Charterstone (2017)

társasjáték 10 2
Játékidő: 45 perc · Játékosok száma: 1–6

A Stonemaier Games stúdiójában is eljött az idő, hogy kivitelezzenek és bemutassanak egy 'legacy' játékot. Kiknek új ez a fogalom: a legacy játékokat egyszer lehet végigjátszani. Egy több alkalmon át tartó, progresszív élményt nyújt, mintha csak egy sorozatot néznénk. Ebben a bizonyos játékban… [tovább]

Hirdetés

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Morn 
Charterstone (2017)

Charterstone (2017) társasjáték

Amilyen jól, érdekesen indult, annyira fárasztó, kifulladt lett a végére. Első legacy élmény, és a csapatban volt olyan, akinek jó darabig az utolsó is.
A Charterstone alapötlete érdekes, egyedi, ahogy szinte a semmiből indulva, a játékot nem ismerve próbálunk vele játszani. Van néhány alap szabály, de az elején még szinte semmit nem tudsz. El kezded fejleszteni a táblát, több épületet húzol fel, ami a későbbi, az egész játékon végighúzódó munkáslehelyezős játék alapját adják majd (az első is az, csak minimális választékkal), emellett magadat is próbálod felhúzni, kitalálni, milyen lépéseid legyenek a játék során, melyik célravezetőbb. Minden kampányban vagy a győzelmi pontra menni vagy pedig az útirányjelzőre. Hiszen a győzelmek adják meg, hogy mit jelölhetsz a kis játékos dobozkádon, amik egyrészt az egész játék végén adnak győzelmi pontokat, másrészt pedig előnyhöz juttatnak a későbbi játék során. Ahogy haladunk előre, úgy bonatkozik ki előttünk eme kis városnak vagy falunak az élete, története, amelyeket történet kártyákon ismerünk meg. Ez akár hangulatosabbá is tenné a játékot, de nem teszi. Az elején még oké a dolog, próbáljuk megismerni, felépíteni a játékot (hiszen az épületek felhúzása után azok üres ládáit kinyitogatva kapunk bónuszokat, új épületeket, személyiségeket, szabályokat), megjegyezni a módosuló, alakuló szabályokat és szidalmazni néha a DeltaVision-t, hogy baromi jó, hogy ennyire benézték a fordítást, mert még a szöveggel nem is lenne gond (úgyse tudjuk, hogy jó-e), de hogy félre van számozva néhány szabály, az igen kellemetlen, főleg egy ilyen játéknál. Aki nem ismer olyat, aki játszott vele, nem olvasott utána vagy nem merült fel benne a gyanú, hogy ez így nagyon nem stimmel, hogy két különböző dologra irányuló szabály lefedné egymást és nem keres rá, annak bizony nagyon is befolyásolja később a játék menetét az, hogy azt hiszem a 12-es szabályból vagy 3 is van, holott ebből 2 más számozású lenne.
No de ezen lépjünk is túl, koncentráljunk a játékra. Ami elsőre nagyon sokféle lehetőséget nyújt, hogy hogyan játszd, hogyan lépj. Legalábbis az elején. Mi négyen játszottuk (két inaktív területtel így), de volt, akinek elég hamar elfogyott a lehetősége, és kb két lépése volt csak, amit folyamatosan ismételgetett, vagy 4-5 kampányon keresztül. Szegényem halálra unta magát, és ez csak egyik része a dolognak, mivel innentől kezdve szinte folyamatosan megnyerte a köröket! Mi szenvedtünk, gyűjtögettünk, megcsináltuk még ezt meg azt, építettük a nyamvadék falut (aminek a szabály szerint van valami neve de azért nevezzük el a táblán másnak, éérted), és teljesen le voltunk maradva és hiába görcsöltünk! A végén már annyira kiegyensúlyozatlan volt a játék, hogy én is volt hogy kikeltem magamból és már mindenből elegem volt, annyira frusztrált, csak fejezzük már be ezt a sz.rt. És igen, sajnos a vége az lett, hogy mind azon voltunk, gyorsan toljuk már le, lehetőleg ünnepek előtt (december elején sikerült), és többet elénk ne kerüljön ez a játék. Nagyon nyögvenyelősen ment, ha nem érdekelt volna minimálisan is minket, hogy mi a fenéért is szenvedtünk eddig, lehetséges, hogy félbehagyjuk. Sajnos a vége sem adott semmiféle feloldozást.
A játék legnagyobb hibája, hogy fele annyi kreativitás, ötlet van benne, mint amennyit játszani kell. A játék feléig még érdekes, még vannak új dolgok, új eszközök, új események, kézzel fogható darabkák, amik izgalmassá, érdekessé teszik, és szívesen játsszuk. Utána pedig elfogyott minden jó, kifulladt, nem tudtak vele mit kezdeni, a hat kampányt rövidnek érezték, hát hozzácsaptak még ennyit, de mindenféle jópofa ötlet nélkül, csak hadd szóljon. Néha iszonyú nevetséges dolgok kerültek elő, semmi jó nem volt benne. A történet maga is nagyon hamar elfogyott, az elején még figyeltél, mert tudni akartad, mi ez, de a végén már semmit sem tudtál. Legalábbis én nem. Voltak olyan sztorik, amikről teljesen lemaradtam, mert pont azt gugliztam, hogy a félrenyomott számú szabály valójában hova is való, de mindegy is volt, mert semmit nem vett el az életemből és a játékból az, hogy azt sem tudom, a játék történetei szerint mi történik a faluban. Olyan volt, mintha két különböző dimenzióban lett volna maga a játék és a történet. Semmi köze nem volt a kettőnek egymáshoz, nem voltunk ráhatással a sztorira, az nem volt hatással a mi játékunkra, egyszerűen csak töltelékként ott volt, de még érdekesnek, hangulatteremtőnek sem volt mondható, mert fel se vettük az egészet.
