Life Is Strange: Before The Storm (2017)

Episode 1 végigment. És wow, még mindig wow. Jöhet a második, ebből még bármi lehet.
Kivéve rossz dolgok. Az nem lesz. :D

Hát lehet fakultak az emlékeim, de én az előző részt imádtam, és ez ahhoz képest tök langyi volt. Persze tök jó volt Chloe előtörténetét látni, de nagyon sokszor untam. Szerintem elkezdem a régit, hátha eszembejut pár dolog.

Nagyon nagy csalódás volt.
Tipikus példája annak, amikor egy sikeres szériáról lehúznak még egy bőrt.
Karácsonyra kaptam ajándékba egy barátomtól, úgyhogy természetesen azonnal belevetettem magam.
Röviden összefoglalva: Chloe egy idegesítő, hisztis, bunkó, nyafogós p.csa,aki folyamatosan hülyeségeket csinál, de cserébe még legalább semmilyen epikus képessége sincs.
Max csodálatos főhős volt, Chloe borzasztó.
Max és Chloe barátsága átélhető és szerethető volt. Rachel és Chloe barátsága indokolatlan és fura.
Az előző részben a döntéseidnek súlya volt, és minden alkalommal összeszorult a gyomrod, amikor választanod kellet. Itt eldönthetted, hogy sárkányos vagy hollós pólóban csináld végig a napodat.
Az idővisszatererős, nyomozgatós koncepció izgalmas és újszerű volt, olyan fordulatokkal, amiktől az embernek kiugrott a szíve kb. a helyéből. A Before the storm lapos volt és unalmas, ahol folyamatosan csak várja az ember, hogy valami történjen már végre.
Az egyetlen jelenet ami hatással volt rám, az a legeslegutolsó képkocka volt spoiler de ez is csak azért, mert tudom az előző részből, hogy mi történik, és mi lesz a következménye, és ettől kirázza az embert a hideg.
Annak tudom ajánlani, aki szeretne idegesítő, indokolatlanul lázadó tinédzser szimulátorral játszani, mert ez kb. az, semmi több.

Kedvelem Chloét, így nem volt kérdés, hogy belekezdek a Before the storm-ba is. Na meg Rachelre is kíváncsi voltam, hiszen annyit hallottunk már róla.. hát, ő nekem egy kicsit csalódás volt, főleg mikor olyan hisztirohamot kapott a nő, hogy felgyújtotta maga körül az egész erdőt. Nekem nem volt szimpi, éppen ezért a drámája sem izgatott különösebben.
A történet, valószínűleg pont emiatt, annyira nem fogott meg, viszont elég rövid a sztori, összesen 3 epizód. Chloét még mindig nagyon szeretem, miatta megérte végigvinni.

---17.09.03----
Episode 1: Azaz érzés, amikor egy jatekon at hallgatsz véleményeket egy karakterről, és az előzmény storyban 1 rész elég, h ő legyen a legszimpatikusabb karakter a LiS világában.
Eddig nagyon hozza a megszokott formáját…
Egésznap elgondolkodtat a befejezés után

---17.12.21---
Sajnálatos módon az a fajta személy vagyok aki képes szinte mindent túl értékelni, de ez egyszer, ha azt mondom, hogy ha lehetne 10-es skálán 20-as lenne a játék, akkor azt joggal mondanám.
2 évvel ezelőtt még azt hittem, hogy a LiS a legjobb játék amivel valaha játszottam, főleg mivel kb 2 éve kattantam rá a történet orientált játékokra, és az hogy ezt a LiS: BtS így felül tudta überelni, főleg, hogy előzmény történetként, hát le a kalappal…
Kicsit elszomorít, hogy már is vége, és az, hogy ezek után Rachel a legszimpatikusabb főszereplő a játék világában spoiler.
Tartottam a Before the Strom-tól, nem is kevesbé, pont annyira, amennyire a most következő LiS 2-től. Remélem DONTNOD megint ki tesz magáért.
Meglepett hogy ezt a felvonást a Deck Nine-nak köszönhettük, aki igazából még csak ps2-es és nintendo-s játékokkal büszkélkedhetett, de minden elismerésem.
Eltűrnék még pár olyan szálat a történetben, ahol Rachel is jelen van…
De persze jöhet Max és Chloe életének már a jövötől független folytatása…

Mindenkinek ajánlom… De ha olyan akkor, inkább egyedül, mert nem éri meg elhülyülni haverokkal.

