A Dűne: Impérium egy többszörösen ihletett játék, ami legfőbb motívumait és karaktereit a Dűne világából meríti, mind a Legendary Pictures által készített új feldolgozásból, mind Frank Herbert, Brian Herbert és Kevin J. Anderson kultikus irodalmi sorozatából.
A Landsraad egyik nagy… [tovább]
Hétvégén játszottunk vele, Ádám hozta, ő már tolt párat, így könnyen össze tudta foglalni a szabályokat. Nekem amúgy bejött, munkáslehelyezős játék, kicsit az Arnakra emlékeztetett, hogy sok helyen kell felfelé tolni a dolgokat, nem elég egy helyre fókuszálni. Lehetne kicsit több kártyaégetős lap, kicsit túlzásba vittük az elején a vásárlást aztán meg nem jöttek fel úgy a lapok hogy jól ki tudjuk használni. Szerintem fogunk még játszani vele.
Szeretem a Dűne könyveket, és a mozifilm miatt most újfent bepörgött ez a téma. Sok Dűne társasjáték jelent meg az elmúlt években, köztük ez is (ami elég felkapott lett). Tetszett a játék, mert van benne kihívás, a szabályok egyszerűek, mégis változatos a játék.
Amit kicsit hiányoltam (és ezért kevésbé van meg a Dűne feeling), hogy nincs meg igazán azaz áskálódás a házak között, ami megfűszerezné (ha-ha) a játékélményt. Ettől függetlenül jól össze van rakva, kipróbáljuk majd a kiegészítővel is.
Kellemesen csalódtam ebben a játékban azok után, hogy többnyire azt hallottam róla, hogy csak Dűne rajongóknak ajánlott. Azt azért gyorsan hozzátenném, hogy a tematika nem jön át a játékban, gyakorlatilag akármilyen témát választhattak volna neki, akkor is megállta volna a helyét.
Elsősorban az szól a játék mellett, hogy a munkáslehelyezés és a pakliépítés mellett van interakció a játékosok között, ami manapság nagyon sok, erre a mechanizmusra építő, játéknál elmarad. Mindenki csak pakolgatja az embereit és kártyáit és az összes interakció kimerül abban, hogy esetleg valaki elfoglalja a helyet, ahova a munkásomat szerettem volna letenni, vagy megveszi előlem a kártyát, amit én szerettem volna megvenni. Na itt nem. Itt van csata, ahol igenis figyelnünk kell arra, hogy a másik játékos már hány emberrel vesz részt a csatában, és ha esetleg már-már eldőlni látszik, hogy ki nyeri a csatát, akkor alkalmasint még mindig lehet egy aduász a kezünkben, aminek köszönhetően mi jövünk ki győztesen az ütközetből.
Amit negatívumként mondanék, hogy szerintem túl kevés olyan kártyához jutunk, amivel a frakcióknál tudnánk lépkedni, illetve kevesellem a kártyaégetés lehetőségét. Sajnos nagyon sok kártyát veszünk a játék során, és velem többször is előfordult, hogy tudtam, hogy mit szeretnék csinálni a következő fordulóban, de egy olyan kártyát sem húztam, amivel a megfelelő helyre el tudtam volna menni nyersanyagért, ezért csak egy helyben toporogtam.
Akárhogyis, összességében azt mondanám, hogy jó játékélmény volt, egyszer mindenképp érdemes kipróbálni, és ne riasszon el senkit, hogy a Dűne a témája.
