Részben a Jackie Chan-filmeken nőttem fel, mivel a ’90-es években ugyanolyan rendszerességgel vetítették itthon a tévék az akrobatikus mutatványaival folyamatosan a halállal farkasszemet néző ázsiai sztár mozijait, mint a Bud Spencer és Terence Hill filmeket.
Amikor meghallottam, hogy van egy játék, amit ezekre a közkedvelt mozgóképekre, valamint a Vampire Survivor játékmenetére alapozva készítettek el, akkor azt mondtam: ez bizony kell nekem. Zsugori ember létemre azért vártam egy leárazást, így 4,99 helyett 2,49 euróért zsebeltem be ezt a kis gyöngyszemet, és közel 26 óra kellett ahhoz, hogy az utolsó achievement is felbukkanjon a monitorom jobb alsó sarkában.
A kezdet nem volt ugyan zökkenőmentes, mivel a Vampire Survivor-től eltérően itt folyamatosan közel kell lenni az ellenfelekhez, hiszen a támadásaink ütések és rúgások kombinációjából tevődnek össze – ellentétben az inspirációs forrással, ami inkább a távolsági fegyverekre, és így a megfelelő távolság megtartására alapoz. Néhány kör kellett, amíg megszoktam ezt, de utána ráállt az agyam. Kicsit talán lassú volt a fejlődés, de összességében nagyon szórakoztató kikapcsolódást nyújtott a játék.
A Vampire Survivor-t és a Brotato-t persze nem fogja egy pörgőrúgással letaszítani a műfaj trónjának első két helyéről, de azért nyugodt szívvel felállhat a dobogó harmadik fokára.
