Flintlock: The Siege of Dawn (2024)

Ez a játék korántsem hibátlan, de azért a maga módján nagy is szórakoztató tud lenni.
A harcrendszer és a játékmenet szerencsére teljesen rendben van. A Sekiro áll hozzá talán legközelebb, csak a nehézség itt lényegesen barátibbra sikeredett. Vannak még egyszerűbb platform részek is, amiknek sikerült megdobogtatniuk a platformer szerető szívemet.
Igazából a történettel sem volt nekem különösebb gondom, a célját ellátta, de semmi extrára nem kell tőle számítani.
Ami viszont nem tetszett, az maga a világ. Nagyon üres. Van két nagyobb, szabadon bejárható terület, meg egy harmadik, ami lényegesen kisebb, és sokkal zártabb. Furcsa mód az utóbbi a játék végére került, itt zajlik ugyanis végjáték. Van ugyan néhány nyersanyag is, amik kellenek a fejlesztésekhez, meg akad pár mellékküldetés is, de összességében nem igazán sikerült élettel megtölteni a világot. Ha valaki nem akarja kimaxolni a játékot, az inkább hagyja az alaposabb felfedezést, mert az csak ront az egyébként jó játékélményen.
A Bossok is érdekesen vannak elhelyezve. Az első terület végén van az első. A második végén pedig a második, ami után a nyúlfarknyi harmadik helyszínen van a további kettő. Tehát a négy főellenségből hárommal a játék legvégén találkozunk, ami kicsit furcsa. Persze vannak kisebb Bossok, meg akad opcionális is, de mégsem éreztem jónak az arányokat.
Összességében egy korrekt, és megfelelő hozzáállással kimondottan szórakoztató játékot kaptunk, de érződik, hogy ez bizony inkább egy tisztességes iparosmunka, mintsem egy csiszolatlan gyémánt.
Egy leárazás alkalmával nyugodt szívvel belevághat bárki.