2024.10.21.: Szétmarcangolt… megint. De nagyon szeretem ezt a játékot.
És most rámentem, hogy a végén Rachel találkozhasson Sera-val. Már totál elkönyveltem magamban, hogy ismét elrontottam a végét… erre nem teljesen ugyan azok a záróképsorok játszódtak le. És a végén felbukkant Sera és… Rachel arcán az az öröm! Na még az enyémen! :) A hideg végigrázott, ahogy magamból kikelve „kiáltottam”, hogy „EZAZ!” :D

2023.11.05.: mestermű <\3
A fő zene pedig a szívem mélyén kivett egy helyet.

2018/2019:
Miééért? MIÉÉÉÉRT????
Neee. Ez kevés!! Nagyon kevés!

Annyira jó volt. Megismerni Chloe és Rachel múltját. spoiler
Nem csodálom, hogy Chloenak ENNYIRE fontos volt Rachel. Egy nagyon különleges személyiség. Így már mindent értek.
Köszönöm a fejlesztőknek, hogy játszhattam ezzel a csodálatos játékkal.
Most itt van ez az érzés, mint minden k**** jó anime, manga, sorozat, játék vagy könyv után…. „Mit is kezdjek az életemmel?”
Nem tudom… talán átgondolom. o.O
Ritka az ilyen játék és ezt becsülni kell.
10/10*

u.i.: …és még stáblista után berak egy jelenetet aminek ebben a lelkiállapotban -amiben a játék hagyott- naaaa- spoiler -gyon nem örültem…. KÖSZ Square Enix, kösz szépen… :'( :”'(

u.u.i.: …. na és akkor a bónusz epizódról ne is beszéljünk. spoiler Most már 2x rosszabb a kedvem mint volt. :'( Tényleg köszi, Square Enix. :”'(

A Life is Strange eseményei előtt járunk három évvel, és ez a történet azt hivatott elmesélni, hogy Chloe Price és Rachel Amber hogyan lettek barátok. A játékmenet a hagyományos point and click kalandjáték, ami az időmanipuláció hiányában visszalépésnek számít. Egyetlen újítása a párbeszédek alatt nagy ritkán felbukkanó Vita-mód, ezzel utalva Chloe heves természetére. Ilyenkor megfelelően kell reagálnunk vitapartnerünk állítására és akkor győzünk. Ez egy érdekes dolog lehetne, de a játék nem használja ki megfelelően. Annyit érünk el vele, hogy egy-egy feladatot egy hajszállal talán könnyebben oldhatunk meg. De jöjjön a leglényegesebb dolog, a történet. Mint írtam, arról szól, hogy Chloe és Rachel hogyan lesznek barátok, ami az alapjáték egyik leglényegesebb mozgatórúgója volt, de ezt nem sikerült bemutatni. Nulla a kémia a két karakter között, még úgyis, hogy szerelmi szál lehetősége is rejlik benne. Rachel egyáltalán nem az a szimpatikus, mindenki szereti lány, ahogy az alapjátékban áradoztak róla. Rámenős, akaratos, manipulatív és az első fejezet végén hisztijében még egy erdőtüzet is okoz. És ezzel a lánnyal kéne a maradék két fejezetben világraszóló barátságot kötnöm? Oké, hogy az alapjáték történéséig ez megtörténhet, de itt még csak a csíráját sem sikerült bemutatni. Ennek kellett volna a játék legerősebb részének lennie, de pont a leggyengébb lett. (Jó, a színházas rész az nagyon aranyos volt!) Viszont, ami pozitívum, hogy Chloe itt egy sokkal kidogozottabb és így sokkal kedvelhetőbb is! De egy olyan játékban, ahol a két főszereplő interakción van a hangsúly, ne csak az egyikük legyen jól megírva. Mivel előzmény, így néhány ismerős arc is feltűnik, viszont ez egy csomó apró történetbéli hézagot szül a későbbi eseményekre nézve. Próbálták feldobni egy krimi szállal a játékot, de nagyon kiszámítható fordulatokat kapunk. Ami a legszomorúbb, hogy még az illúzió sincs meg, hogy számítana miket cselekszünk. Csak egy igazi döntést kell meghozni a legvégén, és az alapján kapjuk meg a két befejezés egyikét. Nagyon érződik, hogy egy másik fejlesztőcsapat játéka és nem tudtak egy olyan átélhető élményt nyújtani, mint a Dontnod Entertainment. Kapunk egy bónusz fejezetet is, ami Max és Chloe a költözés előtti utolsó együtt töltött napját meséli el. Itt végre átjön a két lány közötti mély barátság és megtudjuk, hogy Chloe valaha tök aranyos lány volt! Ez a fejezet jócskán felértékeli a játék egészéről alkotott képemet, de így is sem mondanám rá, hogy jó. Legfeljebb azoknak tudnám ajánlani, akik szó szerint imádták a Life is Strange-t, de lehet még ők is csalódni fognak.

