Arnak elveszett romjai (2020)

Nagyon, nagyon tetszett. Egy: imádom a pakli építést, kettő: imádom a munkás lehelyezést, három: imádom a grafikáját, négy: imádom az alkatrészek kinézetét, minőségét. Csodaszép az egész! ♥ Totál megvett!
Olyan Everdell és Ganz schön clever feelingem volt közben. Szűkös, mivel két munkásod van minden fordulóra, aztán meg jön ez a láncreakció… Nah, hát ez iszonyat zseni és izgalmas benne. Totál átjön a téma is minden ízében, a felfedezés.
Plusz pont, van egyszemélyes mód is benne.
Alig várom a magyar megjelenését, mert nyelvfüggő játék. Tuti lecsapok rá! :D Csak ne lenne ilyen mocsok drága… XD

Egyszemélyes mód:
Nekem tetszett, izgalmas volt. Jó, hogy az ellenfél nehezíthető, mikor mihez van kedve az embernek. Biztos fogok vele többször így is játszani.

Elég bonyolult játék, és nekem nincs meg a feelingje. Nagyon sok mindent csinálhatsz, sokféleképpen, ezért a játék nagyon vontatottá válik, ha mindenki akkor kezd el gondolkozni, amikor sorra kerül. Ráadásul ahogy közeledünk a vége felé, a hiperszuper kombók egyeseknél jobban működnek, mint másoknál, vagy van akinek jó irányban, van akinek meg rossz irányban. A szerencse itt is tényező, méghozzá elég súlyos tényező lehet időnként, többek között a szörnyeknél. Vakon megyünk oda, és ha nincs szerencsénk, akkor még büntetést is kapunk, ha nem sikerül legyőzni. Összességében a futottak még kategória.

Szombaton játszottam vele először, elsőnek hárman, utána ketten. Az első játéknál kicsit sok a szabály, elég sok mindent tudsz csinálni egy körben, szerintem hárman sokkal élvezhetőbb volt, jobban pörögtek a kártyák, sorrendet kellett felállítanod mit csinálj, hátha valaki berak eléd egy munkást és nem tudsz pl nyersanyagot szerezni. Nekem bejött amúgy, igényes szép játék jó tematikával.

Ezt a játékot alapvetően azért próbáltuk ki, mert nem csak a nagy közönség említi pozitívan, de az is jellemző, hogy a kevés társasos baráti csoportunkból is mindenki szereti. Így nekiültünk, és annyira akartam szeretni! De egyszerűen nem ment.
Amit fontos még elmondanom, hogy először online, BGA-n játszottuk, majd bementünk a Játsz/mába, és élőben is kipróbáltuk. Az első alkalom után felgyújtottam volna a játékot, míg a második alkalom után szimplán úgy gondolom, hogy ez nem az én játékom.
A játék lényege, hogy felfedezők vagyunk, akik ásatásokon vesznek részt. Két fő erőforrásunk a pénz, és az iránytű (idő), amivel kártyákat vehetünk, mehetünk felfedezni, és így olyan erősforrásokat kaphatunk, amikkel a katatási sávon is előre léphetünk.
Ami nekem első játéknál feltűnt, hogy nem láttam át, valamiből hogyan generálok akármit, és abból amúgy hogyan lesz győzelmi pont. Gyakorlatilag a játék lényege. Aztán második játéknál kaptam hinteket, és az sokban segített benne, mégis számomra ez egy roppant szűk játék, és valahogy mindig úgy éreztem, hogy ok, meghozom ezt a lépést, de… de mikor lesz ebből győzelmi pont, mikor kerül majd fel xy kártya, és amúgy van egy célom, azt hogyan tudom jól megcsinálni.
Érdekes benne, hogy egyszerre sokfelé kell figyelnie az embernek, és lehet, hogy felfedezett egy terültet, megjött a szörny, és az a célja abban a körben, hogy azzal harcoljon, de nem tud mégis bizonyos erőforrásból másik erőforrást előállítani (vagy ha mégis nem olyan mennyiségben). Igazából az a randomfaktor engem nagyon zavart, mert voltak könnyebb és nehezebb szörnyküzdelmek. Mármint könnyebb nagyobb mennyiséget pénzből befizetni, mint két ritkább erőforrást összekaparni (annak tudatában, hogy azt akkor a kutatás sávodon sem tudod használni utána).
A legnagyobb bajom mégsem a mechanikával van, mert abban tudok fejlődni, és néhány játék után jó lehetek benne. Sokkal inkább a játéktáblával. BGA-n mikor kipróbáltuk, akkor a tábla monitoron is olyan kicsi volt, hogy nem láttam konkrétan, a kisikonokat, számokat, így mondhatni vakon (vagy legalábbis nagyon-nagyon sok kérdéssel) játszottam. Amikor viszont élőben vettük elő a játékot, akkor azt láttam, hogy indokolatlanul nagy ez a tábla, ami a játék rovására megy.
Mert milyen élőben játszani ezzel a méretű táblával? Hát nehéz. Ha lapot veszek (de ha egyszerűen nézegetem) már fel kell állnom, nem érek el szimplán odáig, ez a folytonos mozgás kizökkent, főleg úgy, hogy a játékos alkatrészek nem voltak tálkában, ezért egy-egy felállással a tokeneket is leszórtam a padlóra (mert hát közel kellett rakni az asztal végéhez). Nekem ez túl nagy, sőt, feleslegesen nagy volt, és az, amiért ilyen nagy, szerintem nem ad annyit a játékélményhez, mint amennyi szenvedést és nyöszörgést, legálábbis számomra.
Ettől függetlenül a komponensek nagyon jók, jó tapogatni a kis nyílhegyeket, kőtáblákat, meg drágaköveket, és valamennyire próbál behúzni a játék ezáltal (bár be kell vallanom, hogy nekem kezdetektől fogva ez a felfedezős sztori olyan semmilyen volt, és nem nagyon éreztem benne, hogy én Indiana Jones lennék.)
Az illusztráció ismegosztó volt számomra, volt amiben nagyon jó volt, de voltak apróságok, amik szintén kizökkentettek a játékból. Az egyik ilyen kicsit viccesebb rész az volt, amikor párom felhívta a figyelmemet egy asszisztensere, akinek a kezében egy mopszszerű kiskutya volt. Ez olyan bájosan vicces volt, ami nem segítette a sztoriban maradást.
Most már azt tudom mondani, megértem, hogy mások mi miatt szeretik, de én valahogy nem fogom. Ez bár elemeiben jó lenne, és olyan, amit én szeretnék, de így együtt nekem egyértelműen nem jöt be.

Egyértelműen megosztó a játék, de nekem bejött. A téma kalandorkodás, felfedezés, ehhez képest euróról van szó, amivel elvesztettük a nagyon tematikus játékok rajongóit, viszont euróhoz képest nagyon taktikai jellegű az egész, mert folyton abból kell gazdálkodni, amit találunk, akivel találkozunk, ami elérhető, és ez nem feltétlenül növeli a tervezhetőséget, úgyhogy ezzel meg az eurós játékosok egy jó része esett ki, miközben ez a taktikai volta nagyon jól illik a témához.
Az Arnak jutalmazó játék, szinte minden akcióval jutalmak és újabb lehtőségek jönnek elő, nekünk meg az a feladatunk, hogy ezeket minél ügyesebben használjuk ki. Az interakció minimális, bár a versengés miatt van némi szerepe az akcióink időzítésének.
Ja, és szép az egész, kifejezetten igényes produkció.