Molymacska  értékelése

Még régen az őskorszakban, de legalábbis évekkel ezelőtt volt alkalmam kipróbálni a sima Fedőneveket, és most arra gondoltam, a négyszemköztre is itt az alkalom. Mondjuk nem volt könnyű egy olyan emberrel, aki nem nagyon akart asszociálni, de azért néhány kör után csak sikerült nyerni.
A játék ugyanaz, mint a sima Fedőnevekkel, hogy vannak szavak, amik zöld-semleges-és fekete színűek, és a másikkal kell kitaláltatni, a zöld szavakat. Ezeket kell egy asszoszicációval összketni úgy, hogy a másik ne tippelje be a feketéket is, mert akkor vesztettünk. Mindezt úgy, hogy neki is van ilyen táblája, és nekem is, és bár a szavak ugyanazok, a a rá vonatkozó színek nem.
Én nagyon szerettem, bár tény, hogy kicsit bele kell rázódni. Nagyobb asszociációt nem nagyon tudtam mondani, vagy csak ritkán, inkább lassabban, kettesével haladgattunk. Páromon láttam, hogy sokszor ez a kettesével haladgatás is sok neki, szóval nem volt könnyű számára és az utalásai számára a játék.
Nagyon tetszett benne, hogy gyors volt, és ha vesztettünk is, hát játsszunk egy újabb kört. Összesen szerintem negyed óra, húsz perc volt nálunk egy menet, de abba mindent is megtárgyaltunk, például hogy miért nem találta ki xy szót, és miért másra asszociált.
Talán amit jónak tartottam benne, hogy kicsit közelebb hoz a másikhoz, jobban figyelek rá. Szerintem a Négyszemközt nem könnyű (sőt, mondhatom nehéz) és teljes koncentrációt kér a másik fél felé, anélkül nem működik.
Jó volt, szívesen játszanék még vele, bár a játékostársam nagyon nem szerette. Hát van ilyen is.