Kifejezetten fájó volt játszani…tudva mi lesz később… Bevallom a 2.rész végi csavar meglepett,kicsit sem gondoltam ilyesmikre :D Sajnálom hogy Steph nem volt velünk többet amúgy,nagyon élveztem a játékokat vele meg Mikeyval :D Még a bonus rész vége is rendesen szíven ütött.

Bő egy évvel az első rész végigjátszása után megismerhettem az előzményeket is. Csak miután itt beleolvastam a kommentekbe, akkor realizáltam, hogy ebben az epizódban nincs is idővisszatekerés. De mivel engem az előző részben is a karakterek ragadtak magukkal, egyáltalán nem is hiányzott. Persze, szórakoztató dolog meg minden, de ebben a játékban annyira a szereplőkön van a hangsúly, hogy minden más csak mellékes. Igazából még a történet sem különösebben érdekelt, egyszerűen csak jó volt nézni ezeket a szinte hús-vér, élő, lélegző karaktereket, annyira zseniálisan vannak megírva és eljátszva. Csak jó volt elmerülni életük felemelő, mélybe zuhanó, különös és melankolikus pillanataiban. Annyira valóságos, annyira életszagú… Imádtam az olyan apró részleteket, hogy bele lehetett olvasni e-mailekbe, kartonokba, levelekbe, naplókba, vagy hogy falfirkákat és posztereket lehetett nézegetni. Nagyon finom nüanszokkal színesítették a sztorit. A döntések és azok következményei, illetve a szabadon választhatóság már nem volt ennyire hihető, nem egyszer húztam fel a szemöldököm azon, hogy mennyire meg van kötve a kezünk, hogy a választási lehetőség csak illuzió, hogy a végkifejlet kissé hiteltelen. De mondom, nekem ez annyira mellékes, hogy ennél több szót nem is áldozok rá.
A csúcs pedig számomra egyértelműen a bónusz epizód. Gyönyörűen idézi meg a gyerekkort, a barátságot (megint csak az olyan apróságokkal, amikor egy-egy jelentéktelennek tűnő tárgyról is megannyi gondolatot, emléket kapunk Maxtől, de ugyanez igaz Chloe-ra is a három fő epizódban), hogy aztán a két játékon keresztül alaposan megismert barátság, és a gyermeki ártatlanság egy pillanat alatt atomjaira robbanjon. Bevallom, meg is könnyeztem az utolsó képsorokat.
Remek játék, az első résszel együtt, a karakterrajz mesterkurzusai.

