkább beránt magába a játék.
Egy szóval: gyönyörű.

Nagyon hangulatos és magával ragadó! Az is biztos, hogy egyedi élményt kínál, az atmoszférája letaglózó, viszont nekem játéknak kevés. És nemcsak a rövidsége miatt. Majd meglátjuk, lesz-e második kaland, és változik-e a véleményem…