A játék a végefelé kezdett el egyre inkább kiegyensúlyozatlanabb lenni. A korábban már említett lépések, cselekvéseken túl a nyersanyagok tekintetében is. A kis birtokládád ugyanis megadja, hogy a játék elején miből mennyit kapsz, már ha bejelölted. Az utolsó kampányokban ez már elég sok tud lenni, és mivel egy kocka dönti el, ki kezdi a feltöltekezést, így ha a harmadik vagy negyedik vagy a sorban, esélyes, hogy neked semmi sem marad. Előtted pedig olyan játékosok vannak, akiknek kifulladt minden lépése, akik nem tudnak mit csinálni a játék során, így nagy eséllyel az elején begyűjtött nyersanyagokat el sem költik, csak ülnek rajta. Te pedig szépen emiatt szintén nem tudsz semmit sem csinálni, mert már a játék elején eleve nem kaptál semmit, mert elfogyott, de még jó pár körig szintén nem kapsz semmit, amíg el nem költik, hanem csak szenvedsz, hogy mégis mi a lópikulát lépj, mert valamit muszáj, de mindennel csak rosszul jársz. Borzalmas, frusztráló, nyögvenyelős volt az egész. Még a végén is próbáltam ragaszkodni a normális lépésekhez, mert nekem volt mit csinálnom, de egyszerűen nem volt értelme. A nyerésről mindig lemaradtam az után, aki már nem tudott mit csinálni (sok érteme van, mi?), az adott kampány útvonaljelzőjére nem is volt érdemes figyelni, mert hiába teljesítetted, kb semmi jutalomban nem részesültél, így feleslegesen kínlódtad végig a kampányt.
A játék végén sok mindennel nem lehetett mit kezdeni, a bejött extra dolgokkal sem. Egyszerűen nem tudtad már kihasználni őket. Ahogy fentebb már írtam, az ötletek is abban merültek ki a játék készítőitől, hogy csak szabálymódosításokat vezettek be egy-egy kampányra, ami inkább volt frusztráló, semmint jó ötlet, mert csak még jobban megakadályozott abban, hogy végigjátszd a nagy semmit. A legviccesebb az volt, mikor tényleg semmit érő dolgok kerültek elő spoiler. A személyiségek használata meg az elején azért volt nehéz, mert nem tudtad, mi fog következni, mi lesz a jó, épült fel a játék, a végén pedig azért, mert semmi értelme nem volt annak a sok-sok személyiségnek, amit magad elé kipakoltál (addig azért voltak bőven előnyei). Nagyon hamar elveszett a játék önmagában.
Sokat tudnék még írni róla, de nagyon nem szeretnék, mert egyrészt spoilert sem szeretnék, másrészről meg én is csak ismétlem magam, és ez csak az én véleményem, a négyfős csapatunkban nem érintett mindenkit ennyire rosszul az élmény. Az elején még érdekes, jó, de utána egyre jobban zavarossá, semmissé válik, komolyan, bántam már az értékes időt, amit erre szántunk ahelyett, hogy valami mással játszottunk volna. Nem túl jó az, hogy csak azért játszol egy játékkal, hogy legyen végre vége, játszhass mással is, pedig nagy elvárásaink voltak az elején. Borzalmas. Remélem, más legacy típusú játékoknál nem fogjuk ezt megtapasztalni, de egy darabig most szünet van, az is biztos (bár szerencsére egy ismerős vár minket egy Pandemicre, ami régóta várólistás és nagyon bízunk annak az élményében, bár úgy hiszem, ezt nem nehéz überelni). Akinek ez az első ilyen típusú játéka, szerintem könnyen elijesztheti őt a többi ilyen kipróbálásától.
Mondanám, hogy egy próbát megért, de nem jelenthetem ki teljes bizonyossággal. Nem hiszem, hogy ér ez annyit, mivel nem is tudod félbehagyni, pedig addig lenne igazán jó. Nem ajánlom. Az árát semmiképp sem éri meg.

1 hozzászólás
Arcturus 
Charterstone (2017)

Charterstone (2017) társasjáték

Eddig a 7. játékon vagyunk túl. Az alapötlet érdekes, aranyos kis játék, tetszik, hogy a döntéseinknek tényleg van súlya, ugyanakkor a szabálymagyarázattal van némi problémám, nem mindenhol egyértelmű, és ezzel a fajta szabályismertetéssel az a baj, hogy nincs rá lehetőség, hogy pontosan megismerjük egy-egy előny (személyiség, épület, stb.) hasznát, amikor a lehetőség már adott, hogy azt válasszuk. Így igazán felelős döntést nehéz hozni.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/05/19/ismerkedes_egy_le…


Ha tetszett, játssz ezzel is


Hasonló játékok címkék alapján