Csalódás volt. Az első részhez képest mélyrepülésnek éreztem. Az újabb bőr tipikus kategóriája, jól becsomagolva, elvégre (gondolom) mindenki kíváncsi volt Rachelre, annyi mindent hallottunk róla az első részben, és arra is, hogyan ismerkedett meg Chloe-val, lettek nagyon közeli barátok. Mindezt azonban úgy éreztem, csak összecsapottan kaptuk meg.
Először is Chloe… Szimpatikus volt nekem az első részben, amolyan vagány csajszi, csak túl hirtelen típus. Itt azonban olyan kis egyszerűnek tűnt. Ezt még betudtam annak, hogy tinédzser, nemrég vesztette el az apját, a legjobb barátját, nincsenek igazi közeli ismerősei, barátai, csak úgy teng-leng, beragadva, miközben az édesanyja lassacskán tovább lép egy új kapcsolat által, amire ő még nem képes. A gyászmunka is még folyamatos, elvégre Chloe-nak spoiler A mozgása és a beszéde viszont… Az első részben meg itt is folyamatosan hol burkoltabban, hol nyíltabban van egy homoszexuális töltete a szereplők kapcsolatainak, de hogy Chloe-t (gondolom részben ezért) ilyen drabális, férfias mozgásúra vették… nem tetszett. Az első részek alapján egy vékony, magas, törékeny testalkatú, mégis vagány lánynak tűnt, itt meg egy szélesvállú, fiús lánynak, aki esetlenül mozog, mintha egy béna sztereotípiát akartak volna ezzel megjeleníteni (remélem, nem). A beszéde is inkább a játék menetére vonatkozott. Max jó kis időutazós képessége helyett (néha azért bennem volt, hogy na most ezt visszacsinálom, mert… – ja nem, itt nem tudom) megkaptuk ezt a szájkaratét… Mit ne mondjak, nekem ez nagyon nem feküdt. Nem is mindig sikerült jól választanom. Az meg más kérdés, hogy sokkal többet kellett Chloe-nak kicsiholnia magából, mint az ellenfeleinek.
Rachel pedig… érdekes egy karakter. Kicsit rejtélyes is nekem, amolyan látszólag nyílt, barátságos, kedves, mindenki által csodált, imádott lány, de valójában távolságot tart, önmagát félti mindenkitől, bizalmatlan, és tudja, hogy valami hiányzik az életéből. Persze ezt is megtudjuk a játék során. Egy igazi tinikori identitás-válság és keresés apropóját látjuk, csak némi extrával fűszerezve, ami sajnos nem egyedi jelenség napjainkban. Az események alakulásában ez zavaró volt, spoiler Nyilván ez az én döntéseimnek súlya, de a végfelé már nem nagyon foglalkoztam ezzel, inkább csak szerettem volna kivégezni a játékot. Az első részhez képest itt túl sok volt nekem a szövegelés, amihez nem társult elég érzelem ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésemet. No meg a tipikus hülye tini dolgok is zavartak, mint ez az egész spoiler
A játék legvégén az a pár pillanatnyi kis felvillantott jelenet, amiben spoiler
Összességben nem volt rossz, egy töltelék játék, semmi extra. Ha az első nem lett volna rám ilyen nagy hatással, tuti eszembe nem jutott volna bármikor is játszani ezzel a résszel, annyira nem zavart, hogy nem tudom meg, mi volt a vihar előtt, de bíztam benne, hogy izgalmas, jó sztorit kapok, és Chloe is közelebb kerül hozzánk, jobban megismerjük a gondolatait, érzéseit. spoiler Sajnos ezt nem éreztem, úgy igazán, bár fájt azért a szívem ezért a szegény lányért, aki ennyire magára maradt spoiler.
A deluxe verzió is átverés volt. A ruhák mondjuk hidegen hagytak meg minden egyéb is, amit még adott, igazándiból nem is tudom, mi volt még a csomagban, engem csak a bónusz epizód érdekelt. Ez könnyed, aranyos kis történet volt Chloe és Max között, teljesen el tudtam fogadni spoiler. A vége, az utolsó jelenetek itt is meglehetősen szívszorítóak, egyszerűen nem értem, miért nem roppant jobban össze Chloe, hogy bírt mégis, ha látszólagosan is, a felszínen maradni. Külön zavaró volt számomra spoiler
A játékot mindenképp az első rész után érdemes játszani, hiába előzmény (már ha van, aki időrendi sorrendben szeret haladni), mert minimális spoilert kaphat az első részre vonatkozóan, már ha emékezni fog még rá és összerakja a dolgokat. Akiknek tetszett az első, de nem érzik létszükségletnek az előzmények megismerését, azoknak kihagyható, nem tesz sokat hozzá a világhoz, és nem is hozza az első rész színvonalát.