Avatar: Frontiers of Pandora (2023)

Az Avatar: Frontiers of Pandora egy jobb Far Cry-játék, ami sajnos történetében egy kiszámítható, sablonokkal dolgozó darab lett. Viszont, ami a játékmenetét illeti, számos pontban jobban élvezhető, mint a már annyiszor idecitált Ubisoft sorozat. A na’vi agilitás sokkal inkább teszi egy Crysis-élménnyé a Frontiers of Pandorát, csak sajnos egy idő után akár a nem túl izgalmas történet miatt is unalmassá válhat. Mindenesetre a kissé komplexebb vadászat és érdekesebb outpost feladatsorok sokat tesznek a rommá használt Far Cry formulához. Amiben viszont kiemelkedik a Frontiers of Pandora, az az esztétika. Az év egyik, ha nem a legszebb játékát tette le sunyiban az Ubisoft és a Massive Entertainment. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes foglalkozni vele.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/12/27/avatar-frontiers-o…

Az Avatar – Frontiers of Pandora szép. Nagyon szép. Olyannyira, hogy véleményem szerint az egész játék legerősebb eleme a felfedezés, a flóra és fauna megismerése, a különböző tájakon való mászkálás, és főleg az ezek felett való repülés az Ikranon. Ezen felül, a játékmechanikában milliószor látott elemeket használnak – amik ettől függetlenül, tudnak szórakoztatóak lenni –, a sztori és a karakterek szóra sem érdemesek, annyira egybites az egész, és persze ott vannak a szokásos időrabló, tipikusan nyílt világos, repetitív tennivalók. És mégis, ami megmenti ezt az egészet, az az, hogy ott vagyunk Pandorán, Na'aviként, és felfedezzük ezt a művészi igényességgel megalkotott, lenyűgöző világot. Ez teszi az egészet élvezhetővé, és emiatt raktam bele 70+ órát, ami a végén már soknak bizonyult, mert addigra már tényleg meguntam. Szóval, ha valaki tényleg szereti az Avatar világát, akkor jó eséllyel van benne 50 órányi szórakoztató tartalom a számára. Megadom neki a hét csillagot, de ez inkább hat és felet jelent.