GuJian 3 (2018)

Ez is egy utazás volt. A Gujian rejtett gyöngyszem, amiből már egy ideje jöttek szembe fanartok, de csak egy barátnőm ébresztett rá, hogy igen, ennek van angol fordítása, ráadásul single player, és elérhető európában. Nagyon hamar ráugrottam, és nagyon hamar be is szippantott, mert az egyik kedvenc RPG-m lett, amit az utóbbi években játszottam.
A történet szerint az Árnyűzők (Shadowchaser-ek) klánjának királya, Xuange egy tíz éves, elátkozott sebtől haldokolva hazahívja az ikeröccsét, az emberek között felnőtt Beiluót, hogy vegye át a helyét a főváros, Skyelk trónján. Beiluo ki nem állhatja Xuangét, a népét és a szellemvilágot, dühös, amiért magára hagyták az emberek között, de végül beleegyezik a bátyja kérésébe. Amikor azonban trónra lép, Skyelket démonok támadásai, új katasztrófák rázzák meg, és a várost védő évezredes mágia gyengülni kezd. Beiluo az emberi világba utazik segítségét, ahol viszont újabb ellenfeleket talál.
Ha az ember szereti a wuxiákat, a klasszikus kínai fantasy sorozatokat, akkor a Gujian igazi csemege, mert teljesen felidézi ezek hangulatát. Szellemek, istenek, démonok, gyönyörű tájak és mágia hatja át az egész világot, és bár nem teljesen open world, de még így is rengeteg helyet lehet bejárni. A voice acting kizárólag kínai (maga a játék teljesen le lett fordítva, de csak a feliratokban, szinkront nem kapott), viszont igényes – Beiluón kezdettől gondolkodtam, hogy hallottam-e valahol, de csak a credit listánál esett le, hogy igen, Sanmu Liu a Mo Dao Zu Shi Nie Huaishangja. A zene szép, a látványvilág sokszor elképesztő – a tükröződések egészen friss, nyugati játékoknál nem szoktak ennyire szépek lenni, és a látótávolság is lenyűgöző. A történet nagyrészt kínai kultúrára és mitológiára épül, de azért jelennek meg benne arabos elemek (például a Souldrifter klán egyértelműen közel-keleti ihletésű), sőt némi európa is (Skyelk azért a klasszikus, Völgyzugolyos hangulatot hozza). Ami pedig számomra egy hatalmas pontot jelentett, mert szerintem egészen ritka, hogy a játék jelentős része épít a késő őskorra. Igen, a történet ideje alatt a történelmi Kínát járjuk, de a flashbackekben egyértelműen látszik, hogy Ji'xuanyuan a neolit végén, a törzsek egyesítésében, és a civilizáció megalapozásában játszott szerepet. Az írásuk még archaikus (tényleg hasonlít a hanzik alapját jelentő piktogramokra), az öltözetük törzsi, az eszközeik szintén – kifejezetten jól sikerült ábrázolni egy késő őskori közösséget, és rámutatni, hogy az ottani emberek azért már nem álltak annyira messze a maitól.
A karakterek szerethetőek, és jó követni őket. Beiluo, a főhős nekem nem lett akkora kedvencem, de azért nagyon meg tudtam szeretni. Kicsit klasszikusan shounenes, és végtelenül makacs néha, de általában azért gondolkodik, talpraesett, tud delegálni, ha problémába ütközik, jó barát, és jó társ. Yun'wuyuével a szerelmi szála nagyon szép, lassan épülő, de rendkívül stabil párkapcsolat, Yun pedig maga is csendes, visszafogott, de nagyon gazdag érzelmi világú figura. Cen Ying alapvetően az aranyos kislány side-kick, akiket a főhősök befogadnak, de rengeteget fejlődik, és bizonyos szempontból ő az igazi főszereplő, az embert, és az emberi kíváncsiságot jelképező figura a nagyerejű szellemek között. Ji'xuanyuan meg… ő ugyan csak a történet harmadik szakaszán kapcsolódik be az eseményekbe, de nagyon hamar a kedvenceim közé került. Kicsit manipulatív, kicsit kavarógép uralkodó, aki nagyon sokat hajlandó feláldozni a nagyobb jóért, de azért benne is rengeteg a kíváncsiság, a hit, a bizalom az eljövendő generációkban, és ezt egyszerre volt szép és szomorú látni. A főszereplő gárdán kívül viszont az antagonista szekció, a történelmi karakterek, Xuange, mind nagyon érdekes, és nagyon különleges figurák voltak, akiknek az útját még sokkal hosszabban is képes lettem volna követni – kicsit kevésnek is éreztem az epilógust, annak ellenére, hogy nagyon szép lett a végkifejlet.
A játékmenet nehéz, de kellemes, ha az ember belejön – hallottam a Gujianról, hogy bár hivatalosan nem souls like, de sok hasonlóságot mutat ezekkel a játékokkal – ezt nem tudom cáfolni, tényleg nagyon nehéz bossfightokra kell számítani, kell farmolni, taktikázni, mellékküldetéseket csinálni, pláne, mert nem túl jó a mentésrendszer, szóval könnyen előfordulhat, hogy előről kell kezdened az egész játékot, ha nem vagy elég türelmes. Ha viszont ráérzel, meg lehet szokni és meg lehet szeretni a kihívásait.
Indokolatlanul ismeretlen, kiváló RPG, amit bárkinek bátran merek ajánlani.