Sherlock: Az utolsó figyelmeztetés (2018)

Hűha! Ez így nem O.K.! Pedig én tényleg a nyomozós, dedukciós játékok rajongója vagyok. A Fekete/Piros történetek egy részének tudnám elképzelni, amiben egy játékmester már ismeri a sztorit, és kreatív ötleteléssel kitalálják a kérdező játékosok, hogy mi és hogyan történt. A sorozat többi részét jobban ajánlom.

A Sherlock pakliknak a lényege, hogy van egy pakli kártya, amit összekverünk, és ezeket osztjuk a játékosok között. A kiosztott kártyákat el lehet dobni (és megfelelő mennyiségű kártyát a végén el is kell dobni, illetve kijátszott, de nem fontos kártyáért mínuszpont jár), illetve ki lehet játszani, így a másik fél számára is látható lesz. A kártyák tartalmáról lehet beszélni, de csak korlátozottan, amit a kártyán megjelölt részen áll. A végén pedig egy kérdéssort is ki kell tölteni, amire ha helyesen válaszolunk, pontokat kapunk.
Alapvetően érdekes a koncepció, viszont ez a játék egyszerűen nehezen állt össze nekünk. Mármint vannak nyomok, de azokat ki kell mazsolázni, és utána kell rájönni, hogy mi az indíték, és innen vissza, hogy mi történhetett.
Bevallom őszintén a cím kicsit spoileres is, így akár segíthet is, de alapvetően ha az indíték megvan, akkor még nagyon nehéz kikövetkeztetni, hogy mi is történt (nagyjából). Nekem a játék végén az volt az érzésem, hogy oké, fogalmam sincs hogy történt, és ha nézem a lapokat se tudom kitalálni, miután pedig felfedték a sztorit, és megnéztük, mi történt, csak néztem, hogy ok, hát ezt soha nem találtam volna ki.
Annak ajánlom ezt a játékot aki szereti a kooperációt, és közben nagyon ügyes, minden részletre figyelő nyomozó. Aki „csak” átlagos nyomozó, és just for fun ülne le, annak lehet csalódás lenne ez a játék.