Hanabi (2010)

Ez a játék azért különleges, mert van kezdő, középhaladó, haladó és mester szintje is. Neten is csak barátokkal érdemes játszani.

Ez az a játék, ami engem csak felidegesít, pedig szeretném élvezni a kooperitivitást, de valahogy nem megy.
A lényeg, hogy kártyákat kapunk a kezünkbe, amiket mi nem látunk, csak a másik kártyáit látjuk. Így kell információt adnunk, eldobnunk, vagy kijátszanunk a saját kártyáinkat és sorokat alkotva megalkotni a tüzijátékot.
Mi ketten játszottuk, és így valahogy borzasztóan élvezhetetlen. Egyrészről ha valaki információt ad, akkor a másik fél rögtön cselekedni fog, passzolni nem lehet, így beszorítom magam újabb információadásba, vagy kártyalerakásba. Ennek eredményeképpen gyorsan fogynak az infomációtokenek, és hamar ott vagyunk, hogy azon szenvedünk, mi lesz, mit dobjak el, hogyan adhatok információt és azt is mikor tehetem. Számomra roppant szűk a játék, és olyan, ami feszültté tesz azért, mert ha hibázok, akkor a kettőnk munkája megy tönkre.
Kicsi, és nagyon szép játék, megvan a hangulata, de nekem sajnos nem jött be.

Elképesztően bosszantó, hogy egy olyan játékban, ahol nem láthatod a saját lapjaidat átlátszanak a lapok ha kicsit fény felé tartjuk őket. Konkrétan nagyobb kihívás úgy tartani a lapjaidat hogy ne látszanak át mint maga a játék. Gyatra minőség.

Két napja próbáltuk ki először a játékot, régóta ajánlgatta már az oldal, hogy tetszene. És azt kell mondjam, hogy tetszik. A szabályok egyszerűek, de egyáltalán nem könnyű játszani, igenis kell hozzá statrégia. Nem tudom, hogy ha nem online, hanem a való életben játszanék vele, meg tudnám-e jegyezni milyen lapjaim vannak. Valószínűleg nem.

Koop játék, nem túl bonyolult szabályokkal. Nagyon kell koncentrálni, és nagyon kell érezni vagy érteni, hogy mit akarnak a többiek… Pont a saját lapjait nem láthatja az ember, és a többiek segítsége alapján kell dönteni, hogy mit is csinálsz. Jó szórakozás, eddig mindenki szerette a társaságban, akárkivel is játszottam. Pörgős is, hamar vége egy menetnek, és általában van kedv egy második játékhoz is, hogy „na majd most még tovább sikerül jutni”. Egyszerű de nagyszerű, viszont szerintem kell hozzá több fő, 4-5 emberrel ideális.

Nagyon jó kis játék, az pluszt ad hozzá, hogy teljesen a többiekre vagy utalva. Más játékok is kooperatívok, de itt tényleg az a lényeg, hogy együtt győzzetek. Emiatt néha döcögős, meg (részemről) nehezebb lépni, mivel adott pillanatban nem csak magaddal cseszel ki, hanem mindenki mással is.

Egyedi játék abból a szempontból, hogy csak a saját kártyáidat nem láthatod a játék során. Kell a memória, mert anélkül az ember elveszett. Jópofa, nem túlbonyolított, mégis leköti az embert egy ideig.