Hadara (2019)

Nem volt rossz, de nem is túl jó. Ami a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy miért szerepeltem olyan rosszul…
Másodikra rájöttem, hogy a 7 csodára hasonlít, amit nem szeretek, szóval ez sem fog érdekelni a jövőben.

Családi játék. Pörgős tud lenni, amikor már egy kör után ráérez az ember. Kicsit a 7 csodához tudnám hasonlítani (ami annyira nem a szívem csücske), de ez jobban átlátható, könnyebb tanítani is.

Én lepődtem meg a legjobban, hogy tetszik, nem vagyok a stratégiai játékok nagy kedvelője. Megvan az a fixa ideám, hogy kikapcsolódásért játszom. De itt nem kell nagyon túlgondolni, és fun fejlesztgetni a kis civilizációnkat. A szabályokat igazából egyszer kell elolvasni. Vannak apróságok, amiket könnyen elfelejt az ember (pl. másodszorra a kitüntetéseket totál elfelejtettük), de az alap mechanizmus egyszerű. Emlékeztet a Nidavellir (2020) re. Nincs tökéletesen kibalanszolva. Egyrészt ketten sokat számít nagyon, hogy három korszak van, és felváltva kezdünk – azaz egyikünk kétszer kezd, és így minden akciót előbb kezd. Másrészt a kolóniákból lehet messze a legtöbb pontot összeszedni, ha azokról lecsúszik az ember, például az előbb említett kezdési okokból, akkor kb. veszett fejsze nyele.
    Ps.: Még csak két fővel próbáltam.