Fedőnevek négyszemközt (2017)

Megvett kilóra. *.* Isteni két fős, amit akár többen is lehet játszani. Az alap is tetszett, de mivel az nincs meg, ezt tuti be fogom szerezni. Izgis volt. Nehezebb szerintem, a szavak is nehezebbek, jól összeválogatták. Jason Statham befigyelt. :D

Nem volt rossz ketten sem, de négyen-többen azért jobb.

Kb. az első társas, amit megvettem magamnak. Képekkel keverve különösen szeretem. A sikerélmény is elég sok. :)

Még régen az őskorszakban, de legalábbis évekkel ezelőtt volt alkalmam kipróbálni a sima Fedőneveket, és most arra gondoltam, a négyszemköztre is itt az alkalom. Mondjuk nem volt könnyű egy olyan emberrel, aki nem nagyon akart asszociálni, de azért néhány kör után csak sikerült nyerni.
A játék ugyanaz, mint a sima Fedőnevekkel, hogy vannak szavak, amik zöld-semleges-és fekete színűek, és a másikkal kell kitaláltatni, a zöld szavakat. Ezeket kell egy asszoszicációval összketni úgy, hogy a másik ne tippelje be a feketéket is, mert akkor vesztettünk. Mindezt úgy, hogy neki is van ilyen táblája, és nekem is, és bár a szavak ugyanazok, a a rá vonatkozó színek nem.
Én nagyon szerettem, bár tény, hogy kicsit bele kell rázódni. Nagyobb asszociációt nem nagyon tudtam mondani, vagy csak ritkán, inkább lassabban, kettesével haladgattunk. Páromon láttam, hogy sokszor ez a kettesével haladgatás is sok neki, szóval nem volt könnyű számára és az utalásai számára a játék.
Nagyon tetszett benne, hogy gyors volt, és ha vesztettünk is, hát játsszunk egy újabb kört. Összesen szerintem negyed óra, húsz perc volt nálunk egy menet, de abba mindent is megtárgyaltunk, például hogy miért nem találta ki xy szót, és miért másra asszociált.
Talán amit jónak tartottam benne, hogy kicsit közelebb hoz a másikhoz, jobban figyelek rá. Szerintem a Négyszemközt nem könnyű (sőt, mondhatom nehéz) és teljes koncentrációt kér a másik fél felé, anélkül nem működik.
Jó volt, szívesen játszanék még vele, bár a játékostársam nagyon nem szerette. Hát van ilyen is.

A legkeményebb Fedőnevek. Nehezebb, mint az eredeti, és kicsit komolyabb is, ráadásul a szabályok is egy fokozattal kevésbé intuitívak. Ezzel a partijáték-király jelleg elvész, cserébe nagyon jó.

Nem ismerem a sima Fedőneveket (tudom, szégyelljem el magam, de tessék a páromat szekírozni, amiért mindig elfelejti elhozni őket a szülői háztól – na jó, szekírozom én), de ezt a Társas ünnepen kipróbáltuk, a kedves úgy is nagyon rá volt pörögve nyáron, hogy mi lenne ha megvennénk, mert kéne még két fős játék nekünk, én balga meg halogattam, hogy de hát tényleg olyan jó ez, megérné? Igen, naná hogy meg!
A versengő módot kihagytuk, csak a sima verzióval játszottunk. Nem tudom, melyikünk érdeme vagy szégyene, de mindig ő találta ki előbb a szavait, én egy-kettővel tuti lemaradtam. Nehéz is volt összekötni őket, mikor pl volt három hasonló haszonállat, abból egy fekete, kettő meg zöld, de szerencsére sikerült megoldani úgy, hogy egyszer sem jeleztünk gyilkost.
A kedvencem az extrém összekötések voltak, legalábbis páromnak sikerült egy találó szóval egyszerre három kódot is megfejtetnie velem, de az túl 18 karikás, hogy ide leírjam. :D