Hades (2020)

Alapvetően nem szeretem a roguelike és hack and slash stílusú játékokat.

De a Hades jó!

Tökéletes roguelike, mert a sokszori próbálkozás meg van magyarázva story szinten.
És amikor végre spoiler gyakorlatilag akár vége is lehetne a játéknak, de tovább játszol, mert érzed, hogy a storyban még egy csomó mindent nem hallottál, és nem beszéltél mindenkivel eleget, és újra ús újra spoiler és nem is tudom, talán a spoiler. Happy ending. És még itt is meg van magyarázva, hogy miért kell újra és újra megpróbálni spoiler.

Tökéletes hack and slash, mert a harc élvezetes.
Ha a harcrendszer nem lenne ennyire jó, addiktív, változatos, uncsi lett volna a több tíz óra, valszeg végig sem viszem.
A 6 féle fegyverrel nagyon jó kombókat lehetett kihozni, nyilván megvolt a kedvenc a végére spoiler, de ha nem azzal kezdtem, vagy nem jöttek a kedvenc upgrade-k, akkor sem kellett kétségbe esni, csak próbálgatni az új taktikákat. És jöttek a jó kis Duo képességek, meg Legendary-k.. és volt pár, ami akár game changer volt..

A karakterekkel jó érzés volt a kötelékeket erősíteni, élmény volt mindenkivel csak pár mondatot csacsogni, mindig, amikor csak lehetett. Elég sokat kimaxoltam, fogyott a nektár, meg az ambrózia rendesen..

Így közel 50 órát beleölve (és még a felénél sem tartok utólagos szerk.: utána 10 óra alatt megcsináltam a játék másik felét :D), úgy gondoltam kanyarítok egy értékelést. Ezt még 2020 karácsonyára vettem magamnak, és most jutottam el odáig, hogy játsszam, és nem is tudom miért vártam ezzel ennyit. (Oké, örökös játékgyűjtögető vagyok.)

Pro:
● Az a furcsa keverék, amit csinál a különböző játékelemekkel, működik: Egyfelől egy rougelike hack and slash, de ezt a folyamatos újrakezdést kreatíven ötvözi a történeti elemekkel plusz a romantikus kis szimulátorral. Nem csak egy jó kis sztorit kapunk (és van amikor azért kezdtem újabb kört, hogy hadd halljam a szereplőket és a történeteiket), de még cuki romantikus opciók is vannak. Ezen felül kapunk még építgetős-szépítgetős minijátékot, ahol feldíszítjük az Alvilágot és horgász minijátékot is. :D
● A humor! Nem esik nehezemre hallgatni a szereplők (igen sok) dialógusát, mert egyszerűen annyira jól meg vannak írva, a kémia mindenki között működik, és fergeteges a humor.
● Egyszerűen addiktív: Annyira változatosak a fegyverek + a random képességek és az összes ellenfél, hogy alig lehet abbahagyni a játékot.
● Végre egy játék, ahol rendesen ösztönöznek mindig más és más fegyver használatára.
● Imádtam, hogy a játék változtatja magát, bizonyos képességek csak történeti check-pointok után jönnek elő. A bossok változnak! És hogy friss maradjon a játék, miután elértük az első mérföldkövet a történetben, újabb nehézségeket állíthatunk be magunknak – ami teljesen kreatív és személyre szabható, nem csak odaböfögött höhö több élet az ellenfeleknek.
● Igényes grafika! Atmoszféra! Én amúgy nem szeretem az izometrikus játékokat, valamiért taszítanak grafikailag, és ha valamire nem tudok ránézni, vagyok olyan sekélyes, hogy sajnos nem bírom végigjátszani. Itt az izometrikus nem zavart, annyira jók a karakter designok és az egész világ színei, pályái, designjai.
● A zene! Márpedig ha ennyi időt eltölt az ember egy játékkal, és újra és újra kell hallgatnia a soundtracket, akkor előnyös, ha nem csak tűrhető, hanem nagyon ütős a zene. Itt ez teljesen megvan!
● Reprezentáció – Jó, tudom, fel tudok vele húzni embereket, hogy én szeretem a jó reprezentációt, de hogy a GLAAD-díj bíróit idézzem: „Zagreus is the bicon we need.” (Plusz teljesen odavagyok, hogy még poliamoria is van a játékban.)

Kontra:
● Talán egy helyen fordult elő velem, hogy furcsán kicserélte a dialógusokat, így olyan volt, mintha Zagreus nem tudna valamit, amit pedig már felfedezett…

Játékidő: 61 óra

Imádtam kb a nap huszonnégy órájában tudtam volna vele játszani, viszont mióta kivittem az epilógusig nem túl gyakran érek vissza hozzá, ha már nincs a történet elveszti a varázsát, pedig annyi lehetőség van még benne. Például Erebosszal lehetne kezdeni valami, hogy ne csak egy random pálya legyen, amin vagy kapsz jutalmat vagy nem, simán lehetne, ahelyett, hogy a felszínre próbálnánk kijutni, az alvilág bugyraiban merülnénk alá, hiszen aki kivitte a történetet annak már úgy is semmi érdekes ott :D Remélem folytatják mert tényleg rengeteg lehetőség van benne

Nekem ez nagyon hentelős, nem az én stílusom.