GRIS (2018)

Gyönyörű, művészies, relaxáló, inspiráló, kreatív… csodás. :)

Már a megjelenés előtt megfogott a trailer a gyönyörű grafikával. (Annyira elegem van manapság a pixel platformerekből, hogy ez a kézzel rajzolt képi világ duplán vonzott.) Annyit tudtam róla, hogy szép a grafika és jó a zene hozzá, és hát… arról nem volt szó, hogy ez engem érzelmileg ennyire meg fog viselni…

Mindenféle szöveg, dialógus, bármi nélkül csak a szín- és kép világgal és valami eszméletlen megfogó és megható zenével mesél egy olyan sztorit, amivel mindenki tud azonosulni. Most így édesapám halála után valahogy extrémen szíven ütött a gyász öt stádiumán „végigjátszani.” Szavakba nem tudom önteni, hogy mennyire felkavart ez a játék, de mégis léleksimogató volt a végén.

Plusz pont, hogy attól még, hogy ez a játék inkább az érzelmekre és a történetre összpontosít, a játékelemek is nagyon ott voltak: Imádtam a képességeket, ötletesek voltak, és a logikai fejtörők is kellemesen erősek voltak, de nem frusztrálóan nehezek.

Az egyetlen negatívum, hogy a kamera ide-oda fókuszálása néha megölte a látásomat.

Szerintem ez a legszebb platformer, amivel valaha játszottam.

Lélegzetelállító élmény volt. Gyönyörű a rajza és feladatok is nagyon tetszettek.

Gyönyörű, nincsenek rá szavak.

Az a helyzet, hogy videójátékként nem olyan nagy dobás a Gris; egy igényes designnal megáldott logikai platformer, itt-ott érdekes megoldásokkal. Nincs is ezzel semmi baj, teljesen jól tud az ilyesmi működni az arra fogékonyaknál. Művészi önkifejezésként viszont csodálatos és gyönyörű. Engem ez valószínűleg egy 40-45 perces animációs filmként ütött volna igazán szíven, ugyanis amikor egy-egy átvezető videó pörög a képernyőn, akkor a játék hihetetlenül érzékletesen mesél a gyászról. A gyász pedig elég univerzális, a legtöbben tudnak vele azonosulni, hiszen ki ne gyászolt volna már meg egy barátságot, egy párkapcsolatot vagy egy elhunyt szerettét. És leginkább ezért az érzékletességért kapja meg a hét csillagot.

Az pedig egészen fantasztikus, hogy mennyi mindenről tudnak már szólni a videójátékok is. Ezek után, aki 2024-ben még mindig azt mondja, hogy a videójáték az nem egy művészeti ág, meg hogy gyerekeknek való, az egyszerűen tájékozatlan és/vagy korlátolt.

Megható, gyönyörű, művészi, elgondolkodtató. Nagyon szeretem.