Astral Chain (2019)

A fejlesztők korábbi munkásságait ismerve (Bayonetta, Nier) már nagyon vártam legújabb alkotásukat. A grafikai megvalósítás nagyon szép, de nem is tagadom, hogy imádom a rajzfilmszerű megközelítéseket. A zenei aláfestés bár nem sikerült olyan jól mint a Bayonetta esetében, de attól függetlenül jól illett a játék világához kivéve talán egyet, ami mindig a bázison csendűl fel. Az egy idő után kezdett az idegeimre menni. :) A játék menet nagyon változatosra sikerült jól váltakoznak a hack and slash, nyomozós, logikai puzzle és platformer részek. Legalábbis nem éreztem úgy 20 percenként, hogy begörcsölne a hüvelykujjam. :) A játék nagyon összetett harcrendszert kapott, ami egyrészt hatalmas pozitívuma és talán egy kissé negatívuma is. Pozitív része, hogy nem egy szokványos hack and slash harcrendszert kapunk. Mivel kimondottan oda kell figyelni mikor használunk közelharci esetleg távolsági fegyvereket és az 5 különböző képességekkel rendelkező Légió közűl mikor melyiket érdemes bevetni a harcba. Bár ez főleg a nehezebb nehézségi szinteken lesz kulcsfontosságú észben tartani. Azt viszont el kell ismernem, hogy elképesztően látványos harcokat lehet összehozni benne, amik után percekig csak pislogtam leesett állal. :) Negatívuma nekem leginkább abban rejlett, hogy tényleg sok mindenre kell odafigyelni ami ha éppen nagyon benne voltam a játékban nem volt gond, de ha kihagytam 1-2 hetet kellet némi újratanulási idő. ÉS ha valami nagyobb negatívumot is ki kéne emelnem akkor az a főszereplő némasága. Általában nem zavar, ha egy játékban a készítők nem adnak hangot a fő karakternek, de most valamiért mégis zavart. Talán azért mert amúgy van hangja mindkét választható karakternek, de amelyiket a játék elején kiválasztjuk annak elvész a hangja. Más negatívumot nem nem tudok mondani az Astral Chain-el kapcsolatban. Összeségében egy nagyon jól sikerült és összetett játékról van szó amit bátran ajánlok minden Nintendo Switch tulajnak. :)