DmC: Devil May Cry (2013)

A legnehezebb alapból választható fokozaton, Nephilimen játszottam végig, és ez volt az első hack and slash játék, amit egérrel és billentyűzettel vittem végig. A barátságos checkpoint rendszernek köszönhetően ez még így sem volt túl nehéz, bár ennél a játéknál ez az irányítási mód egyáltalán nem előnyös, főleg, hogy rengetegféle játékmechanika van benne különböző gombkombinációkkal. De azért funkcionális, ha valaki már megszokta.
A játékot még jónéhány évvel ezelőtt már egyszer elkezdtem, de aztán 1 óra után félretettem, akkor nem tetszett, most viszont bejött, és technikailag is nagyon rendben volt, annak idején alacsony fps-re volt lockolva a pc változat is, de most akár 240fps-t is lehetett választani, és remekül futott még így is, egyetlen buggal sem találkoztam benne.

Életem egyik legjobb játéka és játéksorozata. Megszállottan rajongok érte. A történet tök jó, imádom a grafikát mindent.

Egy ültő helyemben játszottam végig. Az eredeti Devil May Cry a Dante-ján kívül nem tudott megfogni mással, így nem is habzó szájjal ültem le elé, és baromira jól szórakoztam vele.

A harc gördülékeny, a sztori és a karakterek olyan szinten mocskosak, hogy ilyen érzést még játék eddig nem váltott ki belőlem. Igazi pokol amit megjelenítettek, emiatt pedig nem tudom nem szeretni.

Drogos/emos-Dante.
Legrosszabb játékaim egyike. Még szerencse, hogy szinte ingyen utánam hajították, mert pénzt azt nem ér.

Már régóta szerettem volna kipróbálni, mivel rengeteg gameplay-t néztem róla és anno az egyik iskolatársam mutatta. :D
Nekem nagyon tetszett.
Végig pörgős, érdekes és a grafika is rendben van.
Egy percig sem unatkoztam rajta. :)
A karakterek is nagyon bejöttek. Főleg Dante. :D
Az eredeti sztorit, annyira nem ismerem. (Előző játékokkal nem játszottam. Az animét is csak elkezdtem, de nem fejeztem be.) De ez a megközelítés bejött.